HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51451

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2011-12-05

A Druidák Ösvényén - Megint brutál


Vallatóm csak hajnaltájban engedélyezett egy rövid pihenőt az embereinek: letelepedtek a tűz mellé, és a legnagyobb nyugalommal falatozni kezdtek. Sör is fogyott bőven. Engem nem oldoztak el, sőt, még egy korty vízzel sem könyörültek rajtam, hiába rimánkodtam.
- Majd ha beszélsz, kapsz! - vetette oda a fődruida.
Elmondhatatlanul gyűlöltem abban a percben, s olyan gyengének éreztem magam, hogy sírni sem volt erőm. A nagy fa mellett álltam: csak a kötelek tartották meg összecsukló testemet. Körülöttem apró vértócsák sora fénylett: az egyikben megkésett csillag nézegette magát; a vörös tükör időről-időre darabokra tört, amikor újabb vércsepp hullott le, hogy azután hangtalanul összesimuljon vele. Úgy meredtem rá, mintha nem hozzám tartozna; feldagadt, megfeszülő karomra is idegenként tekintettem. A karok végén ernyedt, szinte élettelen kezek csüngtek, (az egyik körmök nélkül); a csuklót elnyelte a vaskos, bonyolult kötélbog. Igazi druidacsomó volt: annak, aki nem ismeri, kioldhatatlan, az avatottaknak azonban csak egy gyors rántás a megfelelő helyen...
Szemem sarkából vallatóimra sandítottam: egyikük sem foglalkozott velem. Próbaképpen megmozgattam a körmösebbik kezemet, és kinyújtottam ujjaimat a bog felé. Néhány szívdobbanásnyi idő múlva a kötél halk szisszenéssel csúszott végig a földbe szúrt karón, akár egy kígyó: megszabadult az egyik karom! Azzal azonban nem számoltam, hogy használhatatlan lesz. Zsibongva, vértelenül hanyatlott le, és hosszú percek teltek el, mire érzéketlen ujjaim képesek voltak eloldozni a derekamra fonódó kötelet.
- Segíts, Ezüstarcú!! - suttogtam esedezve, és nekiestem a másik, kifeszített karomnak.
Sikerült: végre mindkét kezem kiszabadult! Óvatosan felemeltem a fejemet, de úgy tűnt, senki sem figyelt fel a mozgolódásomra.
"...Ó, Istenek, mindjárt szabad leszek!"
Szédelegve hajoltam előre, hogy kibontsam a csomót a térdemen, ám, amint váratlanul nem támasztotta meg semmi a testemet, erőtlenül zuhantam végig a földön. Rémülten néztem fel: hat szempár fúródott a szemembe, azonban senki sem mozdult felém.
Megfeszítettem remegő izmaimat és négykézlábra küzdöttem magamat, aztán egy kétségbeesett vetődés után elnyelt a sűrű tüskebokor-szövevény. Szinte azonnal rátaláltam egy ösvényre! Tántorogva felálltam és nekieredtem, messze nem olyan gyorsan, ahogy szerettem volna.
Természetellenes, süket csend vett körül: csak a lehullott gallyak ropogtak a lábam alatt. Úgy tűnt, senki nem vett üldözőbe. Futottam, amennyire kivérzett testem erejéből telt. A csalit hosszú tüskéi belém-belém karmoltak, de szinte észre sem vettem. Csak el innen, minél messzebbre!
A sűrű bozótos mélyén halvány derengést vettem észre. Megmenekültem! Itt lesz az erdő széle.
- Köszönöm, Bosszuló Ogma! - kiáltottam fel megkönnyebbülten.
Aztán kirontottam a bántóan éles reggeli fénybe, és megpillantottam - ugyanazt a nemetont, ahonnan elindultam. Morgain és emberei még mindig ott üldögéltek a tűz mellett. Csendben és mozdulatlanul figyelték, ahogy futástól remegő inakkal, villámsújtottan állok előttük.
Dermedt kétségbeesésem nem tartott sokáig: megfordultam, és belevetettem magam a bozótosba. Újra rohantam, ezúttal ellenkező irányba, úttalan utakon, ösvényeken, bokrokon át. Véresen, össze-vissza karmolva bukkantam elő ugyanott, ahol az előbb.
"Ez egy útvesztő! - hasított belém a felismerés. - Minden ösvény ide vezet! Nem véletlenül takarták le a fejemet, amikor idehoztak..."
Nekikeseredve torpantam meg, és pár pillanatig tétován álltam a nemeton szélénél. A pribékek egymásra néztek, és jót röhögtek, aztán egyikük felkelt a parázsló tűz mellől. Sikítva tértem ki előle: átbukdácsoltam a tisztáson és rohanni kezdtem. A menekülés hevében alig érzékeltem, hogy oldott kéveként, zizegve bomlik ki hosszú hajfonatom. Pedig jobb lett volna, ha ügyelek rá: akkor talán nem akad fel rögtön az első bokorra! Térdre estem, és kapkodva próbáltam kitépni a kusza tincseket a göcsörtös gallyak fogságából. Aztán megütötte fülemet a lépések zaja. Ketten jöttek értem: az egyikük hátracsavarta a karomat, a másik kést vett elő, és egyszerűen levágta a tüskés bozót gallyai köré tekeredett fürtöket.
