HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51461

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2011-11-23

Sólyom 2, 3, 4.

Második fejezet

Elizabeth egy halványkék ruhában állt a tükör előtt, miközben derékig érő haját összefonta egy szolgálólány, míg egy másik a ruha alját igazítgatta. A hátán szorosan összehúzták a fűzőt, majd a maradék szalagot masnira kötötték. Haja végébe hasonló szalagot kötöttek, mely egészen a földig lógott.
- Mars, Hádész. Szerintetek hogy áll?
Tette fel Elizabeth a kérdést a két kutyának, miközben a tükörben magát nézte, és néhány tánclépést tett, hogy lássa miként követi a ruha a lépteit.
Mars és Hádész azonnal felnéztek és hangos ugatással éljenezték a gazdájukat.
Elizabeth még csodálta magát néhány percig a tükörben, majd az ajtóhoz indult. Az ajtót kinyitotta, és a két kutyára nézett.
- Mars, Hádész. Gyerünk a helyetekre.
A két kutya kelletlenül kelt fel, hisz nem szerettek távol lenni a lánytól. Bár még csak pár évvel ezelőtt kapta őket nagyapjától, a kutyák csak őt imádták és mindenhova vele mentek.
- Hiszen tudjátok, ha vendég jön, nektek a helyetek az udvaron van.
A két kutya Elizabeth combjának nyomta az orrát, és bánatosan néztek a szemébe. Elizabeth elmo-solyodott, és megsimogatta a két kutya fejét, egyszerre. Mikor végzett megcsapta a két kezével egy-szerre a combját, jelezvén a kutyáknak, hogy itt az ideje indulniuk.
A nagy lépcső felé vették útjukat, mikor hangos léptekkel jött föl rajta apja egyik lovagja, és legjobb barátja.
- Siet valahova?
- A báró látni akar. Amint oda érek, megmondom neki, hogy már kifelé mész a kutyákkal. Mert ugye ki akartad őket vinni? Nehogy úgy járjunk, mint múltkor, mikor öt emberem kel-lett, hogy visszatartsa őket.
- Valóban kifelé megyek. De előtte még felmegyünk a falra megnézni, hogy mennyien köze-lednek.
- Arra nincs szükség. A legtöbb vendég már a táncteremben van.
Mondta a lovag, és tovább sietett a báró szobájához.
Elizabeth folytatta útját. A lépcső aljához érve bepillantott a táncterembe, ahol több kis csoportosu-lást lehetett látni. A férfiak a parkett közepén beszélgettek, míg feleségeik és leányaik az oszlopok takarásából figyeltek.
- Úgy utálom a tömeget.
Mondta Elizabeth, majd nyelt egy nagyot, és tovább ment.
A nehéz tölgyfa ajtót két lovag nyitotta ki neki. A kutyák szorosan követték, bármikor készen állva egy váratlan támadásra. Az udvart fáklyákkal világították meg, hogy az éjszakában hazaindulók kitaláljanak.
Elizabeth hátra sétált a két kutyával, és bezárta őket egy magas kőfallal körül vett kis udvarra. Az ajtó nyikorogva nyílt ki. Szerencsére csak ritkán kellett bezárnia ide hűséges társait.
- Most pedig menjetek be. Amint vége az ünnepégnek értetek jövök, és felmegyünk aludni.
Mondta mosolyogva Elizabeth, majd megsimogatta a kutyák fejét.
Elizabeth még egy percet állt a csukott ajtó előtt, és várta mikor kezdenek rá kutyái a fülsüketítő vonyításra. A kutyák hamar vonyítani kezdtek.
- Na, ez így fog menni egész éjjel. Legalább tudni fogom, hogy még a helyükön vannak.
Motyogta Elizabeth, csak úgy maga elé, mint egy megnyugtatva magát, hogy úgysincs más válasz-tása.

Elizabeth visszasétált a várhoz, mikor egy hintót pillantott meg. A hintóból egy hasonló alkatú férfi szállt ki, mint az apja. Majd egy hölgy követte. Elizabeth felismerte a hölgyet, és megállt az ár-nyékban.

A hintó utasai sorban kiszálltak, majd vártak.
- Artúr! Azonnal szállj ki a hintóból. Az én fiam nem félhet két nyavalyás korcstól.
- Nem apámat támadta le az a két véreb és nem akarták letépni a fejét a helyéről.
- Örülj neki, hogy Gregory báró nem rontott az életedre. Megcsókolni egy olyan leányt, aki nem a hitvesed, ez kész botrány.
- Na de ha egyszer olyan csodálatos teremtés.
Artúr nagy nehezen kikászálódott a hintóból, de még mielőtt bement volna a kapun súgva fordult a lovaghoz.


