HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1922

Írás összesen: 51405

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-06-23

Kabát


Reggel óta erről beszélt az egész iskola és szinte mindenki biztosra tudta, ki is tehette. A tanároknak sem volt egy fikarcnyi kétségük sem, így aztán teljesen biztosra mentek.
A hátsó pad mellett álló fiú lehajtott fejjel tűrte, hogy az egyik tanár ízekre szedje a táskáját. Biztosan tudta, hogy amit oly nagyon keresnek, az nem nála van. Már megszokta, hogy minden egyes iskolai lopást az ő számlájára írják, ha volt hozzá köze, ha nem. Mert hát ő csak egy állami gondozott. Már eleve nem is lehet rendes ember. Megszámolni sem tudta, hányszor hallotta ezeket a mondatokat. Ezért aztán, amikor a tanárok a terembe rontottak, már meg sem lepődött.
Míg az egyik tanár az ő táskájával volt elfoglalva a többi tanár a terem hátuljában lévő néhány fogasra felakasztott kabátok között kotorászott. Az egész osztály feszült csendben várta a fejleményeket. Aztán egyszer csak az egyik tanár diadalmasan a magasba emelt egy tömött, kopott pénztárcát.
- Megvan! - kiáltotta és a másik kezével leemelt a fogasról egy szakad, vékonyka kabátot. Az osztály egy emberként fordult a kabát tulajdonosa felé, aki a legutolsó pad mellett kiborított táskája tartalmát szedegette éppen. Amikor felemelte a fejét, értetlenség és elkeseredés kerítette hatalmába.
- Tiéd ez a kabát? - kérdezte az iskola igazgatója. A fiú erőtlenül bólintott. Mit tagadja? A szakadt, ütött-kopott, vékony dzseki bizony az övé volt. A mellette álló tanár egy szó nélkül ragadta nyakon, taszigálta ki a teremből és vezette a tanári felé...
- Te loptad el?
A pofon, amely a kérdést követte szinte megfagyasztotta a levegőt. Nem volt nagyobb, mint az eddigiek, nem volt keményebb vagy hangosabb. Nem volt semmivel sem különb, mint az elmúlt percek bármelyik pofonja. És mégis, mennyivel másabb, mennyivel fájdalmasabb volt. Az azt követő csend szinte bántotta a kérdező fülét. Zavarában, hogy kérdésére se helyeslő, se tagadó választ nem kapott, újabb ütést mért az előtte álló tizenéves fiúra, aki annak súlya alatt térdre rogyott. A kérdező tanácstalanul nézett körbe, biztatás várva a folytatáshoz.
A fiú lassan egyenesedett fel. Mozdulatai fásultak, kimerültek voltak. Nem volt már kedve beszélni, bizonygatni ártatlanságát. Mit is mondhatna? Hogy nem ő tette? Mi értelme volna. Válasza eddig is süket fülekre talált, ezért aztán csak némán meredt maga elé tovább.
- Utoljára kérdezem, te loptad el a pénztárcát a tanáriból?
- Nem - nyögte ki végül erőtlenül és teste megfeszült az ütésre várva.
- Akkor elmondanád nekünk, mégis miként került a kabátod zsebébe a tanár úr pénztárca?
- Nem tudom - motyogta - Nem én...
- Ne hazudj a szemembe! - kelt ki magából az igazgató és egy újabb pofonnal a fiúba fojtotta a szót.
Elhallgatott. Nem volt kedve, ereje vitatkozni, ellenkezni. Nem volt kedve újra és újra elismételni. Hiszen minden egyes alkalommal pontosan ugyanez történt. Nem érdekelt senkit ki is tette valójában, mi is történt pontosan. Nem érdekelt senkit az igazság. Csak az, hogy valaki elvigye a balhét. És erre ő volt a legalkalmasabb ember. Ezért aztán már régen feladta, hogy bebizonyítsa az igazát. Pontosan tudta mire kell felkészülnie, így aztán a hallgatását követő pofon már nem érte váratlanul, mint ahogy az utána érkező számtalan többi ütés sem. Csak az órát nézte a falon. Nem is tudta, miért kötötte le a figyelmét annyira az idő múlása. A másodpercmutató fürge ugrálása a számok között, megbabonázta. Tíz másodpercenként egy pofon. Vajon meddig bírja? Sose fárad el? Sose unja meg ugyanazt a kört megtenni? Sose unja meg újra és újra feltenni a feleslegesnek ható kérdések sorát? Loptad? Tetted? Kabát? Mit jelentenek ezek a szavak? Mit jelent a válasz? És vajon, mi a jó válasz?
Az egész osztály visszafojtott undorral fogadta. Nem foglalkozott velük. Leült a hátsó padba és igyekezett a szokásosnál is láthatatlanabbá válni. Észrevétlenül telt el a nap. Az utolsó óra után magára vette a kabátját és kilépett a teremből.
Az iskola kapujában a portás a karjánál fogva rángatta ki a szabadságba özönlő diákok sorából. Már meg sem lepődött ezen a megkülönböztető bánásmódon, inkább csendben követte a portást a kis helyiség felé.
- Pakold ki a táskádat és a zsebeidet - szólt rá szigorúan az öreg. A fiú kifordította a nadrágja összes zsebét, kiborította táskáját. A portás beletúrt az asztalra halmozott könyvek és füzetek kupacába, majd ismét a fiú felé fordult.
- A kabátzsebet is!
- De ... de - dadogta a fiú - ennek nincs... nincs zsebe.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-27 20:54:33