Tehetetlenül felzokogtam, s amikor Morgain elé hurcoltak, szégyenletes dolgot műveltem: leborultam előtte, és átöleltem a lábát.
- ...Jó uram, könyörülj rajtam! ...Nem bírom már tovább.
A Nagy Druida fagyos gőggel magasodott fölém.
- Beszélj, és nem bántunk többet!
- Azt nem lehet - suttogtam csüggedten.
-Rendben van, gyermekem, ha neked ez kell, folytathatjuk. Te akarod, hogy visszavigyenek Ogma Fájához!
- ...Jaj, ne, uram! Irgalom! ...Megteszek mindent, amit kérsz... A szolgád leszek, vagy a szeretőd, de ne akard, hogy eláruljam a Mesteremet!
Morgain válaszra sem méltatott, csak odébb lökött a lábával. Intésére a harcosok vissza kényszerítettek a nagy tölgyhöz, és szétfeszítették görcsösen egymásba kapaszkodó karjaimat.
Kétségbeesésem izzó haraggá keseredett, amíg kezük között vergődtem:
- ...Te mocskos körmű gyilkos! Újra megszabadítom magamat, ne félj! Ki fogok jutni a rohadt útvesztőtökből, és elhírelem mindenütt, hogy micsoda féreg vagy!
Vallatóm kihívón nevetett rám:
- Igen? Na, azt alig hiszem, hogy te innen megszabadulsz, amíg én nem akarom! Tartsátok erősen! - szólt oda a pribékeknek.
Kis bőriszákot húzott elő az övéből, és belemarkolt. Nyomban elcsendesedtem, és reszketve vártam, mi következhet még... Morgain kezéből apró, sötét magvak peregtek a földre a lábaim elé, és a husángokhoz. Érthetetlen, albai szavakat mormolva, vizet hintett rájuk. Tágra nyílt szemmel figyeltem mozdulatait, és még a torokszorító félelemről is megfeledkeztem. Néhány pillanatig nem történt semmi, aztán egyszerre csak apró borostyánhajtások dugták elő fejüket a földből, és hihetetlen gyorsasággal elkezdtek felfelé kúszni. Mozdulatlanul, lenyűgözve néztem, amint végigfutnak a karókon és a fa törzsén, majd a lábamon és a kezemen, letéphetetlenül: ha nem a tulajdon szemmel látom, el sem hiszem, hogy ez lehetséges...
- ...Na, most próbálj szökdösni, ha tudsz! - Morgain elégedetten zöttyent vissza a tuskóra.
Tisztelettel vegyes döbbenettel bámultam rá: ugyanaz borzongatott, mint gyermekkoromban, amikor először tapasztaltam meg a druidák hatalmát a tűz felett. Ha a borostyán-ágacskák nem tapasztottak volna szorosan a nagy tölgyhöz, most újra leborulok előtte. Soha többé nem mertem pimaszul beszélni vele.
Vallatásom pedig folytatódott tovább, és mindig kéznél volt a hideg víz vagy néhány csattanós pofon, hogy magamhoz térítsen, ha el akartam rejtőzni a jótékony, belső sötétségbe.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-10-22
Összes értékelés:
48
Időpont: 2011-12-10 22:51:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mint egy másik írásod ez is ugyan úgy megfogott ! Hihetetlen milyen könnyen megjelennek a fejemben a képek a leírtak alapján ... sok könyvet olvastam már és igazán csak azt szerettem meg amit látta is magam előtt ... ez a részlet igazán nagyon jó csak gratulálni lehet hozzá !
Alkotó
Oliver L. Blond
Regisztrált:
2011-12-07
Összes értékelés:
77
Időpont: 2011-12-08 13:00:48

Nagyon tettszik, alig várom a folytatást. Gratulálok :)
Oliver
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
694
Időpont: 2011-12-08 12:57:32

válasz Rozán Eszter (2011-12-08 10:59:54) üzenetére
Köszönöm a méltatást. Ha tetszett, majd felteszem a folytatást is. :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7469
Időpont: 2011-12-08 10:59:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Tudom, hogy az építő kritikát szereted, de nem találtam kifogásolnivalót írásodban. Nagyon jó a fogalmazás, érdekes, izgalmas a történet szövése, szinte sajnáltam, hogy vége lett.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9792
Időpont: 2011-12-07 08:13:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Lebilincselően érdekes történet, kitűnő meseszövés! nem hiányzik belőle semmi, ami izgalmassá tesz egy ilyen történetet: erdő, tűz, menekülés, varázslat. Tetszett!!!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Oltásos mese című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 82. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy ember című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 12. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Beoson az ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszit baleset éri címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kik nem csupán sejtik címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)