Nemcsak a katasztrófavédelemnek, a tűzoltóságnak, a rendőrségnek, az önkormányzatoknak, és a cégeknek kell felkészülniük egy nagy napvihar következményeire, hanem nekünk magunknak is. Azt, hogy pontosan hogyan, mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Azonban van néhány dolog, amit mindenkinek szükséges lenne meggondolni, és a lehetőségeinkhez képest megtenni a szükséges lépéseket. Legyen otthon néhány napra, esetleg néhány hétre való élelem. Elsősorban száraz tészta, konzervek, burgonya, köles, rizs, dió, alma, méz, különböző magvak, és más olyan élelmiszerek, amik hűtés hiányában is fogyaszthatóak.
Áramszünet eseten talán az első és legkellemetlenebb dolog, hogy nem hűt a hűtőszekrény, a fagyasztó láda. Ha csak néhány óráról van szó, akkor általában nincsen baj, mert általában 12 - 17 óra tárolási időt biztosítanak a modern hűtőgépek áramszünet esetén is. Ez persze csak akkor igaz, ha minél kevesebbszer, és minél kevesebb ideig nyitogatjuk az ajtaját. A fagyasztó szekrény, ha tele van, akkor két napig is fagyott állapotban tartja a tartalmát, ha csak félig van, akkor legfeljebb egy napig. A legjobb, ha megnézzük a saját hűtőgépünk technikai paramétereit, hogy tisztában legyünk vele. Segíthet, ha a jégakkukat a mélyhűtőben tároljuk, és áramszünet esetén a jégkockákkal együtt betesszük a hűtőbe. A fagyasztó szekrényből is áttehetünk egy-két dolgot, amit majd ki akarunk olvasztani.
Amennyiben ennél hosszabb időről van szó, akkor fel kell készülni az étel másfajta hűtésére, vagy elkészítésére.
Ha tél van, akkor nincsen ezzel túl sok gond, egy ablakpárkány, vagy egy szabadban álló polc, vagy szekrényke hűtőszekrényként hasznosítható. Nem szabad azonban megfeledkezni az ablakpárkányon a biztonságos rögzítésről, és a kültéren tárolt étel csábításáról más élőlények /macskák, madarak, patkányok, stb./ számára. Biztonságos csomagolással, tároló eszközökkel kell ellátni a hűtésre kitett ételeket.
Ha azonban a kinti hőmérséklet a hűtőszekrény hőfokát /ami általában +5 -7 Celsius-fok, a fagyasztóban pedig -18 fok/ meghaladja, akkor más megoldás után kell néznünk.
Ha 12 vagy 24 Voltos egyenáramú feszültség a rendelkezésünkre áll /akku/, akkor egy feszültségátalakító /inverter/ segítségével egy ideig tudunk 230 V-os feszültséget biztosítani a hűtőgép számára, pld. a gépkocsink akkumulátoráról, amíg az akku is ki nem fogy.
Ha nincsen sem akkunk, sem inverterünk, akkor legjobb megoldás a fagyasztóban levő étel hasznosítására, ha kis adagokban elosztjuk a szomszédaink között, amíg meg nem romlik. Próbáljuk "csere ügyletet" kötni velük, pld. egy fagyasztóban tárolt csirkét jobban elálló élelmiszerre /krumpli, köles, alma, tészta, méz, dió, stb./ cserélni.
Ha vidéken élünk, a hűtőszekrényben tárolt étel egy részét átcsoportosíthatjuk máshová. Néhány napig a tej, tejföl, vaj, hús, gyümölcs nem romlik meg, ha leengedjük a kútba. Természetesen nem bele a kút vízébe, hanem a vödörbe téve, a víz fölé engedjük. Ha a vödörnek kicsi a térfogata a hűteni kívánt dologhoz, akkor megfelelően becsomagolva kötélen, vastag spárgán is le lehet engedni a kútba. Gyerekkoromban, ha friss húst engedtek le hűteni a kútba, akkor az élősködők távol tartására csalánnal takarták le. Ha nincsen kút az udvarunkon, akkor nézzünk körül a szomszédságban, és kérjük meg azt, akinek van kútja, hogy mi is hűthessünk benne élelmet.
