Személyi szabadságától megfosztott ember, valakinek a tulajdona, akit tárgyként kezelnek, ez lenne a meghatározása a rabszolgának, aki ma természetesen nem létezik, hisz rég felszámolták már hivatalosan a rabszolgaságot és mégis van valami, ami nem egészen tiszta előttem.
Nem tiszta nekem, hogyan folyhat rabszolga kereskedelem, ha nincs rabszolga, mert ez bizony folyik olyan nyíltan, hogy majd kiüti az ember szemét, vagy talán ki is üti és épp ezért nem látja.

Igaz, nem lehet rábizonyítani, hogy napjaink rabszolgái fizikai, vagy intézményesített erőszak áldozatai, meglehet ők sem érzik magukat rabszolgáknak, mert valami mindig elvakítja őket. Nem akarom itt mikroszkóp alatt tárgyalni az ügyet, mert a végén kiderülne, hogy nem csak személyek lehetnek rabszolgák, hanem országok is, ezt meg sokan nem szeretik hallani, így csak nagyítót használok és csakis az egyének kereskedelmével foglalkozom. Ez folyik napjainkban olyan nyíltan és vidáman, hogy az embert ha a szomorúság ne fojtogatná, szinte örülne neki, hisz olyan komoly pénzösszegekkel vásárosodnak, melyeket hallva senki nem gondolja komolyan, hogy egy gazdasági krízis mélyén kapálózunk.

Nem a kukák, vagy a szervezett kéregető társadalom rabszolgáiról van itt szó, melyek kirívó esetei olykor-olykor felkavarják a kedélyeket, hanem a rabszolgák elitjéről, melyek nem kavarják a port, hanem inkább a szemünkbe szórják, ettől könnyezni kezdünk és könnyező ámulatunkban nem vesszük észre a csóré valóságot.
A legkitűnőbb eseteket a sportok királya a futball szolgáltatja, mely szerintem manapság már sport sem, nemhogy király, hanem kimondottan üzlet, jól menő és a rabszolga kereskedelemre alapozott.
Úgy folyik a játékosok adás vétele, hogy az egy ókori rabszolgapiacnak is becsületére válna.

Sokan gondolhatják, hogy félrebeszélek, hisz egy kiváló játékost aki multimilliomos és úgymond szabadon jár- kel a világban, rabszolgának merem nyilvánítani. Ezt meg merem tenni hisz minden adottsága megvan rá, ha a rabszolga meghatározását veszem alapul.
Elsősorban a szabadsága korlátozott, igaz szabad neki jönni-menni, de mindig csak a megszabott területen mozoghat, akárcsak a hajdani rabszolgák a cukornád ültetvényen, tulajdonképpen személyi szabadságától megfosztott, ezt csak ő érzi, mi csak csodálkozunk, ha néha-néha egyikük megpróbál kitörni fogságából, netán megpróbál hazaszökni asszonyához egy kis etyi-pettyire.
Ma már mindegyik hivatásos sportoló ebben a sportágban valaki tulajdona, nyílt piacon árulják őket és akinek eladják annak lesz szolgája, akár tetszik neki, akár nem. Cáfolja meg aki meri, hogy nem tárgyként kezelt emberekről van szó, akiket teljesítményük függvényében árusítanak, nagy és óriási összegekért. Ezért szűnik meg lassan a sport és válik üzletté, erőszakos cselekedetek okává. Nem a játék sportszerűsége a lényeg ma, hanem a pénz amit hoz, ezért hajt ma minden sportoló, megfeledkezve arról, hogy a sport szépsége abban rejlik, hogy felemelt fővel tudjunk veszíteni és győzni egyaránt.