HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 7 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-01-17
HB kalandjai: A hüm-hüm, a himi-hümi, és a szívből jövő igaz szerelemA bal oldali mólószárny hajlatában volt a tanyahelyük az egyetemista fiúknak, és a gimnazista lányoknak. Ültek, hevertek szétszóródva a forró kövön fenn a mellvéden, vagy lenn a járdán, eltorlaszolva az utat a móló elejéhez, vagy onnan vissza, befele. Oda jártunk mink is, én és a Hámori Bandi. Rendszerint már jó korán kimentünk, reggel, tíz órakor, vagy még korábban, miután végeztünk a trenyával, miután lefürödtünk és megreggeliztünk. Trenyálni kellett, ehhez nem fért kétség. A Hámori Bandi gőzerővel készült az olimpiára, futott az országúton 18 kilométert, csinált nyolcvan vagy száz fekvőtámaszt és kétszáz felülést. Én segítettem neki, lefutottam én is a kilométereket, megcsináltam az árok szélén a parajban a fekvőtámaszokat és a felüléseket. Mi voltunk a legjobbak, annyi kilométert senki nem tudott lefutni, mint mi, sem annyi fekvőtámaszt, és felülést megcsinálni. A Hámori Bandi még nálam is jobb volt, de nem számított, második legjobbnak is jó volt lenni, semmi pénzért el nem cseréltem volna. A délelőtt eleje-közepe viszont már kinn talált minket a mólón. Odatelepedtünk fesztelenül a többiek közé, mintha ők is egyenrangúak lennének velünk, beszélgettünk az egyetemista fiúkkal és a gimnazista lányokkal, azokról a témákról, amelyekről ők beszélgettek, s amelyek nekünk samfuk voltak. Az egyik nap szóba került a hüm-hüm, a himi-hümi és a szerelem, mindenki mondta a magáét, de senki nem tudta megmondani, mi a különbség igazából ezek között. -A hüm-hüm nekem smafu, -mondta az egyik egyetemista fiú a fejét csóválva. Törökülésben ült lenn a kövön, felnézett az egyik gimnazista lányra, aki viszont fenn ült a mellvéden, a viharágyú felfelé meredő, nagy, vastag csöve mellett. -Én inkább himi-hümiről beszélnék, -vonta meg a vállát a gimnazista lány. -A hüm-hüm olyan ciki. Hüm-hüm többféle van. A hüm-hüm nálam morális kérdés. -Nálam ugyan nem, -jegyezte meg egy másik gimnazista lány. -A hüm-hüm csak hüm-hüm. A a himi-hümi meg csak himi-hümi. Egyiknek sincs köze a szívből jövő igaz szerelemhez. A gimnazista lány ledér megjegyzése belevitte a társaságot egy olyan vitába, amely leginkább elvadult bozótos erdőrészhez hasonlít, amelyből nincs kiút. -A himi-hümihez nem kell szerelem, -mondta egy másik egyetemista fiú. Széles háta volt, és a kicsi nádas innenső széléhez közelebb ült, mint a másik egyetemista, az, aki azt mondta az előbb, hogy neki smafu a himi-hümi. -Fordítva! -érvelt törülközőjéről szónokolva egy másik gimnazista lány. -A szerelem az olyan valami, amihez, nem tartozik feltétlenül hozzá sem a hüm-hüm, sem a himi-hümi. Na ez aztán még inkább olaj volt a tűzre. Ettől kezdve a vita a körül forgott, hogy kell-e igazi, szívből jövő szerelem ahhoz, hogy az ember hüm-hüm, vagyis inkább arról, hogy a szívbéli érzelmek kiteljesedése nélkül himi-hümi-e a szó nemes értelmében vett himi-hümi? Csúcspontján e körnek odafordultam szerelmemhez, aki a viharágyú másik oldalán ült, egyik karjával átkarolva a nagy, vastag csövet, és a következő kérdést rebegtem feléje: -Nehéz volt az érettségi vizsgád, szerelmem? Mintha pók csípte volna meg, úgy perdült felém. -Ne nevezz szerelmednek, -sziszegte. -Különben pedig, különben, mi a makkos-máriának kérdezősködsz mindig, állatkert? Hámori Bandira néztem, aztán a szerelmemre, aztán vissza a Hámorira. Fél-könyökére támaszkodott, karja egy gimnazista lány derekán pihent. A lány, pici kacsóját a Testvér combján nyugtatta, nem is nyugtatta, nem jól írom le, az a pici kacsó finom mozdulatokkal simogatta a Testvér izmos, verseny-biciklista combját. Tudat