Ahányan vagyunk, annyifélék, nem egyformák. Mostanában annyit hallunk depresszióban szenvedő embertársainkról, köztük sajnos sok fiatalról. Amikor én gyermek voltam, alig lehetett erről hallani. Ha valaki beszélt róla, annyit tudtam belőle kivenni, hogy ez az unatkozó gazdagok, grófkisasszonyok problémája. Másoknak akkor is dolgozniuk kellett, nemigen értek rá annyi töprengésre, ami kiválthatta az efféle betegséget - vagy rossz szokást.
Én például nehezen tudom elképzelni, mi az a szorongás, már úgy értve, hogy valaki mindig, mindenért, egyfolytában szorong. Mert időnként mindenki átesik rossz napokon, bárkit érhet bánat, amit nehéz megemésztenie, vagy kerülhet nehéz helyzetbe, amiből nem talál kiutat. Tény, hogy én is mindig vizsgadrukkos voltam, pedig természetemből fakadóan felkészültem abból, amiről számot kellett adnom. Azonban amikor túlestem rajta, általában nem is rosszul, akkor elfelejtettem a nagy izgalmat. Sosem hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a búbánat, még ha nem is úgy sikerült valami, ahogyan előre elképzeltem. Mint másoknak is, nekem is voltak olyan tantárgyaim, amelyeket szerettem, ahol jól álltam, s ami nem ment, abból igyekeztem jobban felkészülni, s ha mégsem lettem belőle sikeres, soha nem akartam beleőrülni. Hála optimista természetemnek. Ez volt a legnagyobb kincs, amit apámtól örököltem.
*
Saját véleményem, hogy némely embernél az egyedüllét okoz problémát, hogy még családon belül is úgy érzi, magára marad. Talán ez az általános gond. Főleg egy fiatalnak nagyon fontos a társaság, barátok, mostani kifejezéssel "haverok". De az már igazán nem mindegy, hogy kivel barátkozik.
Léha emberekkel nem jó szoros barátságba bonyolódni, akik csak a piát, a drogot hajszolják... Szerencsére, a mai fiatalok sokasága már felfogja ennek káros hatását.
Mindig gondolnunk kell cselekedeteink következményeire... Mert a szélsőségekből visszatáncolni nagyon nehéz.
Korábbi időkben is nagy terhet jelentett az iskolai elvárás, nemcsak manapság. Mindenki ismerje meg önmagát, saját erejét. Érezze, mennyit bír el, és ahhoz állítsa maga elé az elérendő célját. De ezt akarja, ezért teljes erőbedobással, szorgalmasan munkálkodjék.
*
Igen, nagy baj az, ha valaki csak önmagába fordulva éli napjait, főleg, ha félelmei vannak, ha nem bízik önmagában és erejében. Annyi minden szép és nemes dolgot találhat mindenki, ami hobbijaként szolgálhat. Jó könyvek olvasása, elmerülni az igazán tartalmas-hasznos és érdekes irodalomban. Kirándulások biciklin vagy gyalog, úszás, valamilyen könnyebb sport, séták és testedzés vagy baráti összejövetel kellemes társaságban. Igen, fiúk-lányok együtt, kellemes zenére tánc, módjával egy-két pohár ital is jöhet (nem gyermekkorban), de ismerje mindenki a saját márcéjét.
Ugyanis szórakozás nem azokat a modern bulikat jelenti, ahol fülsiketítő zene-dobogás mellett "ráznak", drogoznak, cigiznek, ráadásul lerészegednek, összehányják (bocs') a szüleik lakását. Talán sokan azt gondolják, ez teszi őket felnőtté? Nem, ennek ellenkezőjét jelenti: gyerekesen viselkednek. Ez lenne a szórakozás? Az igazi szórakozás nem teszi tönkre az embert, hanem felüdíti, feltölti.
*
Miért kell inni, akarom mondani "vedelni" annyi szeszesitalt, amennyit nem bír el valakinek a szervezete, hogy utána azt se tudja, mit tesz? Miért kell összetörni vagy uram bocsá' összehányni a környezetet, s nem kell az első alkalommal lefeküdni a táncpartnerrel, vagy beülni a lerészegedett barát (vagy annak papája) autójába, aki már kótyagosan az első kanyarnál nekimegy egy fának, és a másvilágon találja magát társaival együtt, vagy "jobbik esetben" sérülten vagy megnyomorodva, egy kórházi ágyon ébred, ha felébred.
Akkor, ott, van ideje elgondolkozni: - Ez lenne az életcél? Ez a jó buli?
Mindenki összeszedheti magát.
Legyen mindenkinek önkritikája. Amikor valaki elmerül bánatában, gondolkozzon el rajta, igyekezzék abból kilábalni, aztán igyekezzen magának célt kitűzni. Mérlegelje, amíg nem késő, hogy mit akar elérni életében. Ne mélyüljön el annyira a problémáiban, hogy azoktól már nem látja meg a kiutat. Legyenek értelmesen gondolkodó, illemtudó vele egykorú vagy idősebb barátai - ismerősei, akivel őszintén megbeszélheti problémáit. Mert ha időben nem tud felülemelkedni saját gondjain, s már csak arra koncentrál, hogy a gyógyszerektől várja a gyógyulását, akkor ne mélyüljön el a pirulák mellékhatásaiban sem, mert azoktól mindenki tart - válasszon helyette értékes és szórakoztató olvasmányokat.
*
A rossz napok után nem jó merevnek, görcsösnek maradni. Nagyon fontos: tanuljon meg magában elmélyülni. Ez lehet a modern relaxálás, gyakorolja az ellazulást, amit én az igazi, elmélyült imádsághoz hasonlítok. Mindenki naponta leltározza önmaga cselekedeteit, úgy is lehet mondani, tartson rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot, hogy tudja értékelni cselekedeteit. Akkor megismerheti önmagát, és talál kiutat a bajaiból, ha igazán hiszi és akarja, amit szeretne elérni, mert ez a legfontosabb, valamit erősen hinni és akarni!