Gyümölcsnek, zöldségnek, italoknak jó helye van egy hűvös pincében, vagy veremben. Ha a vízóra aknája a kertünk északi oldalán van, azt is használhatjuk hűtésre, ha a fedlapot a felmelegedés ellen vastagon betakarjuk szalmával, falevéllel, náddal, vagy tőzeggel.
Bárhová szeretnénk átcsoportosítani az ételeket a hűtőből, előbb győződjünk meg hőmérővel a hely hőmérsékletéről, és ezt kísérjük is fegyelemmel addig, amíg ott ételt tárolunk, a bakteriális fertőzések elkerülésére.
Amennyire lehet, igyekezzünk a rendelkezésre álló húst tartósítani. Zsírban lesütve, hűvös helyen tartva a hús sokáig eláll, ha a zsír teljesen beborítja a húst, vagyis légmentesen lezárja. Ahol tartjuk a lesütött húst, annak a helyiségnek legalább olyan hűvösnek kell lennie, hogy a zsír ne olvadjon meg. Használatkor nem kell kimelegíteni az egészet, csak fakanállal leszedni egy tányérra a zsírt annyi húsról, amennyit meg akarunk enni, és a hús kivétele után a zsírt szépen vissza kell kenni a maradékra, a légmentes lezárás miatt.
A zsírban lerakott húshoz hasonlóan lehet paprikást, meg pörköltet is tartósítani. A megpuhult, de nem szétfőtt húst, szafttal együtt dunsztos üvegbe kell tenni, lezárni, és legalább egy órát gőzölni, mint a befőttet. Ezt ha kinyitjuk nem lehet visszazárva tovább tárolni, hiszen már nincsen légmentesen lezárva. El kell fogyasztani.
Amennyiben a mélyhűtő egy disznóvágás miatt, vagy egy jól sikerült vadász kirándulás nyomán dugig van hússal, a hús megmentésének legcélszerűbb módja a sózás, pácolás, majd a füstölés. Amennyiben ezekhez nem értünk, de rendszeresen nagy mennyiségű hús van a fagyasztónkban, akkor idejében sajátítsuk el a tudnivalókat, mert áramszünet esetén nem tudunk az Interneten lévő információkhoz hozzáférni, és az esetleges hozzávalókat gyorsan beszerezni.
A hűtőben lévő kolbász remekül eláll, ha egy kistányérba konyhasót teszünk, annyi vizet öntünk rá, hogy pép keletkezzen a sóból, és ezzel a só péppel bekenjük a kolbászt. Felakasztjuk egy szellős helyre, a só hamarosan egy finom jegeces réteggé válik, ami megóvja a penészedéstől.
Ha egy megkezdett füstölt sonkát is rejt a hűtő, a sonka nem fog megpenészesedni, vagy kiszáradni, ha száraz szénát ujjnyi vastagságúra vagdalva egy új papírzacskóba tesszünk, és közé tesszük a sonkát, úgy, hogy a széna mindenütt betakarja. A zacskót bekötve egy száraz, szellős helyre tesszük, így a sonka nagyon hosszú ideig eláll, és megőrzi finom ízét.
Ha sok citrom van éppen a hűtőnkben, egy nagy befőttes üvegbe belerakva, és hideg vízzel leöntve friss marad, ha mindennap cseréljük rajta a vizet, hogy hideg legyen.
Mit tegyünk ha éppen érik a gyümölcs, és nem tudjuk lefagyasztani, mert nincsen áram? A komlónak mind a virága, mind a gyümölcse tartósító hatású. Ha egy komlóval teli edénybe tesszük a friss gyümölcsöt, akkor sokáig eláll.
