HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52878

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NoondarklyFeltöltés dátuma: 2012-03-27

Hóbuckák

Beterít mindent a tél első igazi hava. A feledés fehérjébe bújtat fát, autót, házat, szépet, csúfat, kicsit, nagyot. Ilyenkor minden szebbé válik, a káosz helyébe harmónia lép, egyetértés, végtelen nyugalom. Pelyhek hullanak az égből, semmi más nem hallatszik, mert ilyenkor valahogy, mintegy egyetértésben a természettel minden zaj megszűnik, mindenki elvonul. Rakoncátlan és örökké lázadó tudatunk mélyén engedelmesség születik, behódolunk a csend akaratának, hallgatunk az Ősanya szavára. A kutyák nem ugatnak, az autók nem közlekednek, megáll az élet. Kilépünk a ház melegéből, egy pillanatra megcsap bennünket a hideg. De csak egy pillanatra, mert szinte azonnal magával ragad bennünket a látvány, a hangulat, a varázslat. Körülnézünk, szemünkkel azt keressük, ami tegnap volt: színeket, formákat, tárgyakat, fákat, ismerős követ. Stabilitást. Nincs. Most minden más. Most minden egységes. Új helyzet ez, amit meg kell szoknunk; a zűrzavart, mely megszokottságában szinte megnyugtató, elnyomja a nem várt békesség. Összhang jön létre lelkünk és a külvilág között. Milyen gyakran vágyunk erre! Milyen sokszor érzünk mást, mint ami körülvesz bennünket... hát most végre csend van, még ha ránk is lett erőltetve. Talán az élet hozza ezeket a megnyugvással teli napokat, időszakokat: amikor már nem bírjuk tovább, amikor már úgy tűnik, gyenge akaratunk vagy a körülmények alakulása sosem tudná megállítani a mókuskereket, olyankor betegség lép fel, vagy bármi más, ami úgymond kényszerpihenőre küld bennünket. Váratlan szabadságolás. Lábtörés. Időjárás miatti karantén. Vagy hirtelen az összes barátunk eltűnik, elfoglalt lesz, mindenkinek sürgős vagy fontos elintéznivalója akad.

Vagy csak leesik a hó és általa minden leegyszerűsödik. Körbetekintünk, pillantásunk a tájat pásztázza. Fejünk fölött hópelyhek milliói keringenek, a beálló csöndben robajként hat a földdel való találkozásuk hangja. Mint mennyei lények apró kegytárgyai, úgy zuhannak le a tökéletességből a káoszba, hogy egy kis időre mi, halandók is érzékelhessük a békesség csodáját.

Elménk pihenőjét a realitás csengője szakítja meg: az autóval ki kell állni, a kaput ki kell nyitni. A havat el kell takarítani. Vesszük hát a lapátot és kissé fájó szívvel törünk bele a makulátlan hótakaróba. Széles az udvar, melyik irányba hajítsuk a havat? Mindkét járdaszél messze van, a civilizált élettől elkényelmesedett hátunk pedig berzenkedik a folyamatos hajlongás ellen. Az emberi leleményesség azonban mindig talál megoldást, legyen a feladat nagy, vagy apró: előretolva, nagyobb buckákba gyűjtve a havat folyamatosan tudunk haladni, viszonylag gyorsan tisztul meg egy-egy nagyobb terület, és a hatékonyságtól felbuzdulva növekvő energiával lapátoljuk szét a hóbuckákat a hozzájuk közelebb eső oldal irányába.

