HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52878

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NoondarklyFeltöltés dátuma: 2012-03-29

Mégis

Az átkozott dög csak ugat. Mit ugat: vonyít. Puli, tehát a vérében van a hangoskodás, amikor úgy érzi, hogy veszélyben a területe. Hallgatom fülsiketítő hangját, ámbár próbálok másra összpontosítani, hátha attól megszűnik a fejemben uralkodó hangzavar. Sikerül is néhány boldogságos pillanatra elfeledtetni az utált csaholást, és a hagyma ismerős, ínycsiklandó illata tölti be tudatomat. A mámor nem sokáig tart: az eb erőteljesebben zendít rá, üvölt, ugat, vonyít, éles hangú sirámait gátlástalanul repíti az ég felé, fényes nappal. Hajnalok hajnalán is megismétli ezt a műveletet, nem beszélve az éjszaka halotti csendjéről, amikor az ember a fárasztó napot igyekezvén kipihenni, félájultan riad fel a zajra, álmának ijesztőbb foszlányai vészesen sötétlenek körülötte, az adrenalin pumpál, szíve dübörög, mire végre rádöbben, hogy semmi baj, nincs semmi baj, csak egy bugyuta álom lehetett, és az a rohadt kutya.

Állatbarát vagyok. Szeretem az állatokat. Adományozok is a menhelyek részére. Gerald Durrell nagy kedvencem, jóformán az ő könyvein hahotázva cseperedtem fel. Nagy álmom, hogy mindenféle kóbor, elszórt, elhasznált, kidobott, senki által nem kívánt állat menhelyét hozom létre, majd. Valamikor. Főnyeremény kellene. Addig megteszi a képzelet is... Van háziállatom, igaz, csak papagáj, de a kutyákat kifejezetten imádom.

Amúgy.

Mert ezt az átkozott dögöt ki nem állhatom. Ha tehetném, saját kezemmel nyúvasztanám ki. Évek óta szomszédok vagyunk, ez a pocsék négylábú azonban mai napig nemtetszését fejezi ki, amint megjelenek. Hogy mi volt előbb, az én gyűlöletem, vagy az övé? Ezt már a Jóisten sem tudja... de az ördögi kör folytatódik... egymás gyűlöletéből táplálkozunk.

Ugyan, hagyd már, mondja a párom, aki persze, a női lélek finomságával igyekszik elsimítani férje és egy látszólag ártalmatlan, apró jószág közötti ellentéteket. Nézd már meg szerencsétlent, ott gubbaszt kábé öt négyzetméteren, egy puli.

A gazdáját is szívesen móresre tanítanám, dünnyögöm, és a hagymát a lecsóba keverem. Párom tüsténkedik, már meg is van terítve, lágy zene bekapcs, ablak bezár, a hőség ellenére, mintegy elkerülendő, hogy ura szívinfarktust kapjon a vacsora kellős közepén.

Milyen volt a napod, kérdi tőlem hűséges arám, pici falatokat pakolva a villára. A villa hegye a fogához verődik. A csendben összerezzenek a zaj hatására, és neheztelve vetem rá tekintetem.

Mint máskor, felelem, és dühösen nyelem le a falatot. Sótlan. Rászóróm a fűszert, beleiszom az ásványvízbe. Számhoz emelem a villát, és az ételt rágás nélkül köpöm vissza. Elfelejtettem összekeverni.

Sikerült az új kollekcióra szponzort találni, csicsereg nejem, úgy tűnik, figyelmen kívül hagyva privát kálváriámat. Igazad volt, túl sok volt a szín, kicsit vissza kell majd vennem belőle.

Bólintok, ámde halovány elégtételem elsózott ételként folyik le torkomon, amikor meghallom az ebet. Természetesen megint ugat. Mondhatni, még mindig.

Nem bírom tovább... esküszöm nem bírom. Átmegyek és...

És mi? Szólsz Jánosinak? Gondolod, hogy bármi, amit mondhatnál neki, szöget ütne a fejében? Hogy tenne bármit is, esetleg elküldené a kutyát? Te megtennéd a helyében?

Utáom ha egyszerre több, mint egy kérdést tesz fel. Tudja, hogy utálom, mégis mindig elhalmoz a kérdéseivel, amikre, tisztában van vele, nincsenek válaszaim. Ha a tehetetlenségemet akarja kihangsúlyozni, kiemelni férfiatlanságomat eme újabb, kézenfekvő kudarccal, nos, akkor poharat emelhet önmagára.

Az étel odaégett és el lett sózva, bár teljesen mindegy, akár pekingi kacsát is ehettem volna, az ízét akkor sem érzem. A düh elvakít, a világ összefog ellenem, feleségem pedig csak egykedvűen majszol, és amikor már-már lelohadni vélem a bensőmet feszítő indulatot, elkezdi dúdolni a Maggi leveskocka reklámjának bugyuta dallamát. Újra meg újra.

Némán állok fel az asztaltól. Érzem, levegőre van szükségem, és nem csak nekem, hanem annak is, aki immár huszonnyolc éve mellettem él. Mert ha még egyetlen másodpercre egy szobában kell lennem vele, nem állok jót magamért.

Kimegyek a teraszra és rágyújtok. A kutya megpillant, majd egy hihetetlen, eufórikus gondolat erejéig elhallgat. Víziómban szinte barátságos, hiszen a farkát csóválja. Néz. Meredten, mozdulatlanul. Nézem. Mozdulatlanul, csupán kezem mozgatom, lassan, benne a füstölgő cigivel. A füst könnyedén tölti meg tüdőmet, szinte érzem, ahogy izmaim ellazulnak, és a feszültség minden egyes kifújásnál tovább oszlik. A kutya néz, meg sem moccan, koromfekete bundáját sáros csutakokban húzza magához a föld. Lehet, hogy kedvel? Lehet, hogy én is őt... Leszívom a füstöt, és ajkaim önkéntelen mosolyra készülnek húzódni, amikor-

A hang ismerős, mégis villámcsapásként ér. Összerezzenek. Nem akarom elhinni. Ez a k.rva dög csak arra várt, hogy némileg megnyugodjak, és érzelmeimet kellemesebb mederbe terelje a cigaretta. Álnokul csapdát állított, megvárta, hátha behódolok neki, majd ismét kimutatta foga fehérjét.

Elnyomom a csikket és miközben nejem mosogat, rezignáltam emelem ki a különlegesen finom májast a hűtőből. Borjúmájas. Krémesen lágy és finom, csomómentes. Imádom savanyú uborkával, vékonyan szeletelt, hófehér kenyérre kenve.

Hová mész, kérdezi az asszony, hátra sem nézve.

Sétálok egyet a ház körül, mondom közömbös hangon, és zakóm zsebébe csúsztatom a májast.

Aznap este csendben fekszem le. Éjfél körül lehet, nejem horkol már, éjjeli szekrényén a Háború és béke, melyet két hete kezdett el. Összesen tizenőt oldalt olvasott eddig, ellenőriztem. Lassan dőlök hátra az ágyra, élvezem, amint a testemet puha paplan fogadja. Belesüppedek, egy örömteljes pillanatra lebegek benne, lehunyom a szemem, hagyom magam elveszni. Emlékek, gyönyör, sikoly hangjai köszönnek vissza, de már csak torzultan, a távolból. Már nem emlékszem, milyen volt.

Felnyitom a szemem, bámulom az éjszaka árnyait a falon. Csend van. Nagy csend van. Hallgatózom, figyelek, de egy eltévedt tücsök és a távoli autópályán időnként elhaladó autó hangjain kívül semmi sem töri meg az áldott csendet.

Mély levegőt veszek és hosszú idő óta először nyugodtan alszom el.

A másnap reggel eseménytelenül telik. Szombat lévén, lustálkodunk. Nejem kávét hoz nekem, ő maga pedig felcsavarja formátlan haját tincsekben, dacolva a megmásíthatatlannal. Kortyolom a kávét, tervezem a hétvégét. Kirándulhatnánk a Norma-fánál, vagy meglátogathatnánk Erzsiéket, mondom neki nagy lendülettel. Tudod, hogy fáradt, amióta az unokaöccse hazajött Amerikából, hangzik a válasz. Nekem pedig fájnak a visszereim.

Megiszom a kávét, leteszem a csészét a tálcára. A műanyag tálcán az Eiffel-torony stilizált alakja emelkedik a magasba. Elnézem, hiszen a valóságban sosem láttam, és már nem is fogom. Lábainál karc éktelenkedik; nagyon régi ez a tálca, talán megvan tizenkét éves is.

Jocó telefonált, hozná ma a kicsit, évfordulójuk van, mennének színházba, mondja az asszony, és elindítja a zuhanyt.

Miért mindig hozzánk kerül az a gyerek, kérdem kissé idegesen, hát nincs anyatárs, apatárs?

Ugya, jó lesz már egy kis élet ebben a lakásban, mondja anyjuk, bezárja az ajtót, és magamra hagy.

Egy kis élet. A csenddel ellentétes gondolat gyökeret ver lelkemben, és nem hagy nyugodni. Egy kis élet. Felemelem a fejem, ráeszmélek, hogy tegnap este óta nem hallottam ugatni a dögöt.

Elnyomok egy ásítást, kikászálódom az ágyból. Bekapcsolom a tévét, bambulok a debileknek készült japán rajzfilmeken, a teleshop adásán, az atlétika világbajnokság friss kockáin, a zenecsatorna botrányos hangzavarán. Hallom a hangokat egymás után, harsányak, zavaróak, üvöltenek, én mégis fehangosítom. Lassan üvölt már minden, de nem zavar, sőt. Furcsamód, kell a zenebona, magam sem tudom, miért.

Egy idő után kényszeres tettvágy uralkodik el rajtam: érzem, hogy neki kell indulnom a napnak. Nincs mese. Kikapcsolom a tévét, ledobom magamról a hálóköntöst.

Csend van.

Az ablakhoz megyek, kinézek rajta, szemem önkéntelenül a pulit keresi. Nincs a megszokott helyén. Pislogok egyet, mivel tudom az okát. Elégedett vagyok: végre békesség van, nyugalom, amire oly régóta vágytam.

Mégis-

2008

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-04-04 10:07:26

Köszi szépen Ági :)
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3562
Időpont: 2012-04-03 15:25:48

Kedves Noondarkly!

Érdekes a majdnem rejtélyes történeted, vagyis novellád:)

Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2012-03-30 10:26:54

Köszönöm szépen mindkettőtöknek! :)

Szerettem volna kérdést hagyni az olvasóban, szeretem ha nem kapunk meg minden választ. Eléggé idegesít ha nem kell használnom a fejem, ha mindent már megrágva kapok meg...

Amikor írtam az volt a cél hogy ne derüljön ki: mérget kapott-e a kutya avagy a fickó csak májast adott neki és ezáltal barátok lettek a kutyával, aki immár nem ugat mert kivívta az ember szeretetét...? de mai fejjel olvasva azért kicsit a méeg felé hajlik az ember. Legközelebb még körültekintőbb leszek, hadd maradjon rejtély és ki-ki döntsön a saját tapasztalatai, temperamentuma stb. alapján :)

Kriszti
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2108
Időpont: 2012-03-30 09:50:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Látod-látod, az a "mégis" árulja el a rejtett értékeid.
Élvezettel olvastam az írásod. Felületes olvasó talán nem veszi észre a káoszba csomagolt gondolatok logikáját, de aki átlát e káoszon, abban maradandó nyomot hagy a novellád.

Üdv:
Millali
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1657
Időpont: 2012-03-29 22:28:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ha mégis elárultad volna, hogy mi volt a májasban, altató vagy méreg akkor se szavaznék másként, de talán jobb így, hogy mégis csak hiányzik valami. Üdv. István

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022