HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52879

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Maat Ka RaFeltöltés dátuma: 2011-08-26

Apokalipszis - 2012

Már minden idő elmúlt,
S én mégis itt vagyok.

Már minden megtörtént,
Az összes kín, kéj, gyalázás,
Már minden mocskos vágyunkat kiéltük,
Már százezerszer kiégtünk.

Már mindent meggyaláztunk, amit csak lehetett.
Már minden szentséget összetörtünk.

S itt vagyunk. Mindenen túl,
Túl a könnyön, a bűntudaton, a zokogáson. Bűntudatunk tisztító tüzét rég elhasználtuk. Ezerszeresen feléltük.

S mégis itt vagyunk. Mindenen túl. És könnyek peregnek le az arcunkon.

Már minden érzés ezerszeresen kiégett belőlünk. Már nincs mit elpusztítanunk.

S végül, mindenen túl, itt vagyunk, és a romok fölött elsírjuk magunkat.

Már nem várunk feloldozást.

Ezerszeresen eljátszottunk minden feloldozást. Ezerszer feloldoztak, és ezerszer visszaestünk. Ezerszer megbocsátottak, és ezerszer váltunk árulóvá újból. Ezerszer megsegítettek, és ezerszer hagytuk cserben megsegítőnket újból.

Mindent, mi érték, fölzabáltunk.

Mindent meggyaláztunk.

Meggyaláztuk Önmagunkat, a Hűséget, összetörtük a Család szentségét, a Szerelmet, a Barátságot, elpusztítottuk a Művészetet, a Gyógyítást, szétroncsoltuk az Életet, megszentségtelenítettük az összes Szentséget, megsemmisítettük a Szeretetet.

Már mindenen túl vagyunk.

Ezerszer megbántuk, hiába: ezerszer meggyaláztuk a megbánást is.

Már nem várunk többé feloldozásra.

A füstölgő romok fölött térdelünk némán, és sírunk.

Már mindent eljátszottunk, már minden elveszett, végtelenszer végtelenül elveszett, s mi gyöngéden simogatjuk a szétszóródott cserepeket törékeny, remegő kezeinkkel, maró könnyek áztatják elgyötört arcunkat, és vonalat húznak a rajta lévő porban; szemeink a semmibe révednek, és tudjuk, túl vagyunk, túl, a túlvilágon is túl, és nem tudjuk, milyen új Hajnalt várhatunk még, ha azt is eljátszottuk.

Már nem várunk feloldozást. Már nem várunk felszabadulást. Már nem várjuk kínjaink enyhülését. Olyan könnyű minden. Már nem vágyunk újjászületésre. Megnyugszunk. Olyan csöndes minden. A holttestek fölötti csönd.

Már nem várunk semmit sem. Minden érzés távol úszik. Már nem ragadunk meg semmit sem. Már nem a miénk semmi sem. Körülöttünk úsznak az emlékek, távolodnak, nem nyúlunk utánuk. Már nincs értelme semminek se többé. Felbukkan a gyilkolás emléke, elúszik; felbukkan a bűntudat, a gyász emléke, elúszik; a könyörgésé a felszabadulásért, majd az eljátszott feloldozások százezreinek emléke - elúszik ez is, minden elúszik, semmi nem számít már. Csak magunk vagyunk. Vér és füst, törmelékek és romok - semmi nem számít már, és már azt is elfelejtettük, mi az, hogy kín. Mint egy őrült álom, mint egy szürreális vízió, egy lelassított, ide-oda úszó kép, olyan ez a valóság: itt ülni a romok között, véresen, mocskosan.

Hát én is itt vagyok.

Egy közületek.

Mindig is tudtam, hogy így lesz. Láttam, éreztem, de nem vettem észre, nem akartam észrevenni a vad pusztítás és pusztulás forgatagában.

Ezt az egész őrületet valóságnak hittem. És most itt ülök. Alig tűnök ki a romok közül. Bőröm és ruhám sárral, porral, vérrel áztatott, ahogy minden, ameddig csak a szem ellát. Szeretteim holttestét simogatom kezeimmel. És az egész szürreális és álomszerű. Már túl vagyok mindenen.

Csak most, amikor minden összetört, ami csak összetörhetett, józanodok ki végre.

A kép kitisztul. Elmém élessé válik, mint egy kristálytiszta tó rezzenéstelen víztükre: üres, tiszta, gondolattalan. A füstölgő romok látványa, ahogy egy suhintásra a pára, egy pillanat alatt eloszlik.

Csak én vagyok, magam.

És tudom, mindenen túl vagyok.

Fölnézek az égre. Kiégett belőlem már minden, ami csak kiéghetett. Már nem vágyom semmire, azt sem tudom, mi az, hogy vágyni; már nem várok semmire, azt sem tudom, mi az, hogy várni. Tekintetem a semmibe réved, üres vagyok, furcsa, lebegő érzés jár át. Már nem látom a romokat. Már nem maradt bennem semmi.

Egyszer csak furcsa mozdulatot tesz a szám. Azt hiszem, ez az első lépésem: megtanulok mosolyogni.

(2009 ősz)

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2011-09-04 09:33:49

Kérjük, vegye figyelembe, hogy az alkotó NEM kér kritikát! Köszönjük!

Legutóbb történt

szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022