Fizikai munka ez, akárhogy nézzük; testünk már rég nem fázik, a mozgástól érezzük, ahogy sapkánk alatt kiizzad a homlokunk, felforrósodott izmaink fölött a bőr jéghidegként érzékeli a nadrágunk, a felsőnk anyagát. Fárasztó, mégis pihentető tevékenység ez, hasznos munkát végzünk, miközben elménk a gépies mozdulatok mellett szabadon szárnyalhat. Eszünkbe jutnak emberek, barátaink, családtagjaink, felötlik bennünk valami, ami esetleg nyomaszt bennünket egy ideje, vagy pedig ellenkezőleg, olyasmi, amire várakozásteljesen tekintünk. Gondolunk a számunkra kedves személyekre, kellemes vagy kínos pillanatokra, elménk rejtekéből tudattalan vagy tudatos párbeszédek bújnak elő, valós vagy elképzelt helyzetekről elmélkedünk. Figyelmeztetjük magunkat arra, hogy listát kell írni a bevásárláshoz, vagy fel kell hívni a bankot, vagy be kell fizetni a gyereket menzára, vagy meg kell írni egy levelet a tőlünk távol élő barátainknak, és a többi, és a többi. Mindennapi életünk rutinja így férkőzik be hát nyugalmunkba, tevékenységünk áldásos mivoltát azonban ez sem rontja el, sőt: most válunk képessé igazán tisztán látni feladatokat, célokat. Ami eddig zavaros volt, azt most leegyszerűsíti a külvilág rendezettsége. És miközben toljuk a havat magunk előtt, illetve kisebb adagokat távolítunk el útunkból, kisebb megvilágosodást élünk meg: apránként is megszabadulhatunk az előttünk tornyosuló akadályoktól, feladatoktól, esetleg sérelmektől, és össze is gyűjthetjük őket, hatalmas kupacot képezve, majd egyetlen nagy erőfeszítés árán eloszlatva azokat. Milyen csodálatos, ha nem sokáig hordozzuk magunkban a harag terhét, hanem már a vélt vagy valós sérelem kialakulásakor le tudjuk vetni azt! De ha ez nem sikerül, nem érdemes elkeseredni: van, hogy annak a tehernek a hátunkon a helye. Akár évekig.

Tolom magam előtt a havat. Időnként megállok, felegyenesedem, előre tekintek: mennyi van még? Eltűnik egy bucka, sima hótakaró terül el előttem. Nincs már sok. Lapátolok, most apránként. Kipróbálom, működik-e.

Működik.

2012

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-04-03 14:26:25

válasz Krómer Ágnes (2012-04-03 13:02:36) üzenetére
Itt kevesen szeretik a telet. De érdekes... :)
Pedig alapvetően csodálatos évszak.
Köszönöm az elolvasást és a dícséretet!!!
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-04-03 14:25:41

Köszönöm hogy elolvastad :)
Hát a gondolat csak úgy jött. Szerintem is elég jó párhuzam :)
Menni és csinálni, ahogy mondod!!
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3562
Időpont: 2012-04-03 13:02:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kriszti!

Tetszett a hólapátolás történeted, pedig nem is szeretem a telet.

Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-03-29 10:32:58

Köszönöm Selanne :) örülök hogy te sem vagy télpárti mert így átérezhetted elsőkézből amit én :)
Kriszti
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8273
Időpont: 2012-03-29 10:06:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Ahogy olvastam írásodat, akarva-akaratlanul is visszavittél a télbe. Igen ezt éli meg az ember. Én, aki nem szeretem a telet, annak ellenére átéltem ezt az érzést. Valóban nyugtatni tud az egybefüggő hótakaró látványa, valóban hólapátolás közben a gondolatok szárnyalnak, fel-fel nézve , mennyi is van hátra még? Azután a kellemes elfáradástól, a friss levegőtől , minden ott belül is tiszta lesz. Fontos, és kell:-)

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-03-29 09:25:17

Kedves Bödön,
Igazat beszélsz!
Nagyon érdekes hogy ezen a télen kifejezetten undorral gondoltam a havazásra. Mert akadályoztat sok mindenben. Aztán lapátolásra voltam kényszerítve és szép gondolatok jöttek. Hálás voltam és megtanultam, hogy nem szabad elutasítani dolgokat... néha akkor kapjuk a legtöbbet amikor valami olyat teszünk, amit nem szeretnénk.
Köszönöm hogy elolvastál!
Kriszti
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2012-03-29 08:30:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A hólapátolás nagyszerű alkalom arra, h az ember gondolkozzon magáról, a világhoz való viszonyáról. Ami működik pl.akkor is, ha futunk, evezünk, fát vágunk, füvet kaszálunk. A hó azonban tényleg mindent felülír. Egyszerű és tiszta a világ, az embert nyugalom és béke szállja meg!
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-03-29 08:26:36

válasz Millali (2012-03-28 20:17:24) üzenetére
Kedves Millali,
Köszönettel vettem hozzászólásodat, mivel úgy láttam te már "érted itt a csíziót". Bíztatóak a szavaid, erőt merítek belőlük, köszönöm!!!!
Kriszti
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2108
Időpont: 2012-03-28 20:17:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát persze, hogy működik. Mint-ahogy minden emberi tevékenység működik, sőt csak így működik tökéletesen. de ezt Te nagyon szép szavakba csomagolva meg is írtad.
Örülök, hogy "ide tévedtél". Valami belső hang azt súgja,hogy számos, szebbnél-szebb művet olvashatunk majd itt tőled.

Baráti szeretettel:
Millali

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022