HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51432

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-04-17

Szösszenetek a kórházból 4.

Még a vadkacsák is...

Na, tegnap azt gondoltam, hogy ennyi, nincs több említésre méltó sztori, elvégre mi is történhet itt az emberrel két hónap alatt, ez is több volt hát a jóból. Le is csuktam a gépet annak rendje-módja szerint, hogy akkor pihentetem a szemem, már nem tornáztatom az agyam, amúgy is süt a nap, meg szokni kell a friss levegőt. Lassan húzok is haza innen, meg különben is, orvosilag utasítva vagyok a társas érintkezésre. Irány hát a friss levegő, az emberek, hiszen szokni kell a tömeget, ideg és immunerősítőleg egyaránt.
Tehát össze is szedelődzködtem, a papucsot sportcipőre cseréltem, gondoltam, ebben mégiscsak könnyebb szökdécselgetni és tán nem is esek benne olyan könnyedén pofára, mint a csúszós papucsban. Felkaptam a macinacit, jól megkötve, mert szomorúan tapasztaltam, hogy kissé kifogyózódtam ruhaneműimből a nagy jólétben. Nem mondom, hogy nagy hirtelen, fess fiatalember vált belőlem, de abban azért szentül bizakodhattam, hogy talán nem kapnak szívbajt az engem megpillantók. Legalábbis nem azonnal.
Szökdécseléssel, sántikálással, szitkozódással töltött röpke háromnegyed óra alatt ki is értem a kórház fallal körülvett, meggyugatóan túlzsúfolt parkjába. Emberek ücsörögtek, ácsorogtak, cseverésztek és káromkodtak körülöttem. Ez utóbbi mondjuk egy ápoló volt, akit frontálisan elgázolt egy kerekes székes, szédült vénember. Én meg kissé megilletődtem, hiszen az egészségi állapotomra mégiscsak károsan hatna, ha elgázolnának, meg különben is, elég kárt tudok tenni én magamban is, nem kell benne segédkezet nyújtani.
Óvatosan lehúzódtam hát a fűre, naivan gondolva, ha az öreg támadásba lendülne, ott majd szépen elakad a kereke, aztán talán megúszom az orvtámadását. Szerencsémre jó pár szökkenéssel odább elértem egy nyugodtabbnak tűnő, csendesebb részét a parknak. Nagy platánfák, gesztenyefák, amik mélán hullatták a fejemre a hullatnivalójukat - sose vonzott a botanika, így nem részletezem mi minden potyogott alá az égből. Inkább odább vonszoltam magam a mankóimmal. Kezdtem kellően kifáradni, éreztem is hogy ez a túra még sok lesz nekem, de hát hiába meresztgettem szemem, padot még hírből sem láttam a közelembe.
Tovább baktattam, nem mintha annyira jól esett volna a sétálgatás, sokkal inkább, mert volt egy olyan érzésem, hogy simán eltévedtem a nagy bóklászás közben. Ehhez legalább akkora tehetséggel rendelkezem, mint az öntördelésben.
Aztán egyszer csak ott álltam a partján. Egy kis, békalencsés, tavirózsás, pocsolya, ami döglött hal és nyálas béka szagot eregetett magából. Rácsodálkoztam a közepén békésen lubickoló kacsákra. Milyen furcsa. Nem kéne ezeknek már javában pakolniuk a bőröndbe? Cuccolni, jegyet venni és elhúzni délre, mint a vadlibák? Vagy ezek nem is vadak? Egyáltalán ezek libák? Meresztgettem a szemem, hogy rájöjjek miféle állatok lepik el a víz tetejét.
Aztán az egyik visszameredt rám, és jó alaposan megbámulta, ahogy ott tanácstalankodok a medencéjük szélénél. Elindult felém, totál közönyt színlelve. Gyanakodnom kellett volna hátsó szándékát illetőleg, de naivan, én még, meg is örültem váratlan társaságomnak. Remek - gondoltam, tán majd megtudakolom tőle, merre is van a kettes szárny B épülete, a legrövidebb útvonalon, hátha útba tud igazítani, mégiscsak ismernie kell a területet jobban, mint nekem. Már épp kezdtem felkészülni a békés találkozásra, lelkiekben kihúztam magam, végig simítottam kopasz fejem, csak a rend kedvéért elhessentettem pulcsimról egy unatkozó bogarat. Akkor vettem észre, hogy a többiek érdeklődését is felkeltettem. Nagy hirtelenjében, vagy harminc, szárnyas fenevad száguldott felém hangsebességgel.