A kényes gyümölcsöket /pld. eper/ is lehetett tartósítani a fagyasztó ládák feltalálása előtt. Tiszta fehér homok kellett hozzá, amit addig mostak, amíg a leülepedett homok fölött a vízréteg teljesen tiszta volt. Aztán a homokot megszárították a napon, és összekeverték konyakkal. Beleszórták egy fából, vagy agyagból készült nagy edénybe, és az érett, egészséges gyümölcsöket úgy tették bele egyenként, hogy egymással ne érintkezzenek, homok vegye körül mindegyiket. Természetesen az agyagedény nem állhatott nedves helyen, és egyik sem állhatott meleg helyen.
A karácsonyi cseresznye is remek volt gyerekkoromban. Amikor érett a cseresznye, a legszebb, teljesen épp cseresznyéket a nagymamám szárastól óvatosan leszedte, és beletette egy nagy dunsztos üvegbe. Légmentesen lezárta, majd jó mélyen elásta a kertben a földbe. Amikor hónapok múlva kiásta, még mindig friss volt a cseresznye benne. Ha karácsonykor olyan fagyott volt a föld, hogy nem lehetett kiásni, akkor bizony farsangi cseresznye lett belőle.
Kisebb víztartalmú gyümölcsöknél, /pld. alma, körte/ a tartósítás egyetlen kelléke a selyempapír. A szép, érett, száraz gyümölcsöket egyenként selyempapírba kell szorosan begöngyölni, és kamrában, hűvös helyen tárolni. A gyümölcsök színe élénk marad, és nem keletkeznek rajtuk foltok.
Az eltarthatóságon kívül gondot jelent a főzési lehetőség is, villanytűzhely esetén, vagy ha a gázszolgáltatás is leáll. Az áramszünet kihatással van a melegvízre és a fűtésre is, még akkor is ha gázzal fűtünk, vagy szilárd tüzelőanyagú kazánnal, mert a központi fűtésnél áram hiányában a keringető szivattyú nem működik, és a gáz üzemű bojler sem gyújt be elektromos szikra nélkül. Ezért praktikus "látványelemként", alternatív megoldásként, egy fűtésre és szükség esetén, vízmelegítésre, főzésre alkalmas vegyes tüzelésű vaskályhát időben beszerezni.
Nemcsak a hűtőgép, de a többi háztartási gép sem működik áram nélkül. Egy kis kitekintés a régi időre, amikor még nem is voltak ilyen gépek, talán segít az elektromos világban felnövekedett nemzedéknek.
Ha rövidebb időről, mondjuk pár napról van szó, akkor a takarítást porszívó hiányában mellőzhetjük, de ha esetleg hosszabb időről, néhány hétről, vagy hónapról van szó, akkor nézzük hogyan takarítottak annak idején, a porszívó nélküli világban? Fordított sorrendben. Ma előbb letörölgetjük a port, aztán felporszívózunk. Annak idején előbb vették a partvist, és összesöpörték vele a szemetet, port. Ez azonban némi szálló porral járt, így praktikusabb a portörlést a söprés után elvégezni. A kisebb szőnyegeket a szabadban kirázták alaposan, a nagyobbakat pedig, a következő módon takarították ki: egy lavórban vizet tettek a szőnyeg mellé, egy kis seprőnek /vagy egy erős szálú kefének/ a végét a vízbe bemártották, aztán a lavór felett megrázták a seprőt, így eltávolítva a víz nagyját. Az enyhén vizes kis seprővel elkezdték a nagy szőnyeg egyik oldalán egy csíkot - szál ellenében - végig seperni /mintha füvet nyírnánk/ az enyhén nedves seprőcske a szőnyegen levő port, és szöszöket összetapasztotta "porcicává", ami összegyűlt egy pici kupacba a csík mellett, amin éppen a söprögetést végezték. A kis seprőt elég gyakran be kellett mártani a vízbe, és lerázogatni, hogy működjön a por összetapasztása. Amikor egy csíkkal végeztek, belefogtak ugyanígy a mellette levőbe, tovább söpörve az előző csíkról lesöpört porcicákat, akik tovább híztak a következő sor porával. Körülbelül a negyedik csík végén aztán az összes összetapadt port már lesöpörték a szőnyegről a parkettra. Lehetett a szőnyeg szélét felhajtva a partvissal összeseperni a parkettát, aztán letörölni a port a bútorokról, majd egy nedves ronggyal áttörölni a parkettet. Hosszabb ideig tartott, és fáradtságosabb volt, mint a porszívózás, de a szőnyeg bolyhos lett a sepréstől, és tiszta.