válasz Artúr (2011-06-27 16:36:06) üzenetére
Azt hiszem a probléma gyökere nem csak a haragban, hanem az előítéleten is keresendő - legalábbis akkoriban ez volt a legkönnyebb magyarázat. Hogy mi volt az igazi ok, már sose derül ki. És hogy az idő mindent megold-e, ahogy a mondás tartja? Hát ez igen jó kérdés... remélem azért egyszer tényleg le fogod tudni a dolgot te is.
Köszönettel: Alex
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2011-06-27 16:36:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Alex (2011-06-27 05:34:35) üzenetére
Értem!
Erre szoktam mondani, hogy a harag rossz tanácsadó. Aki indulatos, az biztos, hogy könnyebben téved. Mint ahogyan a tanári kar is a történetedben. Sok évnek kellett eltelni ahhoz, hogy megtapasztaljam, milyen jó, ha az ember nem dönt, nem tesz, nem szól semmit első felindulásában. Jó egy cseppet várni, míg elszáll a gőz. Azóta sok kellemetlenséget úsztam meg már így.
Történeted régi emlékeket hozott elő belőlem. Nem túl kellemeset, de az már a múlt. Talán egyszer majd végleg letudom a dolgot.
További jó alkotómunkát kívánok!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-27 05:34:35

válasz Artúr (2011-06-26 20:39:29) üzenetére
Igazad van, nyilván az lett volna a legegyszerűbb, hogy az igazgató előtt ezt mondja, de azt hiszem teljesen lényegtelen volt ez az "apróság". Mellesleg pár héttel később kiderült, tényleg egy kabátzsebből került elő, csak a kotorászás közben rossz kabátot akasztott le a tanár. Hogy mit kapott a másik fiú, aki mindent mindenkitől ellopott? Egy orvos fia? Egy ejnye-bejnyét. Aztán minden ment tovább, mintha mi sem történt volna. De hát, ahogy olvasom, nyilván érted ezt te is. Köszönöm, hogy itt jártál. Alex
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2011-06-26 20:39:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"- Akkor elmondanád nekünk, mégis miként került a kabátod zsebébe a tanár úr pénztárca?"

"- De ... de - dadogta a fiú - ennek nincs... nincs zsebe."
Ha ez nem elírás, akkor egyértelmű, hogy a tanári kar a hunyó. Mint mikor a filmben az amerikai rendőrök "házkutatnak" és olyan kis csomagot vesznek ki a fiókból, ami nem is volt ott.
Viszont akkor én a fiú helyében már az igazgatónál ezt a választ adtam volna, és nem vártam volna a portáig vele.
Gyerekkoromban voltam hasonló helyzetben, de ott én akkor azért nem válaszoltam, mert fogalmam sem volt, mit keresnek. Sosem derült ki, ki volt a tettes, és, hogy mi tűnt el, de a gyanú rajtam maradt. Nagyon jól tudom, mit él át olyankor belül egy gyerek ... az egész osztály előtt állva...
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-25 07:55:47

Ez jó, és igen. Leegyszerűsítve mindegy, hogy van rajta sapka vagy nincs :-) A lényeg, hogy a medve az erősebb.
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-25 07:53:58

Kedves Mistletoe. Igen, az egész életem jóformán ebben a közegben zajlott és zajlik jelenleg is. Könnyű nekem látni a fonákságokat, hiszen napi szinten találkozom vele. Persze azért látom a másik oldalt is, de arról írjanak a többiek :-) Örültem, hogy olvastál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-24 15:15:45

Köszönöm. És köszönöm az észrevételeket is (megsúgom, már láttam, csak a lustaság nagy úr :-) ettől függetlenül köszönöm.) Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-24 15:13:01

válasz Jega (2011-06-23 22:44:21) üzenetére
Igen, én is azt gondolom, hogy nem változik a világ, vagy nem olyan mértékben hogy kéne :-) Mindenképpen elolvasom. Örültem, hogy itt jártál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-06-24 15:09:58

válasz dpanka (2011-06-23 16:21:30) üzenetére
Kedves Panka. Köszönöm!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-06-23 22:44:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex, ez a történet emlékeztet a gyermekkoromra. Szomorú, de a világ nem változik. Ha elolvasod a Kesztyű című novellám rájössz miért mondtam ezt. Üdv. Jega
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2011-06-23 16:21:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Rövid leszek. Ez nagyon ütős!
szeretettel-panka!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) A világ ellen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 14. címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tipeg- topog drága mamám című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Radnótiról - gyermekszemmel, őszintén című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/4. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az öreg tölgy meséi 4/1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Kócos karamellás puccino's címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Virág isten kezében címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 63. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 62. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 61. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 11. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)