alatt tudtam, hogy ebből himi-hümi lesz hamarosan, vagy hüm-hüm, vagy mindkettő. Visszatért tekintetem a sárgahajú lányhoz, akit szívem legbelsőbb legmelegebb érzületével szerettem. Elidőztem gömbölyű karjánál, feszes, bikiniből kibukkanó kebleinél, érzéki szájánál. Az volt az érzésem, szétpukkanna, mint a lufi, ha megbökném olajosbarna bőrét egy gombostűvel. Szép volt, kedves volt, durcás volt, mindig durcás volt, ha mellette ültem és kérdésekkel ostromoltam. -Csak azért kérdeztem, mert minden érdekel, ami veled történik, -leheltem feléje ólombetétes ajkakkal. -Haggyál a csőszbe! -mordult rám és elfordult tőlem, elvitte kiismerhetetlen szemeinek zöldes-sárga íriszét a fekete pöttyökkel. Míg ült, kenni kezdte magát napolajjal, aztán, ami után abbahagyta, végigfeküdt a gyékényen. Kezeit maga mellé helyezte, combjai kicsit szét voltak tárva, annyira, amennyire a mellvéd keskeny párkánya megengedte. A gimnazista lányok is széttett combokkal napoztak, csak kevés lány akadt, akinek a combja össze volt zárva. -Akarsz kicsit hüm-hüm, felszereljem a hajót? -kérdezte Hámori Bandi a gimnazista lánytól. -Tőlem! -mondta a gimnazista lány. -Ha karod, himi-hümizhetünk! -Ránevetett a Bandira. Felálltak és elindultak befele a sólyához. A Testvér átkarolta a lány vállát, a lány keze pedig a Testvér csípőjén matatott. Így mentek a fiatal nyárfák zöldellő lombja alatt, s már a közelgő himi-hümin járt az eszük. Én is a himi-hümin gondolkodtam, szerettem volna hüm-hüm a sárgahajú lánnyal, annak ellenére, hogy minden idegszálammal szerelmes voltam őkelmébe. -A Testvér kimegy a Hajnalcsillaggal, -szóltam a szerelmemhez, -nem-e megyünk-e mi meg ki a Belugával? A Beluga is jó hajó?! Abbahagyta a teste kenését. Megállt keze a levegőben. -Mi a nyomornak nem hagysz má' békén, -szólt. -Pattanj le rólam tetű. Mán a múltkor megmondtam, semmi közöm hozzád. Számomra annyi vagy, mint akárki, mint valaki, egy ember, aki ott fürdik, ni. -Kezével előre mutatott a vízbe, ahol fürdött egy ember. -Szerelem nem létezik, ami van, az csak a vágy, -mondta a széles hátú egyetemista fiú. -Neked a vágy csak az ágyat jelenti, -replikázott a mellette ülő gimnazista lány. -Hümi-hümizni kell sokat, -mondta a harmadik, sóhajtva. -Vagy hüm-hüm, -mondta a negyedik. -Mert mi a különbség? -kérdezte az ötödik. Fel kellett állnom, el kellett mennem onnan. Túl durva volt és túl egész. Hüm-hüm, himi-hümi, szerelem, átok? Mi ez! Nívó ez egyáltalán? Besétáltam a sólyához, átbociztam a gátra. Felszereltem a Belugát és kifutottam vele. Fel, alá vitorláztam Lelle és Földvár között a gyenge északkeleti szélben. A Hajnalcsillagot nem láttam semerre, hiába pásztáztam körbe kukkerrel a láthatárt. Szomorú voltam és magányos. Üres volt a szívem. Csontkéz jeges ujjai markoltak bele lelkem rózsaszínű bugyraiba. Az járt az eszembe', hogy ha valami véletlen folytán egyszer én mégis himi-hümizhetnék a szerelmemmel, akkor elmondhatatlanul nagyon szeretném őt hüm-hüm közben. Szerelemmel szeretném, és ezt meg is mondanám neki, minden egyes csóknál megmondanám. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, -mondanám minden egyes csók után. Az alkony rőt fényei, mint hányás a márvány-padló közepén, undorodva csillogtak a sima vízen, midőn beporoszkáltam a Belugával. Hámori Bandival csak este futottam össze. A Pléhfedelesben támasztotta a pultot. Kikértem én is egy korsó sört, s odamentem vele. -Hüm-hüm? -kérdeztem, miközben kortyolgattuk a sört. -Hajaj -mondta, -akár az angyalok! És te?! Némán ingattam a fejem. -Sejtettem,- mondta. -Hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni Testvér! Himi-hümizni nem azzal kell, aki tetszik neked, hanem azzal, aki hagyja! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |