Zacc igazgató, a Légvétel Bizottság elnöke érdeklődve nézett Moff kisasszonyra, aki a kis társaság közepén állt és begörbített ujjával kérdőjelet mutatott felé.
- Tőlem kezdhetünk - válaszolta a néma felhívásra, majd kezével a hosszú asztal melletti székekre mutatott.
Elhalkult a beszélgetés, a jelenlévők székeket tologatva próbáltak harcüléspontokat felvenni, bár nem sok választásuk volt: Hagyományosan, a Csöröge pártot, a királyság éppen hatalmon lévő legerősebb pártját mindig az ablaknak hátat fordító széksor illette meg. Szemben az ablakokkal,(ha épp voltak ablakok) az ellenzéki Mutyulina párt képviselői ültek.
- Megjegyzem - állt is fel azonnal Cuppy úr a Csöröge párt pénzügyi zsenije - az ellenzék nem kezeli megfelelő komolysággal a témát. Simítjuk úr megint késik.
- Elnézést kérek a párttársam késéséért. - Prütty Feri az ellenzék tánccsoportjának manadzsere indulatosan ugrott fel. - Meg is értem, ha esetleg egy komolyabb számításba van elmerülve, mint sem egy rossz törvényen csámcsogjon itt velünk.
- De kérem! - fakadt ki Porhanya úr a királyi Csörögék vezére indulatosságot mímelve. - Lehet, hogy önnek nem tetszik, de az ellenzék többsége is megszavazta a törvényt - itt Moff kisasszonyra mosolygott, aki valójában a Mutyulina pártot vezette, mióta a választott elnököt tévedésből előzetes letartóztatásba helyezték.
- De uraim! - emelte békítőleg Zacc igazgató a kezét.
A Légvételi Bizottság elnöke sosem volt egyik pártnak sem a tagja, függetlenként vezette a bizottsági munkát. Csendes ember volt, mégis hallgattak rá, mert megmaradt benne az a határozottság, amivel egykor komoly karriert épített. Emlékezett még a téli napra, életének talán legdicsőbb szakaszából, amikor disznó-felvásárlóként teljesített szolgálatot, - pillanatok alatt lecsendesítette a két verekedőt ott a mázsaház előtt hajnali négykor. Előbb a józanabbik fejére csapott, aztán a másikra, bár azt el sem érte úgy igazán, mert az magától összerogyott.
Minden bizottsági ülés előtt csipkelődős párbajokkal kezdtek, de valahogy a végén mégis kézfogással búcsúztak egymástól. Szinte természetes volt már az is, hogy a két pártvezér - a békét demonstrálandó - még puszival is megpecsételték a munkát.
Prütty Feri érezte, most neki kell kiállnia, hiszen az ellenzéket csak Moff kisasszony és ő képviselik. - Mi nem akarjuk felülbírálni a törvényt, mi úgy végre hajtjuk, ahogy kell, csupán megjegyezzük, hogy úgy rossz, ahogy van.
- Azért, ha ifjú barátom ön is végig olvassa figyelmesen a törvényszöveget rájön, minden az egyén érdekében történik - Lázárné úr, a Csöröge párt titkos tartaléka azonnal magázódni kezdett, ha kicsit idegessé vált. - Mert ugye, miről is van szó? Mindenki nyakában ott lóg a kis légvétel számláló, ami el is küldi az adatokat azonnal a központi elemzőbe. Ezeket a számokat a betegellátás is felhasználhatja, de akár a sportalkalmasságban, ne adj Isten a kriminalisztikában is jó támpontot nyújthatnak.
- Bocsánat! Nem mindenkinek, mert a képviselőknek nem kötelező, sőt; a titkosszolgálat ajánlására meg is tiltották nekik... nekünk - pontosított Feri.
Pontosított volna még, lett volna mit, de kivágódott az ajtó, és Nasztázia kisasszony perdült a ruhafogas elé, dobálta le a felesleges ruhadarabokat.
Még azt az egyet ledobhatná nyugodtan, bámult rá elmélázva Prütyy képviselő és megnyalta a száját. Bár biztosan van az alatt is valami, de hogy melltartót nem hord, arra meg mert volna esküdni.
- Kezdhetünk! - tette le az asztalra a felvételre állított telefonját Nasztázia, a bedolgozó jegyzőkönyvvezető.
- De kérem! - méltatlankodott Moff kisasszony - mi ragaszkodunk a pontos jegyzőkönyvvezetéshez.
- Mire az ülés végén megigazítja a kisasszony a sminkjét, minden betű be lesz ütve... még a hangsúlyok is - tette hozzá kicsit csúfondároskodva a megszólított.
- Egyáltalán miért kellett összehívni bennünket? - Moff kisasszony mondta az első mondatot, ami jegyzőkönyvbe került. - Kedden délután a Csöröge párt elnökével megvitattuk a főbb kérdéseket - és Porhanya úrra mosolygott, mint aki tiszteli az ellenfelét.
