HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51463

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: Heather BayFeltöltés dátuma: 2011-06-19

Nő a sziklán-részlet

Esteledett. A sötétség körbefonta a partot. Az eső eleredt, s nemhogy csendesedett volna egyre jobban esett. A szél is feltámadt. Úgy süvített, mint szellemek a temetőben. A sziget szikláit elemi erővel ostromolta a tenger. Tajtékja egyre magasabbra csapott, nem kímélve vele a kikötő néhány kis vitorlását sem. Nyögtek az ostrom alatt, árbócaik őssze-össze koppanva mint megannyi kis fémcsengettyű kolompoltak az éjszakában. A tomboló vihar uralta a tájat, igába hajtott mindent, nem kímélte a tengert, a partot, de még az ember alkotta építményeket sem.
Ben a világítótorony őre, már jóideje élt itt, de nem sok hasonló viharra emlékezett. A toronyban állt, a tengert kémlelte távcsövével, és azon imátkozott, hogy nehogy bajba jutott hajóst leljen, mert ilyen ítéletidőben biztosan nem tud neki segíteni. Kis mentő csónakja képtelen arra, hogy kitegye a vihar kénye-kedvének. John szitakötője se tudna most útra kelni. Ha most valaki kint van, az vagy kihúzza a vihar végéig, vagy odavész. Ben aggódva nézte a végtelen tajtékot, tudta mennyi hajó lelt itt végső nyugalomra. Az öböl ezen részén rengeteg szikla van mind a víz felett, mind alatt, s aki erre vetődik, az könnyen zátonyra fut. Csak pár perce állhatott kint, mégis bőrig ázott, és csontjáig hatolt a jeges szél.
Villám szelte ketté az eget. Ben összerezzent. A torony vonzotta a villámokat, nem volt még olyan év, mikor ne csapott volna bele. Volt ugyan villámharító rajta, de azért jobb lenne nem a közelben tartózkodni, ha ez bekövetkezik. Áthúzhat, és ő mint egy szép kövér báránysült, oda éghet. Hátat forditott a dühöngő tengernek, s elindult lefelé. A torony lent, mint egy kis otthon úgy volt berendezve. Ben már jóideje itt élt, sőt itt is nevelkedett, és gyanította, hogy itt is fog meghalni. Senki sem vette át tőle ezt a munkát, pedig hányszor felvetette: öreg ő már ehhez az egészhez. Szeme se a régi, mozdulatai is kopottak. Ha gyorsan kell lefutni a toronyból a partra, az neki már nem fog menni. Erre persze megvolt a válaszuk az embereknek: "Ben, te már tapasztalt vagy!" "Ben, te annyi mindent tudsz a partról! És "Ben, te vagy az aki erre a feladatra rátermett!" Nah igen, inkább csak ő volt, aki képes volt itt rostokolni, míg a fiatalok távol innen nagy flancos városokban élték világukat.
Fáradtan csóválta meg a fejét, öntött egy pohárka rumot, amit egyetlen hajtásra megivott. Nem kapcsolta fel a villanyt, csak ült az ablaknál és nézte a sziklákat, ahogy a vihar dühével dacolnak. Maga mellé húzta az üveget, újra töltött, azt is kiitta. Jóleső meleg járta át a testét, kezdett kicsit felmelegedni. Lassan iszogatta a rumot, s ahogy felmelegedett, úgy el is álmosodott.
Későre járt.
Talán már nem történik semmi különös ma. Jobb lenne lassan nyugovóra térne. Odament az ablakhoz, hogy behúzza a zsalukat. Újabb villám cikázott fel az égen, megvilágítva egy pillanatra a partot.
Mintha látott volna valakit fent a sziklán. Biztos csak elnézte. Ki lenne olyan bolond, hogy ebben az ítéletidőben kimerészkedne. Pláne ilyen késői órán. Az oromzat is veszélyes, könnyen megcsúszhat rajta az, aki rámerészkedik. Legyintett egyet, és becsukta az egyik táblát, de akkor újra villámlott, és most már biztos volt benne, hogy van ott valaki. Az illető a válán cipelte terhét, amitől aztán úgy szabadult meg, hogy a mélybe hajította. Csak egy pillanat volt, míg látta, de a vihar fényénél jól kivehető volt mindez. Ben fáradt rum-gőzös agya egyetlen csapásra kezdett kitusztúlni. Vajon ki lehet az, és mitől kellett megszabadulnia? Talán valami régi vacak, ami már feleslegessé vált. De ha ez így van, miért nem várta meg, míg barátságosabbá válik az idő, és miért itt dobta le? Hunyorogva nézett az orom felé, de nem látott már semmit. De nem hagyta nyugodni a dolog. Utána akart járni, hogy mi az. Felkapta hát az esőkabátját, kezébe vette a viharlámpát, és elindult az orom felé.
Többé senki se látta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 81. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 81. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 79. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 77. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 76. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Születésnapi parti a Csalafinta csalitosban címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 8. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) verekedés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 81. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 79. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 77. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 76. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)