Harmadik fejezet

Elizabeth jót mosolyodott magában az ifjú gróf viselkedésén. Majd visszagondolt arra az estére. A csókkal nem volt semmi baja, hiszen szüleit is látta már. A kutyái viszont teljes mértékben ellenez-ték.
Elizabeth úgy döntött, odalopózik a gróf háta mögé, és megijeszti. Levetette cipőét, és lábujjhegyen kezdett osonni. A kapuban álló két lovagnak intett, hogy maradjanak csendben.
A gróf már az aula közepén tartott, mikor Elizabeth utolérte.
- Szép estét Artúr!
Kiáltotta el magát Elizabeth.
Artúr ijedtében felsikított, és megragadta anyja kezét.
Elizabeth hangosan felnevetett az ifjú reakcióján, és nevetés közben a hasát fogta. Csatlakozott hoz-zá a gróf és a grófné is. Mikor végre alább hagyott Elizabeth nevetése, ami nagy erőfeszítésébe ke-rült, a gróf közelebb lépett hozzá.
- Isten éltessen gyermekem.
Két orcáján megcsókolta. Felesége követte példáját.
Artúr viszont távolságot tartott. A kutyákat kereste a kapuban, majd a lány háta mögött, de sehol sem találta. Végül Elizabeth - re nézett.
- Isten éltessen Elizabeth!
Meghajolt a lány előtt, és felajánlotta neki karját.
Elizabeth pukedlizett, de a felé nyújtott kart nem fogadta el.
- Azonnal követem magukat.
Ezzel a lendülettel Elizabeth leült a hideg kőpadlóra, és felhúzta piszkossá vált lábára a cipőjét.
A gróf és felesége a táncterembe indultak.
Mikor hallótávolságon kívül jártak, Artúr elfelejtette a protokollt, és rajongással nézte a lányt.
- Sokkal szebb vagy, mint emlékeztem.
Csúszott ki a fiú száján. De megakadályozta kezének, hogy betapassza száját.
- Te meg még mindig úgy félsz a kutyáimtól, mint más a tűztől, vagy, hogy pokolra jut.
Elizabeth elmosolyodott, és felemelte tekintetét Artúr arcára.
- Nem segítenél felkelni?
- Sajnálom.
Artúr átfogta Elizabeth derekát, és talpra állította. Mikor a lány már magától is meg tudott állni el-vette kezeit karcsú derekáról, és felajánlotta neki karját. Elizabeth boldogan elfogadta, és együtt sétáltak be a táncterembe.
A báró már türelmetlenül ült az emelvényen, bal oldalán feleségével.
Mikor Elizabeth és Artúr megjelentek az ajtóban a jelenlévők tapsolni kezdtek. Artúr óvatosan el-engedte a lány kezét, és hagyta, hogy egyedül menjen oda aggódó apjához.
Elizabeth végig sétált az egyre hatalmasabbnak tűnő tánctermen, míg végül elérte a három lépcsős emelvényt. Anyjára nézett, és megvárta, míg bíztatóan rá mosolyog. majd felemelte szoknyája alját, és fellépet az első lépcsőfokra.
A fiatal katona sietett segítségére, akit kora délután legyőzött kardforgatásban. Megragadta a lány könyökét balkezével, jobbal átölelte derekát, és hagyta, had támaszkodjon rá. Elizabeth oldalra for-dította fejét, lássa ki sietett a segítségére. Mikor felismerte rámosolygott, majd fellépett a három lépcsőfokon. A katona észrevétlenül eltűnt mellőle, és visszaállt az emelvény mellett alkotott sorba.
Elizabeth gondolatai a hibátlan és esésmentes bevonulás körül jártak, mikor a jelenlévők elé járultak, és mindenki elmondta a jókívánságát, majd a mellette felállított asztalra tette ajándékát. Tisztában volt vele, hogy a kisebb dobozokban ékszerek lapulnak, a magasabbakban fejdíszek lehetnek, míg a nagyokban valamilyen ritka ruhaanyag, vagy már megvarrt ruha.
Oldalra fordította fejét, és megnézte az ifjú katonát, aki segítségére sietett, mielőtt idén is orra esett volna. A katona kötelezettség tudatosan állt az emelvény mellett, és közben a tömeget figyelte, mintha bárki bármikor fegyvert ránthatna, és a báró ellen fordulna.
Visszafordulva látta, amint Artúr családjával jön, és mondja el jókívánságát. Artúr felegyenesedett, és kihúzta magát, miközben a báró végig mérte.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjam, nem csak a lányodat jöttünk ünnepeljük. Hanem egyben meg is kérném lányod kezét.
Artúr kijelentésére Elizabeth arcáról eltűnt a mosoly, és falfehérré változott. Majd visszaemlékezett ma délután mondott szavaira.
Elizabeth nem várta meg, hogy apja válaszoljon Artúr kérésére. Felállt a székből, és amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett a kijárat felé. Tüdeje égett, lábai alig akartak engedelmeskedni.
Az ajtóban azonban beleütközött egy későn érkező ifjúba. A hírtelen ütközéstől néhány bizonytalan lépést tett hátra, és megragadta a lány két karját, hogy megtartsa.
- Sajnálom.
Mondta Elizabeth, mikor szóhoz jutott, majd anélkül, hogy ránézett volna az idegenre, tovább sza-ladt és kiment a nehéz tölgyfaajtón.