- Igen, itt, ebben az irodában futottunk át minden kérdést, amiben addig nem tudtunk zöldágra vergődni - bizonyította az ellen-párt elnöke. Még az asztalos is csodálkozott, hogy a vezetőknek mennyi üggyel meg kell küzdeniük, mielőtt utasítást adnak a beosztottaknak. Bár máskor nem szabad engedni, hogy munkaidőben zavarjanak bennünket a karbantartók - tette még hozzá.
- Egy olyan esetről van szó, amihez még csak hasonló sem volt eddig - Zacc igazgató, bizottsági elnök a telefon felé fordulva beszélt, nehogy egy hang is kimaradjon a jegyzőkönyvből. - Arról van szó, ki kell vizsgálnunk mi okozhatta a rendkívüli légzésszámot egyik királyi alattvalónál.
- Mennyi volt? - Nasztázia kisasszonyból, a bedolgozó jegyzőkönyvvezetőből önkéntelenül bukott ki a kérdés, felé is nézett mindenki.
- Volt egy félpercnyi időszak, amikor nyolcvannyolcas légzésszámot regisztrált a műszer.
- Az fenomenális! - kiáltott fel Moff kisasszony.
- Olyan nincs! - Cuppy úr, mint pénzügyi zseni otthon volt a számok birodalmában. - Az ki van zárva.
- Szerintem is - Lázárné úr felemelte az ujját, figyelmet kérve, majd megigazította a selyemsálat a nyakában. - Emlékeztek a tavalyi a légvételi csúcsra? A kis Cupi negyvenegyet tudott, de a második perc felénél lefordult a székről. Akkor a nyolcvannyolc? Lehetetlen.
- A műszer hibája?
- Fondorlatos hamisítás?
- Ne találgassunk, kérem! - Zacc igazgató nem akarta, hogy vita alakuljon ki megint. - Kis tudományos megközelítés... kérem!
- Úgy tudom, ha nem megy másként, akkor a bizottságnak jogában áll belehallgatni a hangfelvételbe, amit a műszer szintén rögzít. - Lázárné úr nem hiába volt pártjának titkos tartaléka, tovább tudta lendíteni a nyomozást.
- Az már biztosan törlődött, mert három nap után automatikusan megsemmisül a hang.
- Akkor még két óránk van, ugyanis akkor telik le a három nap - számolgatott halkan az elnök.
- Az fenomenális lenne - lelkendezett Moff kisasszony - Az utolsó percekben, de akkor is megoldjuk.
- Nasztázia drágaságom! Repüljél át a titkosszolgákhoz, hozd el a lemezt és a lejátszót! - Zacc úr leglágyabb hangját vette elő, majd, mint aki siettetni akarná a kisasszonyt, mindkét tenyerével egyszerre rávert a fenekére.
- Az alattvaló, akinek a rögzítőjét most meghallgatjuk, az országban tartózkodik?... esetleg már nincs is szabadlábon? - hangzott a kérdés az ellenzék oldaláról.
- De kérem! -méltatlankodott Cuppy úr - ez egy demokratikus királyság.
Kár volt neki a demokráciát ráhúznia a királyra, mert bár nyilvánosan ki nem mondták volna, mégis mindnyájuknak ugyanaz jutott eszébe. Mármint a király önkéntes száműzetése.
Mindenki másként tudta, mert csak súgva terjedhettek a hírek, ha a királyról volt szó, és így egyre ferdült a történet. Az a pár ember, aki ismerte a titkosszolgálat jelentéseit az tudta, az uralkodó nem a pusztában vezekelt a népe pénztárcájának dagadásáért, bűneinek bocsánatát kérve, hanem..., hanem az a tíz évvel előbbi látogatás borította fel a felség fenséges programját, amikor egy afrikai törzset látogatott meg a miniszterei kíséretében.
Valami nagyon kesernyés italt hoztak a vendéglátók, hogy a kedvükbe járjanak, de mert nem voltak hozzászokva, különös változáson ment át a tudatuk.
A király, miután felhajtotta a jó félliternyi édeskés italt felállt, odament a félig meztelen néptáncos lányok közé, és úgy csapkodta a talpát ő is a földhöz, mint azok, és istenuccse, ha a bőre nem világosabb, elkeveredett volna köztük. Persze neki ott elől nem emelkedtek a ritmusra olyan észtvesztően a mellei, mint a fekete szépségeknek, csupán a királyi medál verte az állát minden nagyobb felugrásnál. ... és hát, amikor vége lett a táncnak, két lány belekarolt és vitte a vendéget be egy félreeső sátorba. Mentek volna a miniszterek is, de elhúzták előttük a függönyt, így csak a hangokat leshették naplementig. Akkor vették a bátorságot, hogy mégiscsak megszólítják az uralkodót. Őfelsége, mikor már unta a könyörgést kiszólt: menjetek a francba, én maradok.
- Uraim és hölgyem! - szólt lihegve a mindig késésben leledző Simítjuk úr, aki már fél füllel azóta figyelt, hogy becsukta a távozó Nasztázia kisasszony mögött az ajtót - ha elérhető távolságban van az illető személy, hozassuk ide, és hallgassuk ki.
Zacc igazgatónak is tetszett az ötlet.
- Ha a többiek is egyetértenek vele, azonnal idehozatom Laja mester urat, és feltehetik neki a kérdéseiket.
- A Laja? - kapta fel a fejét Simítjuk úr a későn jövő gazdasági kutató - hát a Laja kalapál ott kint - mutatott az ajtó felé, amin túlról hangos kopácsolás hallatszott.
- Ez fenomenális! - csillant fel Moff kisasszony szeme - akkor csak megkérdezzük tőle, hol volt kedden délután és már mehetünk is haza.
Szinte egyszerre léptek az irodába Nasztázia bedolgozó jegyzőkönyvvezető és Laja mester.
- De kérem! - fakadt ki Laja mester - én sem a királyi Csörögékhez nem tartozom, sem a Mutyulina párthoz. Egyáltalán! - emelte fel az ujját - én egyetlen Istenverte pátnak nem vagyok a tagja.
- Nyugodj már meg, nem pártgyűlésre hívtunk! - csendesítette Prütty Feri, akinek valamikor régen a mester majd' két napig a mostohaapja volt.
- Akkor meg amiatt a k.....a nyakba akasztó miatt - nézett körbe. - Hát nincs meg, és ott üssön bele a...! - kifújta a levegőt, majd lemondóan legyintett.
- Mi az Laja? - kérdezte Zacc úr, mert a mester, mint aki meg van babonázva, nézett az asztal közepén álló szárazvirág csokorra, majd áthajolt a bizottsági tagok válla felett és leakasztotta a nemesmázing gubójáról a kis szíjacskát. - Hát itt felejtettelek - dörmögte. Kicsit rántott rajta, mint a horgászok szoktak a zsinóron, majd előhúzta a légzésszámlálóját az egykor tejesköcsögnek használt népi-virágtartóból. Átszellemült, felsőbbrendű arccal a nyakába akasztotta, mint akinek ezentúl senki, még a magasságos bizottság sem tud ártani. El sem köszönt, csak bevágta maga mögött az ajtót.
- Kész vagyok! - tért észhez elsőnek a meglepetésből Nasztázia kisasszony és lenyomta a gombot. Úgy tűnt az első fél percben a lejátszás nem indult el, de aztán mintha egyre közelebbről susogna, meglehetősen össze-vissza lihegés hallatszott.
- Csak a hetven centiméteren belüli hangokat veszi a készülék - figyelmeztette a síri csendben fülelő bizottságot Zacc elnök úr, amikor olyan hang volt hallható, mint amikor egy fatáblát tíz körömmel kapar valaki.
- Ez nem egy ember - szólalt meg Cuppy úr, de mintha csak magának mondta volna.
- Fogadni mernék, hogy az egyik nő - mindenki Prütty Feri felé nézett, hogy igaz lehet, elvégre ő itt a legfiatalabb, biztosan neki a legjobb a hallása is.
A finom hangokat egy éles csikorgás törte szét. Moff kisasszony hátrarúgta a székét, felállt, és az arcához kapta a tenyereit.
- Fenomenális! - töltötte be a szobabelsőt a hang, de szinte érthetetlenné válva, mert az első magánhangzók fékevesztett nyikkanásoknak tűntek, majd a második e-t szinte sikoltva ejtették, aztán a szó végén már minden betűre két légvétel jutott. Úgy igazán nem lehetett megtudni mivé fajult a szerencsétlen szó, mert Porhanya úr, mint akit rosszullét kap el nagyot csapott ököllel a lejátszóra. A szerkezet a földre esett, darabjaira hullott, majd a királyi párt elnöke a gyomrához kapott, és összegörnyedt. Lehajolva járt a szeme, mint a sasé. Szerencséjére az adathordozó lemez éppen a lábánál feküdt el azután, hogy körbe gurulta a termet. Mielőtt még bárki észrevette volna rátette a cipőjét, és mint ahogyan azt a több százezer csikket elnyomta eddig a talpával, most a lemezt gyötörte teljes súlyával. A megszeppent tagok az egészből nem értettek semmit.
Azt, hogy Moff kisasszony miért sikoltott olyan különösen bele a csendes hallgatózásba egyikük sem értette, de az is nagyon különös volt, hogy az asztal akkora hangerővel verte vissza a lihegős sikolyt.
- Valami bajod van drágám? - mosolyodott el Nasztázia némi kárörömmel.
A bizottsági elnök mentette meg a helyzet méltóságát.
- Ha már ilyen szerencsétlenül sikerült az ügy felgöngyölítése ajánlom, hogy igyuk meg ezt a cseppecske whiskyt - Zacc úr felmutatta az egyliteres kiszerelésű nedűt - aztán forduljon figyelmünk a következő eset felé, amit holnap ugyanitt, ugyanebben az időpontban vizsgálunk ki.
Fél óra múlva a Mahorka Demokratikus Királyság Légvétel bizottságának tagjai mosolyogva köszöntek el egymástól: az elnökök hagyományosan puszit váltottak, a többiekkel kezet fogtak és ment mindenki a dolgára.