ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Akkor
Fáradt volt és gyenge.
A vállába fúródott nyílvessző elzsibbasztotta bal oldalát. A - valaha fehér - tunika mocskos volt, és a szíve fölötti vörös, nyolcágú keresztet a vér is átáztatta. Óvatosan, hogy ne okozzon magának újabb fájdalmat, levette magáról a skapulárét, és kibújt a láncingből.
A kimerültségtől zihálva húzódott a várfal hűvösébe.
Csend vette körül, a csata zaját itt nem lehetett hallani. A csatáét, mely vége felé járt és vereséget hozott a lovagoknak, győzelmet a muzulmánoknak.
Lüktetett, sajgott a seb a vállán.
De jobban fájt a látomás, mely lelkét gyötörte: Müezzin hívta Allah dicsőítésére az igazhitűeket ott, ahol korábban lovagok emelték égre a tekintetüket, és őszinte megrendüléssel verték láncinges mellüket: mea culpa, mea maxima culpa.
A haldokló a nap lebukó tányérját nézte, még látta, hogyan kúszik fel a sötét égboltra a hold. "A Te katonád voltam Uram" - suttogta, és lehunyta a szemét.

Most.
A lelkesen ásó fiatalok vidám beszélgetése hirtelen elcsendesedett.
A régészecset egy koponyát tisztogatott.
A szakállas fiatalember megrendült tisztelettel dolgozott. Óvatosan söpörte le a csontokról a közel hétszáz éves földtakarót. Hamarosan láthatóvá vált a törött kulcscsontba ékelődött nyílhegy.
A régész felállt, levetette átizzadt, földmocskos ingét, és letörölte magáról a verejtéket.
Bal vállán vöröslött a tetoválás: nyolcágú kereszt körül latin felirat: Miles Christi.