HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51437

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-12-23

Egyedül



Mereven bámult kifelé az ablakon. Nem nézett senkire, lehajtott fejét elfordította, hogy még véletlenül se találkozzon a tekintete senkiével. Nem mintha bárki is szeretett volna a szemébe nézni. Az emberek végigmérték, grimaszokat vágva félrefordították fejüket, eltávolodtak a közeléből, összesúgtak a háta mögött. Volt, aki szánakozott rajta és volt, aki felháborodott jelenlétén.
Pedig nem akart ő ártani senkinek. Nem akart ő rosszat. Csak egy kis helyet szeretett volna, ahol a csípős hideg elől meghúzhatja magát pár órára. Csak egy helyet, ahol elgémberedett végtagjait felmelegítheti. A villamos megfelelőnek bizonyult. Csendben leült az egyik ülésre, körbebástyázta magát szatyraival, amelyek kincseit, túléléséhez szükséges holmijait, egész életét rejtették, és kibámult az ablakon.
Nem szerette az emberek megvető tekintetét. A hibáztatást, az undort. Mintha ő tehetne róla. Mintha ő akarna így élni. Szégyellte magát. Szégyellte, mert ruházata, külseje megkopott, megtört önmagát ábrázolták csak. Szégyellte, mert az emberek tekintete ezt súgta neki. Szégyellnie kell magát kisiklott élete miatt, mert nincstelenül, egyedül és magányosan kell élnie.
Kifelé bámult az ablakon. A környék gazdag palotái elmosódott árnyakként suhantak el mellette. Üveges tekintettel meredt a kidíszített házakra, az udvaron felcicomázott, csillogó fenyőfákra, amelyek fura módon saját magára emlékeztették. Az életére, amely egyik pillanatból a másikra vált álomból, rémálommá. Nem is értette. Az egyik nap még volt családja, gyerekei, tető a feje felett, álmai, aztán jöttek a hatalmas emberek, kipakolták a bútorait, holmijait, vágyait az utcára, elvitték a gyerekeit, őt meg ott hagyták romhalmazzá vált életével az utcán. Csak mert pár számlával elmaradt. Csak mert három gyermek mellett nem tudok munkát vállalni. Csak mert...
Már nem kesereg. Csak kifelé bámul az ablakon. A villamos csendesen suhan az útján. Az emberek fintorogva kerülgetik. Néha valaki megjegyzi, az ilyet hogy lehet felengedni, mások egy-egy bátortalan mosollyal kedveskednek neki, de a legtöbben szóra se, tekintetre sem méltatják. Sietnek haza. Sietnek fűtött, kényelmes házaikba, sietnek a családjukhoz ünnepelni. Csak ő nem siet sehova. Ez az utolsó villamos. Erről le kell szállnia. Hogy hova megy ez után? Ki tudja. Talán amerre a lába viszi.
Még egyszer, utoljára kinéz az ablakon. Megvárja, míg az utolsó ember is leszáll, aztán lassan összeszedegeti maga körül a szatyrokat és lekászálódik. Még mindig nem néz senkire. Minek is nézne. Hogy meglássa milyen szánalmas is valójában szakad, büdös rongyaiba csavarva?
A közeli park közepén feldíszített fenyőfa ácsorgott a hideggel dacolva, büszkén emelve ágait az ég felé, versenyt szikrázva a csillagokkal. A körülötte lévő padokon hajléktalan emberek ücsörögtek, csendben, magányosan, zsákokkal körülvéve, tenyerüket lehelgetve a hideg elől.
A nő leült az egyik padra és gondolataiba merülve nézte a fát. A gyermekeire gondolt, akiket már hónapok óta nem látott. Hogy is mehetne így hozzájuk. Hogy kerülhetne a szemük elé? Inkább felejtsék el. Nekik legalább van helyük, van fedél a fejük felett, étel a tányérjukban. Csak ez számít. A többi nem.
A sötét lassan ellepte a várost, csak az apró égők világítottak a park közepén felállított fán. A kis társaság csendben üldögélt körülötte. Egy ember olcsó italt kínált körbe. Senki nem szólt hosszú órákon keresztül. A hideg egyre áthatóbb, egyre keményebb lett, az emberek fészkelődni kezdtek, ki-ki alvóhely után kutakodott a sötétben. Csak a nő maradt a padon, mozdulatlanul, gondolataiba mélyedve. Egy házban járt. Egy házban, ahol boldog volt, ahol együtt volt az egész család. A gyerekek ajándékokat boncolgattak, nevettek, a kályhában pattogott a tűz és a frissen sült sütemények illata bejárta a kis lakást. Aztán a család összeölelkezett és együtt nézték az apró, ám annál szebben feldíszített fát és énekeltek. A szíve összeszorult, egy könnycsepp utat tört magának a vastag páncélon, melyet a hosszú hónapok kovácsoltak keménnyé. Egy apró könnycsepp jegeket olvasztott meg lelkében. Gondolatában a kis család tagjai összeölelkeztek és egymás fülébe súgták: Boldog Karácsonyt!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-12-28 19:07:24

válasz Selanne (2011-12-27 15:15:12) üzenetére
Örülök, hogy a nehézségek ellenére is olvasol :-) Igyekszem majd néha könnyebbet is írni. Köszönöm, hogy itt jártál. Alex
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2011-12-27 15:15:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Az egyik legborzasztóbb dolog az, amikor elveszik a tető emberek, családok feje fölül. Sokat töprengek azon, amikor látok az utcán kóborló embereket, vajon hogyan is tudnak létezni? Írásaid sok esetben választ adnak, csak feldolgozni nehéz.

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-12-27 14:18:24

válasz Jega (2011-12-27 01:02:58) üzenetére
Akár ez is lehet egy lehetőség... Üdv. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-12-27 01:02:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
És akkor kinyitotta a szemét, látta maga körül a sivár valóságot, leült a sorstársai közé, és mohón a szájához emelte az üveget, és itta csak itta a felejtő nedűt, míg végre nem látta maga körül a sivár világot, eltompult agyából eltűntek a szívet facsaró emlékek, homályos tekintetében elmosódtak a lenéző emberi tekintetek.
Bocs, hogy folytattam, de a valósághoz ez is hozzátartozik, rohadt egy világot élünk mostanság. Üdv. Jega Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
400
Időpont: 2011-12-24 06:36:58

válasz dpanka (2011-12-23 18:11:16) üzenetére
Köszönöm Panka. Nagyon Boldog, Békés, Meghitt Karácsonyt kívánok! Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2011-12-23 18:11:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szomorú, de még szomorúbb, hogy valós. Drága Alex! Megint olyan történetet hoztál, ami ilyenkor Karácsonykor felhívja az emberek figyelmét arra, hogy jobban figyeljünk másokra.
Gratulálok! Boldog Karácsonyt!
szeretettel-panka

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Fordulat címmel

szhemi bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szeretet című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kék Hold című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A Gondolkodó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kóbor golyó című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)