HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1949 Írás összesen: 52889 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: DanielFeltöltés dátuma: 2011-07-28
Sakk- Sakk! - Hangzott a diadalmas kiáltvány. Az öreget már jól ismerték a téren. Pirkadattól késő estig ült ott egy padon, sakktáblája társaságában, és várta az ellenfeleket.
Száz forint volt a tét. Az átutazó, aki az öreggel szemben ült ajkát harapdálva piszkálta bábuját, a királyt, mely egyike volt azon háromnak, mely még megmaradt neki a táblán. Egy mezővel arrébb taszajtotta. Akár hanyatt is dönthette volna, ugyanaz az eredmény. Az öreg, mint aki életében először győz, remegő kézzel mozdította odább bástyáját, s gyermeki örömmel jelentette ki: - Sakk-matt! De az öreg nem először győzött. A köröttük összegyűlő kis tömegből többen is végigszemlélték már megannyi sikerét. Egy alkalommal hivatásos sakkbajnok is leült vele, aki ugyan felülkerekedett végül, de azt keserves küzdelem előzte meg. Az öreg halkan kuncogva zsebelte be a száz forintot, és fürkésző szemekkel végigtekintett a sokaságon, hogy lássa az arcokon az elismerést. Az átutazó visszafogott csalódottsággal gratulált, majd távozott a tettek mezejéről. Sokkal fontosabb és sokkal érdekesebb ügyben érkezett ő a városba annál, hogy több időt vesztegessen a pályaudvar mellett. Negyedórán belül az öreg újabb száz forinttal lett gazdagabb. Eztán egy üres óra következett. Majd a délután, és egy vonat érkezésével újabb játékos került az öreggel szembe. Az aktuális ellenfél fiatalabb volt az átlagnál, akik nekiülnek sakkozni azért a százasért, leszámítva néhány egyetemistát, akik olykor odatévelyednek. De mint másokat, őket se a pénzjutalom csábította. Az talán csak az öregnek számított valamit, aki most megigazította ruhaujját, mint aki nagy csatába készül. Oda is készült. Neki a sakktábla nem csak egy szimpla játékterep volt. A sötét és világos mezők egész világot jelentettek neki, ami szebb volt a valóságnál. A figurákat jobban szerette, mint bárki embert, akit ismert. Megtette a nyitó lépést, ahogy az ellenfele is. Ő maga az egyik futó előtt álló gyaloggal indított. Két lépéssel később az öreg leeresztette karját és várakozó ülést vett fel. Szokatlan volt tőle, hogy ilyen hamar mély gondolkodóba esik. A környéken bóklászó hű követői ismét körbeállták. Az öreg a figyelem hatására gyors lépésre szánta magát. A közönség tagjai alig hallható szótöredékeket adtak át egymásnak. "A bástya odalesz", "Nem sok gyalog marad itt", ilyeneket lehetett hallani. A játszma elegáns ütemet vett fel. Olyan szép látvány volt kettejük viadala, hogy az is örömét lelhetné benne, aki egy kukkot sem ért a szabályokból. Minden rendben volt, mígnem az ismeretlen játszótárs egyik bábuja el nem távolította az öreg egy olyan figuráját, amit nem szándékozott feláldozni e parti alatt. Ekkor újabb hosszú várakozás következett. Csend. Majd az egyik néző hangos nevetés köntösében bekiabálta: - Mi az öreg? Nem látod? Ezt már benézted. Erre mások is hasonló véleményüket adták át a köztudatnak. - Fogjátok be! - Üvöltött rájuk az öreg, látványos karmozdulattal, mint egy színházi színész. Szeme, mint a lakásba betévedt légy, összevissza cikázott a táblán. Ingerülten leütött egy futót. Vicsorogva fölnézett partnerére, aki könnyeden arrébbhelyezte egy az előbbitől messze eső huszár faragott ló-figuráját. Nem szólalt meg. Nem mondta ki, hogy sakk-matt. Az öreg meredten nézett a királyára. Szerette volna lesöpörni a megmaradt bábukat, de nem tette. Felpillantott. A fiatalemberben az ördögöt látta, pedig amaz még csak le sem csapott a százasra, nem gúnyolódott vagy büszkélkedett, csak ült nyugodtan, halvány mosolyával. - Visszavágót! - követelte az öreg. - Sajnos nem érek rá, pedig szívesen játszanék... - Visszavágót! - förmedt rá az apóka. A táblát újra felállították, a parti elkezdődött. A százforintos érme, mely az előbb még az öreg oldalán várta sorsát, ezúttal a másik oldalon pihent. Vele szemben egy korábban nyert pénzdarab, melyet idegesen kotort elő zsebéből tulajdonosa. A játszma feszültebb volt, mint a korábbi. Az öreg mindenáron győzni akart, ellenfele sietett. - Hagyhatná nyerni, és akkor mehetne dolgára - súgta oda az egyik bámészkodó társának. A tábla mellett a leütött, csatában elesett katonák gyorsabban gyülekeztek, mint a korábbi partiban. Az öreg arcáról mindent le lehetett olvasni. Ismételten, mint egy színházi színész, akinek játéka az utolsó sorból nézve is érthető. A remény odalett. A király ismét tehetetlen helyzetben. A király elbukott. - Még egy kört! - mondta az öreg halkan. - Nem lehet, sajnálom, sietek - jött a visszautasítás. A vénség csendben maradt. A győztes elvonult, második körének jutalmát, száz forintot nem tette el. A nézelődök is elballagtak. Az öreg mozdulatlanul ült szeretett sakktáblája fölött. Várta a következő játszótársat. 2011 Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
inyezsevokidli alkotást töltött fel Frustrato, másképpen címmel a várólistára inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz Tasnádi Rita alkotást töltött fel Nélküled címmel a várólistára Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Kopár vidék című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Keserű hűség - 7# novella című alkotáshoz A. K. Mraz alkotást töltött fel Keserű hűség - 7# novella címmel a várólistára inyezsevokidli alkotást töltött fel Lelkiismeret-furdalás címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Kopár vidék címmel sailor bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz A. K. Mraz alkotást töltött fel Pár szó a novellákról címmel a várólistára A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Az örökös - 6# novella 3/3 című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Tülekedés című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Tasnádi Rita alkotást töltött fel Lelkem rózsa címmel a várólistára A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Ingyen könyvek című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz Tyukody Ruben alkotást töltött fel Nyári hóbort címmel a várólistára Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel olvadás címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |