HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52134

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: majusfaFeltöltés dátuma: 2012-02-21

Tücskök és hangyák

Hangyapát már a gutaütés kerülgette. Azóta, hogy a nap teljesen ki lett rekesztve a bokrok közül, mivelhogy az óriásfa árnyéka mindent betakart, jobban hasonlított a hangyaboly egy megbolondult darázsfészekhez, mint egy otthonhoz. Mindenki rohangált, sebesültek lábait lökdösték, hátha mozdítani tudja még a gazdája, potrohát vesztett haldoklók vonszolták magukat. A munkások hordták a hullákat félre, a katonák meg a rágóikat villogtatták, ha újra visszajönne az a két elvetemült, azonnal rájuk támadhassanak. Hangyapa nem akarta nézni a felfordulást, hát odaszólt Hangyandornak.
- Mindjárt jövök. Majd nézzetek be a Királynőhöz, hátha megkíván egy kis gombafélét.
- Te hova mész, tán megérkeztek a tücskök?
- Majd holnap, ha jól értettem a méltóságos újgazdagékat. Ma már csak mulatnak, azt hiszem, de holnap egészen biztos, hogy kihozzák a kalitkákat... meg hát benne a lakókat.
Hangyapa elrágott egy keresztbe fordult fűszálat, és átkocogott a kerítésül szolgáló odvas rönkhöz, ahol a szomszéd boly legnagyobb tekintélyével, Hangyányi úrra szokták megbeszélni, ha közös gondjuk akad. A két boly egyébként haragudott egymásra, mióta kölcsönösen megették egymás királynőjét, de ők ketten mindig megtalálták a hangot, ha itt összejöttek.
- Mi volt nálatok szomszéd, hogy akkora felfordulást látok! Mintha víz öntötte volna el a hajlékotokat - szólította meg Hangyányi úr, amikor felmászott ő is a kiálló ágra, hátha onnan rálát majd az övéire.
- Hallod, hogy mulatnak? - bökött a csápjával Hangyapa a gazdáék terasza felé - nem kímélnek ezek semmit, még a bokrok alatt sem lehet a becsületes hangya biztonságban.
- Ott is mulatnak talán?
- Másról van szó - hajolt a szomszéd fülrezonátorához - a két fiatallal volt baj.
- Baj?
- Nem lett volna semmi gond, ha valamennyivel arrébb dőlnek le a fűre, és ott henteregnek. Meg hát szégyentelenek is voltak, mert bármekkora meleg is van, az emberek nem szoktak minden ruhát csak úgy ledobni magukról.
- Ezek levetették?
- Le ám, de mit számított volna, csakhogy pont a boly főbejárata felett csináltak mutatványokat, és még a levélhordó utakat is tönkretették.
- Te atyaég! - kiáltott fel Hangyányi úr.
- No de akkor kirohant négyszáz katona, és nekiestek az alul lévő a fenekének. Rágóikkal csípték, harapták, az meg úgy dobálta magát, hogy majd leesett róla az a másik. Még szerencse, hogy Hangyacsarka negyvened magával hirtelen felszaladt arra a másikra - ekkor Hangyapa mutatta, hogy amelyiknek elől olyan nagy dudorai vannak ¬- és nekiestek annak is. Én is ott voltam velük, tudom, mit beszélek, de én még olyant nem értem. Valamikor keveredtem én már olyan helyre, de ott meglehetett bújni a kis bozontban.
- Ennél meg nem? - Hangyányi úrnak tátva maradtak a csáprágói.
- Ennél nem. Ehh... nem volt azon egyetlen szál búvóhely sem.
- Azta!
- No de amikor talpra ugrott mindkettő akkor történtek a tragédiák. Söpörték le magukról a katonáinkat, nem törődve azzal, hogy több mint felét halálra gyötörték a tenyerükkel.
Hangyányi úr csak ingatta a fejét
- De ez még semmi! - Hangyapa fontoskodva emelte fel a hangját - hanem még mindennek a tetejébe, a tücskök.
- Mi van azokkal a mocskos tücskökkel szomszéd? Hát nem tett elég csúfot velünk az a La Fontaine azzal a nagyképű munkakerülővel? Úgy tudom valami bárban játszott utoljára egy zongorista mellett Párizsban, de a restje egyszer lerészegedett, a bárzongorista meg véletlenül rácsapott az ujjával, és neki annnyi.
- Másról van itt szó kérem! Az új mánia.
- Az meg mi?
- Ebben a fenenagy demokráciában mindenféle új hóbortokat hoznak be külföldről az emberek. Képzeld, valahol messze a világ végén innen van egy ország, Japán a neve, ahol tücskökkel védekeznek a betörők ellen.
- Mí? ...hogy azokkal? De hát ők egy besz.ri népség, csak a léhaságban erősek.
- Éppen ez az! Amikor éjjel megy a betörő, a besz.ri tücsöknek remegni kezdenek a lábai, és elhallgat a hegedűje. Erre felébred a gazda, elkezd sápítozni, ettől megretten a betörő, és ijedtében feladja magát a rendőrségen. Legalábbis így mesélte a mi gazdánk, amikor itt volt nála valami kereskedő. Én éppen egy morzsát akartam az abroszról elemelni, akkor hallottam.
- Mit beszélsz te?¬ - állt meg a társalgók mellett Vermesz úr - mi van már megint azokkal az átkozott tücskökkel? - kiabálva kérdezte, mivelhogy ő maga igencsak nagyot hallott.
- Minden házba egy tücsköt költöztetnek, arról van szó - Hangyányi úr is kiabálva válaszolt.
- Hogy ide tücsköket? - Vermesz úr először elsárgult, azután elvörösödött, attól lehetett tartani, megüti a guta. - Új mesét akar írni az az elvetemült La Fontanie? Összeszedem a népemet, és elmegyünk Párizsba, lerágjuk a cipője talpát, az íróasztalát, az ajtóját ablakát, ...
- Állj már meg! Mit érnél el vele, hiszen már réges-rég meghalt.
Vermesz úr egy pillanatra megint elsárgult, de újra bevörösödött, amikor folytatta az átkozódást.
- Akor meg szétrágjuk a fejfáját, meg a... - itt kicsit megtántorodott - azt a kutyfáját - lihegte még, mert a vérnyomása annyira felszaladt, hogy elsötétült előtte minden.
Ekkor Hangyapa odahajolt Hangyányi úrhoz, és kicsit csendesebben mondta - Te, ezek a termeszek nem is igazi hangyák. Ezek csak úgy... termeszek.
- Tudom, - válaszolt a szomszéd - de ezek mind azt hiszik, hogy azok.
- Jól jöhet ez még nekünk - majd cinkosan összenevettek.
- Aztán honnan vesznek annyi tücsköt, hogy minden házba jusson? - Vermesz úr nagyon fülelt, mert mindig minden hírről lemaradt és ez már kezdte idegesíteni. - Tán vadászsólymot engednek rájuk?
- Nem a mezőről gyűjtik be őket, hanem onnan a távoli keletről hozatják. Ebben a fenenagy demokráciában már nem sikk a hazai, külföldi tücsök kell, azzal lehet vakítani igazán - firtatta jól értesültségét Hangyapa.
- Nem lesz abból akkor semmi, mert mire onnan a messzeségből ideérnek velük, mind elpusztul - vélte a termesz.
- Nem úgy megy ez öreg. Cuppi úr a kínai boltban fél áron üvegkalitkástól nagytételben megveszi, lefesti a fedelét, meg a fogantyúját, aztán aranyáron házhoz szállítja mindenkinek.

Másnap már az összes környékbeli hangyacsalád tudott a tücskökről. Lesték az embereket, kinél van olyan ami csillog, mert akkor az biztosan tücsökházat visz. Feltűnt gyanús dolog egyik másik gyereknél, de mert még nem láttak tücsökházat, semmiben sem lehettek biztosak.
De aztán jött az este, amikor szinte másodperc pontossággal elkezdődött. Az egész kisváros tücsökzenétől zengett, a hangyák egymás szavát sem értették az irtózatos hangoktól, az őrök is beljebb húzódtak a hangyalyukba. Még a vastag földön, ami felettük volt azon is átszűrődött a hang, szegény királynő rosszul is lett. Bár az orvos ott ült mellette, de ő sem tudta megállapítani, hogy gombamérgezése lehet-e, vagy valóban a leszűrődő hangok miatt vágta hanyatt magát. Csak kalimpált a lábaival, majd jó húsz perc múlva az is abbamaradt. Hiába nyalogatták a hónalját, hogy a csikizéstől legalább egy mosoly jelenne meg az arcán, de nem! Hajnalig, amíg el nem ült a tücsökzene meg sem mozdult. Már feljött a nap, amikor megszólalt.
- Hangyadonisz drágám! Menj el a termeszekhez és egyezz ki velük! Nekik adjuk az agyagos partot, ha még ma elrágják az összes tücsökhegedűt.
Ment Hangyadonis nyomban. Kikerülte a locsolkodó gyerekeket, meg a kapirgáló gyöngytyúkokat, fel az uborkafára, onnan le a kamraajtóhoz, mert tudta, hogy ott Hangyamálkáék, Vermesz úr unokahugáék, már négy nap óta egy tulipános ládát rágnak. Velük akart először tárgyalni, de megdöbbenésére a láda kb. nyolcvanhét százalékban szétrágva ott rogyadozott a falnál, de termesz sehol. Már ment volna tovább, hogy az ablakrésen át a szomszédba jusson, amikor halk rágcsálás-hang ütötte meg a fülét.
- Hát te mit csinálsz itt? - csodálkozott rá Hangyalomra, aki unottan rágicsálta a faszeget, amivel a sarokléc volt felerősítve.
- Őrzöm a ládát, amíg a többiek távol lesznek.
- Hova mentek? Épp a segítségeteket akartam kérni.
- Jaj, most ne! Elmentek oda messzire.
- Hova messzire?
- Hát Párizsba. Vermesz bátyó azt mondta, vele ne szórakozzon senki, főleg ne egy ilyen íróféle. Ja... meg azt is mondta, majd ő gatyába rázza azt a La Fontaine urat. Még tegnap este elindultak, körülbelül négy ezren.
Hangyadonisz nem értette miért mentek, hova mentek, azt sem tudta, milyen az az " íróféle". Gondolkodott, merre lehet még a városkában termeszcsalád, de Hangyamálka szerint kár rohangálnia, mert a Porhanya kastélyban is tegnap estétől csak egyedül Hangyaranka rágja a parkettát. Tudta, az erdeiekhez meg hiába is menne, azok be nem tennék a lábukat a városba még két faházért sem.
- Drága Királynőm -jelentette lihegve néhány perc múlva és a potrohát hozzádörzsölte az úrnőhöz - a termeszek disszidáltak.
- Mit csináltak?
- Azt mondta a termeszlány, mind elmentek, hogy gatyába rázzanak valakit.
- Akkor mégiscsak maradt itt belőlük - a Királynő hangjából mintha kis féltékenység érződött volna. - Ha legalább az utcabeli hegedűket elrágja, már akkor is nagy nyugalom lesz.
- De az nem rág hegedűt.
- Hogy-hogy nem?
- Már mondtam neki, hogy legalább a Loncay villába, meg a Jálnoki tiszteletesnél ha elrágná, de azt mondta nem. Szerinte, ha valahogy mégis ráadná a fejét, akkor még többet akarnánk és a végén mehetne Nyihocska asszonyhoz is, aki az ablakában díszelgő a piros lámpa mellé négy tücsköt ültetett reklám célból, mega Motyó Sanyiékhoz, meg mindenkihez. Azt mondta nem, és kész. Ő hegedűt nem rág, mióta egy lepattanó húr úgy hátba vágta, hogy azóta is csuklik.
A királynőt elöntötte a düh, és általános felhívást intézett a város minden családjához. Még aznap délután, amikor az embereket elnyomja az álom az ebédhez fogyasztott színes italtól támadják meg a tücsköket!
- Mit akarsz Királynő? - jöttek a küldöncök minden családból, mert nem értették, hogy gondolják ezek? - Élő tücsköt nem szoktunk megtámadni. Azt sem tudjuk, hogy reagálnak, ha mondjuk, beleharapunk a lábukba.
- Hangyacsarka! - kiáltott a Királynő. - Meséld el ezeknek, milyenek a keleti tücskök!
A katona megjáratta csáprágóit és nyomatékul csapott egyet a bal kettes lábával.
- Ezek a világ leglustább rovarjai. Olyan közelről láttam őket, hogy meg is érinthettem volna a lábukat. Csak ülnek bambán, még a szemüket is restellik behunyni, amikor alszanak.
- Előre néznek a semmibe? - kiabált be hátulról egy alvégi küldönc.
- Pontosan úgy, ahogy mondod. Csak ül és néz, mint egy hülyegyerekhangya.
- Akkor azok be vannak lőve. Gondolom ópium, meg ezek a modern izék.
Egymásra nézett a sok vitéz hangya, próbálták leolvasni a másik arcáról, mit gondol amaz.
- Szerintem, ha húszan ráugrunk egyre és lefogjuk, tizennyolcan elkezdjük lerágni a lábait, hatunk meg a hegedűt próbálja lelökni a kalitka széléről, akkor néhány perc alatt töcsökteleníthetjük a várost - számolt hangosan Hangyapa
Kicsit még akadékoskodtak a küldöncök, hogy az ő Királynőjük így, meg úgy, de hamarosan mindenki ment haza megszervezni a támadást.
Úgy egyezkedtek, hogy amikor Prütty Feri képviselő kilép a kapun, és a kerítés mellett osonva Nasztázia kisasszony háza felé veszi az irányt, akkor támadnak.
Az egész városban minden szem a képviselő udvarán álló fenyőre szegeződött. Abban a pillanatban, amikor kattant a zár, kétszáz hangya dobta le onnan a magasból az akácleveleket. ...és indult a támadás.
Minden csapat csak a maga harcát vívta, még a szomszédról sem tudtak semmit. Valóban gyorsan véget ért a támadás, rohantak is vissza a saját királynőjükhöz a harcosok, de a győzelmi mámornak nyomát sem lehetett látni a viselkedésükön.
Hangyanya egy szépen gombásodott levelet tartott a visszaérkezők elé, hogy a csatában kimerült katonák visszaszerezzék erejüket. Próbálta a szavaikból kihámozni, hogyan is zajlottak az események? Kegyetlen harc lehetett, gondolta, mert senki sem akart értelmes mesét előadni, csak dunnyogtak, mérgelődtek, szidták az embereket.
- Ezek... ezek... - Hangyacsarka nem találta a szavakat.
- Ezek vonzzák a villámot - Hangyandor arca felvidult a gondolatra.
- Akkor ezeket kinyiffantja az első nagyobb zivatar - néztek egymásra, és mintha betelepült volna a virágokra egy nagyobb család levéltetű, azonnal táncra is perdültek.
- Ne örüljetek, le vannak szigetelve - kiáltott feléjük a kerítésrönkről Hangyányi úr.
- Miről van szó, mondjátok már, a Királynő is kíváncsi rá - toppant eléjük Hangyara.
- Robotok.
- Mí? - Hangyanya így már végképp nem értett semmit.
- Nem igazi tücskök, hanem robotok - Hangyadonis mutatta a csáprágóját, ami egészen elgörbült, valószínű el is törhetett.
Lassan megtelt a rönk a két szomszédos boly katonáival. A nagy közös kudarc egyelőre egymás mellé sodorta őket lelkileg is. Csak nézték a két udvart. Most is látszódtak a földalatti otthonok bejáratai, olyan volt minden, mint máskor, de mégis!
- Az a kölyök mit akar már megint a bokrok mögött, nem volt neki elég a tegnapi? - mutatott Hangyacsarka a legényre, aki valóban az udvar vége felé tartott. Mentében, belerúgott a két pocoktúrásba, megállt a hangyalakás bejárata felett, és átkozódni kezdett: - az anyátok, az a mocskos kis anyátok.
- Hé, a Cupi gyerek! - rohant a rönk felé Hangyanya, hátha azok nem látják.
- Te Attyaúristen! Ez ... ez ...
Igen! A kis Cupi gyerek megállt a hangyaboly bejárata fölött, és vizelt a lyukba.
Hangyapa úgy érezte, összedől minden. Elkezdett forogni vele a világ. A feje mintha nagyon nehéz lenne húzta hátrafelé, ha valaki el nem kapja, biztosan levágódik. Körbeállták, támogatták, már azon tanakodtak, ha kell akár mesterséges légzést is alkalmaznak, de szerencsére visszatért a színe. Amikor leültették egy pörge fahéjra, csak ingatta a fejét. - Gyerekek, ebbe a fenenagy demokráciába bele fogunk dögleni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
444
Időpont: 2013-02-08 21:54:44

Kedves Kankalin!
Elárulom, valódi felháborodásból vetemedtem ennek a történetnek a megírására. Azaz igazság, ki nem állhatom a robottücsköket. Mert hát amúgy is eléggé bizarr formája van egy tücsöknek, most elképzelhetjük, mennyivel pocsékabb ennek a robot változata. Bevallom, már el is felejtettem, hogy ott voltam e az eseményeknél, vagy csak kitaláltam, de akkor is! Pont egy hangyaboly tetején...hú beleborzong az ember. Az végén pedig az a kicsinyes bosszú! Mert megérti az ember, ha mondjuk, kiöntik az ürgét. Az rendbe van. De hogy a hangyákat is! Megáll a magyar királyi ész!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv. Károly
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7591
Időpont: 2013-01-09 17:07:41

Szia Kedves Májusfa! :)
Elég rendesen lemaradoztam... :))) Mindig megfogott az, amit humor gyanánt produkáltál. A mai világban különösen fontos ez, ha májusfás, akkor méginkább. :)
A nevek találóak, próbáltalak azonosítani valamelyikkel. :))) Nem sikerült. :(((
Arra jutottam, hogy jó nagy hangyányi pótcselekvést végeztél akkor, amikor ezt megírtad. :)
A záró mondat mindenre magyarázatot adott. :)
... ezer éve nem láttalak, hiányoznak az üzifalas viccelődések. :)
Szeretettel: Kankalin

Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
444
Időpont: 2012-02-25 10:54:59

Kedves Kate!
Én ártatlan vagyok, eszem ágában sem volt a mese elemek közé bármit is keverni. Azok csak úgy belekeveredtek. Engem is meglepett a végén, amikor a töméntelen helyesírási hibát próbáltam kigyomlálni, hogy még az erotika szele is begyűrűzött,... és hát az a Hangyapa hogy keveredett bele azzal a fenenagy demokrácia igényével, nem is tudom. Talán ha nem a mesék közé sorolom... Igen, az jobb lett volna.
Üdv. Károly
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2012-02-24 20:07:03

Húha. Én tényleg mesét vártam. Ezt mégsem olvasom fel a gyerekeknek.

Legutóbb történt

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Van nekem címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 99. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 98. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Utolsó találkozás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öröklétező szózata című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bársonyábránd című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021