A kertünkben nagy átalakulás van folyamatban. Ahol füves rész volt korábban, ott most szinte kertészmérnöki pontossággal zsinegek vannak kifeszítve. A feleségem és egy barátnője ,,műve" ez, azaz az ágyások kijelölése. A párom erre a részre konyhai zöldségek ültetését tervezi. Látva ezt a tevékenységet az jutott eszembe, hogy az itt majdan kikelő zöldségfélék nemcsak a kertészi szorgalom termékei lesznek, hanem a két, esetleg később még több ember őszinte barátságának a terményei is. Nagyon szép ez az összefogás és ezt még lehetne tovább szélesíteni. Az életünk lenne a jelképes kert, ahol már nem kellene a pontos mérnöki kimérés a ,,terményágyások" részére, hiszen korábban már teljesen kiirtanánk onnan az összes lelki ,,gyomot", a gonoszságot, a rosszat, amelyek az életünket ,,szennyezik". Így nagyon nagy ,,hely" lehetne az életünkben arra, hogy azon a jónak, a szépnek, a becsületnek, a lélekben tisztának a ,,terményágyásaiba" elvetett magvai kikeljenek és meghozzák a maguk közhasznú ,,termését". De ugyanezt írhattam volna úgy is, hogy az így ,,megtisztított", az életet jelképező kertben a pozitív emberi és társadalmi tulajdonságokat szimbolizáló facsemetéket is ültethetnénk már végre. Végezetül: szerintem a ,,facsemeték" ilyen céllal is kiegészítik a jelképes ,,ágyások" terményeit, mert azok nem minden esetben évelők, de az átvitt értelemben is kifejlett fák akár évtizedekig is élve és teremve hoznák hasznukat. Ha a fenti szimbolika valósággá válhatna, lelkileg és társadalmilag is sokkal csodálatosabb lenne ez a gyönyörű világ. Ameddig ezek a gondolatok kavarogtak bennem, addig is a mi valóságos kertünkben tevékenykedtek a szorgos asszonykezek. Még az áprilisi Nap is vidáman nézte Őket a tiszta, kék égről.