Negyedik fejezet

A teremben döbbent csönd volt amikor Elizabeth kirohant, majd az ifjúba ütközött. Több nő és ha-jadon is felsóhajtott, mikor meglátták az ifjú férfias vonásait, szőke vállig érő haját. Aztán, mikor tekintetét visszafordította a teremben lévőkre, hírtelen legyezők susogása töltötte meg a levegőt.

A terem végében Gregory báró felállt és odaszólt az idegenhez.
- Kit tisztelhetünk önben uram?
Az ifjú felemelte tekintetét, majd egy pillanatra elgondolkodott.
- A herceg üzenetét hozom.
- Akkor haljuk, mit mond a mi nagy urunk.
- Ezt a dobozt küldette velem, de csak Elizabeth kisasszony kezébe adhatom.
- Leányommal az imént találkozott, midőn elkapta kifelé menet. Hozd ide, és tedd a többi ajándék közé.
- Inkább megvárom, míg visszatér. Csak az ő kezébe adhatom a dobozt.
- Ahogy gondolja uram.
Adta be végül a báró a derekát.
- Menjünk át a szomszéd terembe, és üljünk le enni. Elizabeth bizonyára nemsokára visszaér.

Elizabeth hátra rohant a kutyákért. Feltépte az ajtó zárját, majd térdre esett és várt. Maga sem tudja, hogy mire vár. Mars és Hádész örömükben bökdösték és nyalogatták Elizabeth arcát.
Elizabeth lassan felállt a kihűlt földről. A virágos kert felé vette az irányt, amit édesanyja mindig sok szeretettel gondozott és rendszeresen ültetett bele újabb virágokat.
A két kutya boldogan rohangált Elizabeth lába körül.
Elizabeth összefonta karjait maga előtt, és végig azt ismételgette, amint Artúr megkéri a kezét. Csak az ő arcát látta maga előtt. Nem tudta, hogy mit tegyen, csak abban volt bizonyossága, hogy Artúr nem lehet a férje. Még a férj gondolatától is kirázta a hideg. Hiszen, nem képes arra, hogy a szalon-jában üljön és naphosszat a hímzései fölé görnyedjen. Képtelen lenne ara is, hogy csak álljon férje oldalán, mosolyogjon vagy bólogasson.
Észre sem vette, hogy már a várfalon kívül jár. Nem is emlékezett, hogy bárki is hozzá szólt volna, vagy vette volna a fáradságot, hogy figyelmeztesse. Megfordult, majd az ú szélén álló hatalmas tölgyfa alá ült. Hádészt és Marsot kereste a sötétben, de nem látta, a két kutya fekete bundája bele-olvadt az éj sötétjébe.
- Bizonyára a folyóban fürdenek.
Mondogatta magának, mintegy megnyugtatásképpen.
Fejét a tölgyfa törzsének döntötte és megpróbált a hűvösen fújdogáló szélre koncentrálni.

2011.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Goowyka
Regisztrált:
2006-04-13
Összes értékelés:
46
Időpont: 2011-12-13 15:55:44

Én is úgy gondolom, csak még nem tudom ki lesz az. :)
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
989
Időpont: 2011-12-10 14:28:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elizabeth és Artúr nem illenek össze, ez biztos, de azt hiszem a kis hölgy elég talpraesett ahhoz, hogy megtalálja az igazit. :)
Delory

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 8. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) verekedés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 81. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 79. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy emlékezetes gyereknap című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 77. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 76. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 19. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Örök hó és jég című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Egy szülő panasza című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)