A köves helyiségek takarítása sepréssel és felmosással történt.
Áramszünet esetén a mosógép sem működik, így ha szükségesség válik a ruhák mosása, csak kézzel tudunk mosni, mint régen. Ehhez nagyon praktikus, ha van otthon legalább egy lavórunk, amit megtölthetünk kézmeleg vízzel, beleszórunk némi mosóport, vagy folyékony mosószert /lehetőleg kézi mosáshoz valót, ha ilyen nincsen, akkor a sampon is megteszi/ és beáztatjuk a vízbe a mosnivalót legalább néhány órára. Amikor nekifogunk a mosásnak, átgyúrjuk a ruhákat a vízben, aztán leöntünk róla annyi vizet, hogy meleg vízzel utántöltve újra kézmeleg vízben mossunk. Aztán gyúrjuk, nyomkodjuk együtt az egész cuccot, majd darabonként átdörzsöljük őket, a jobban koszos helyeken többször. Aztán beletesszük egy másik lavórba/mosdóba, amiben szintén kézmeleg, tiszta víz van, egy kanál ecetet is tehetünk bele. Ez lesz az öblítővíz. Mikor mosás után minden ruhadarab átkerül az öblítővízbe, ott is együtt gyúrjuk, nyomkodjuk őket, majd egyenként kicsavarjuk. Ezzel eltávolítva a víz nagy részét, kiteríthetjük száradni. Ha nincsen áram, nincsen vasalás sem, így igyekezzük alaposan kirázva, formára igazítva kiteríteni, hogy száradás után minél kevésbé legyen gyűrött.
A fentiekből adódik, hogy tartalék élelmiszereken kívül, tartalék vízzel, tartalék mosóporral, tartalék tisztítószerekkel, ecettel, sóval, tartalék gyógyszerekkel, a háztartás áram nélküli működtetéséhez szükséges eszközökkel /pld. kályha, a kályhába való tüzelő, hőmérő, jégakku, lavór, partvis, kisseprő, zseblámpa, tartalék elem, gyertya, dunsztos üveg, stb./ rendelkezzünk.
A gépkocsink tankját se hagyjuk "kiszáradni", legalább egy fél tank benzin mindig legyen benne. A bakkártyánkon kívül rendelkezzünk valamennyi készpénzzel.
Természetesen a lista nem teljes, hiszen különböző élethelyzetben lévő embereknek még más dolgok is nagyon fontosak lehetnek!
Szerencsére nem rendelkezem látnoki képességekkel, mert ennek terhét elviselni sem tudnám, de bízom benne, hogy a cikkem mindenkit gondolkodásra késztet. Úgy az áramszolgáltató, mint az áramot használó cégek, az atomerőművek, a településükön élőkért felelősséggel tartozó önkormányzatok, és a magánemberek, mind megteszik a szükséges óvintézkedéseket, elkészítik a saját akciótervüket egy áram nélküli időszakra, és beszerzik azokat az eszközöket, és javakat, amik ennek áthidalásában a segítségükre lehetnek. A napvihar minél kisebb károkkal való túlélése ne szerencse kérdése legyen, hanem rátermetten találjuk meg az ehhez való alkalmazkodást!

Vége