Fél perc alatt az egész madárcsapat körülöttem csapkodott szárnyaival, csattogtatott csőrével, csipkedték nadrágom szárát, mankóimat, lábamat... mindent, amit értek. Hátrálni próbáltam, de ez a művelet fél lábon igencsak kezdett életveszélyessé válni. Nem maradt más megoldás. Pánikba estem. Kapaszkodtam mankóimba, próbáltam hessegetni az egyre feldúltabb madarakat, hadonásztam a mankómmal, a gipszes lábammal és igyekeztem nagyon kétségbeesett pillantásokat vetni körös-körül, hátha valaki megszabadít ezektől az agresszív dögöktől. Még annak is jobban örültem volna, ha a holdkoros öreg simán agyongázol a tolókocsijával.
Mindenfelé repkedtek a madártollak, meg az ürülék, amin szerencsétlen mankóim össze-vissza csúszkáltak,simán úgy festhettem, mint egy Break táncos,reggeli tornagyakorlat közben. Pedig a tánchoz is totál antitalentum vagyok.
Aztán lábam hirtelen szilárd talajt ért, mankóim is megálltak, mintha bebetonozódtak volna, mikor odapillantottam láttam, hogy a laza, felázott talajba süllyedtek bele, én meg rémülten sikítoztam a felbőszült sereggel, akik mintha egyre többen és többen lettek volna, és eszük ágában sem volt visszavonulót fújni. Álltak körülöttem, követelőztek, háborogtak, rikácsoltak és vérben forgó szeműkkel sakkban tartottak.
Aztán amilyen hirtelen ott teremtek, olyan hirtelen fordultak meg és szárnyaltak a tó túloldalán ácsorgó alak felé. A szívem zakatolt, a lábam remeget, a fejem búbjáig madártoll és riadalom voltam, alig bírtam megkapaszkodni gyökeret eresztett támasztékaimba, hogy halálra váltak visszabotorkáljak a biztonságot rejtő szobámba.
Amikor csatakosan, izzadtan, totálisan kimerülten, a rémülettől még mindig remegve beestem a frissen megvetett ágyamba, az ügyeletes nővér mosolyogva lépett mellém és feltette a világ leghülyébb kérdését: Élvezte a sétát a parkban? Látta a kacsákat? Nem zabálni valóak?
De azok. Zabálni valóak. Citrommal és főt krumplival. Sülve!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-04-19 05:29:11

válasz Selanne (2011-04-18 14:29:35) üzenetére
Nevess Selanne, ha javasolhatom :-)
Örülök, hogy itt jártál!
Alex
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2011-04-18 14:29:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nem is tudom nevessek, vagy sajnálkozzak, de bocsi nevetek, mert azt nagyon tudok állítólag.

Az vigasztaljon saját magamon is,ha olyan szitu. :-)

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-04-18 05:36:20

Igen, most már tudom, hogy azok voltak. De én még csak azt sem tudtam hogy vannak ott kacsák..felkészületlen voltam...
Köszönöm, Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-04-18 05:33:17

válasz dpanka (2011-04-17 16:00:44) üzenetére
örülök Panka, hogy tetszett... :-)
Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2011-04-17 16:00:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
El tudtam képzelni hehehehe :-)))
Tetszett!
szeretettel-panka

bár én utálom a sült kacsát hehehhe

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Támadás a kertből címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Májusi kertünkben címmel a várólistára

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 17. címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kóbor golyó című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Tücsök-kórus címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Vörösmarty Mihály: Szózat / Aufruf címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Anyák napjára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) apám csendben élt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Írói szózat című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szürkenéma-ablakok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)