HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 10 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52879 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-05-08
Pofonütöttem a Téglát!Földszínű víz folydogált a teniszpályák kerítése mellett a kis-Duna lapos medrében. A sportpályát magasra nőtt jegenyék határolták, az ember nyaka kitekeredett, amikor felnézett a fák csúcsára. Csónakházak sora húzódott a parton, a teniszpályák közöttük álltak, de nem tartoztak a csónakházakhoz. Vörös hajú lánynak tette a szépet azokban a napokban a teniszedző, a siker, úgy tűnt, nem maradhat el. Virágnyelven beszélgettek edzés közben: - A méhecske szeretne leszállni a rózsabimbóra, -mondta neki. A labdák elfogytak a kosárból, össze kellett szedni őket. Szedték, szedegették, s mondták közben az élceket. - A méhecske legyen türelmes, -nevetett rá égszínkék szemeivel, tűzpiros hajzuhataga alól a lány. - A méhecskének nem erénye a türelem, különösen akkor nem, ha már régóta vágyik arra, hogy a bibére leszálljon és hosszú tokmányával részegítő nektárt szivornyázzon a szirmok közül, -morfondírozott az edző. - A méhecske tavaly nyáron már körbedongta a rózsát, de nem szállt le, pedig a rózsának nem volt ellene kifogása. Emlékezzen a méhecske, mit mondott a rózsa! Azt mondta: igen, igen, igen! - Igen, igen, de az egy másik nyár volt! - mondta az edző. Azon a nyáron a méhecske még nem gondolta komolyan. Lejárt az óra, vége lett az edzésnek. A vörös-hajú lány, nevezzük Emmának, gondtalan könnyedséggel áthúzta fején az átizzadt, ujjatlan pólót, és a szék támlájára dobta. -Itt most úgyse láthat meg senki! Nekiálltak letakarítani a pályát. Ezt egy 10 cm széles, nyeles kefével kellett végrehajtani. A kefe elsimította a salakon a lábnyomokat, és a csúszások nyomait. Teniszpályákon az volt a szokás, hogy a játékosok játék után lehúzták a pályát. Emma mezítelen keblei fel-le ugráltak pálya-kefélés közben. Az edző, nevezzük Tibornak, kedvét lelve benne, nézte, nézegette a ringó kebleket és nem bírta megállni, hogy meg ne jegyezze. -Öröm veled kefélni Emmácska! -Veled is, -nevetett rá a lány. Szaporázta a lépést, kicsit ugrabugrálva járt, hogy még jobban lengjenek azok a kerekded cicik. Tudta a kis huncut, mi áll jól neki! Hallotta eleget a férfiaktól: "ilyen kebleket kislány, kár elfedni selyemmel-gyolccsal". Szerette froclizni a teniszedzőt, aki nem sejthette, hogy mi jár a fejében. Hogy is sejthette volna? A férfiak sose tudják kitalálni a lányok gondolatát! -Meghívlak ebédelni ide a kempingbe, -mondta Tibor. -Mit szólsz hozzá Emma? És utána kiveszek egy szép, vízre néző, árnyas kabint kettőnknek. Jó ötletnek tartod Emma? -Igen, igen, igen, -ingerkedett a lány, - egyiket a kettőből igen! Csak azt nem mondta, melyiket igen, s melyiket nem. Lehetett érteni úgy is, hogy nem éhes, így aztán ebédelni nem akar, de a kabinban szívesen lepihenne a teniszedzővel. Vagy fordítva: az ebédelésben benne lenne, a többi programban, amit Tibor kifundált délutánra, azonban nem! Hja, zsákbamacskát veszel, ha női lelket veszel, kufár! Emmákon nem könnyű eligazodni! Mély-tányérban babgulyás párolgott előttük a kockás abrosszal leterített asztalon, vadgesztenyefa árnyékában. Szemben ültek egymással, kanalazták a forró levest. A szomszéd asztalnál egy kövér és egy sovány férfi ült, öregek voltak, sört ittak, s közben hangosan társalogtak. -Akkor aztán jól pofon vágtam a téglát, -mondta egyikük. Ő volt a kövér, kidagadó hasán szőke-ősz szőrszálak kunkorodtak. Verejtékcseppek csillogtak a szőrszálak tövében. Köldöke fehér, penészes pénz-folt volt, körötte a bőr piros-rózsaszínű. Társa, a nyiszlett, felnyerített jókedvében. -Ki volt a tégla, végül is? -Hogy ki? Hát a Szerémi Jakab! -A Szerémi Jakab? A kövér férfi hunyorított. -Az, a! -Hunnan tudtad róla, hogy tégla? -Tudtam! Mert, hogy nem sokra rá, hogy kigyütt az eszbéből, kirúgták a Kis Józsi bácsit. Még aznap kirúgták. Aztán kirúgták Lakatost, erre már te is emlékezhetsz, mert akkor már te is nálunk voltál. Akkor, előtte, pedig a pébén ücsörgött benn jó ideig. Ha nem ő dobta fel, mindkettőt, akkor ki más dobta volna? -Mi volt a bűnük szerinted, mit kent rájuk? -Semmi. Csak járt a szájuk. Állandóan pofáztak, ha kellett, ha nem. De ez a pokolravaló biztos kitalált még valamit plusznak. Végeztek a babgulyással, ittak rá kadarkából készített kisfröccsöt. Pokoli meleg volt azon az oldalon, ahol ültek, az árnyék már odébb húzódott. -Menjünk, -javasolta a férfi. -Túl meleg van itt! Vár ránk árnyas kabinunk kis-Dunának partinál. -Jó! -mondta a lány. -Hívjuk hát a pincért. Míg vártak, várakoztak, akaratlanul is hallaniuk kellett a történet folytatását. Kiderült hogyan is volt az a pofon. Az öreg már másodjára mesélte. -Kigyött a műhelybe a tégla, - morogta. - Játszotta az eszét, hogy így meg úgy, hogy őt nem lehet megkerülni, hogy ő a tótumfaktum a részlegben. Pont rám nézett, pont nekem sütötte el a rossz szövegét. Kuss, szóltam rá, erre felemelte a kezét, hogy megüssön, de én megelőztem, s jól képen vágtam. -Szóval megütötted! -Hát...meg! A kabinsor legszélső kabinja már majdnem egészen lenn volt a parton. Öreg, repedezett-kérgű fűzfa lombja borult fölébe. A rozoga kis épület árnyékban volt, apró terasz-részét azonban még érte a Nap. Minden kabinhoz tartozott egy kis terasz, s egy kicsike virágágyás. A szegénység szaga lengte körül az egészet. Ültek a napsütötte, kicsi teraszon, napfürdőztek. -Csak azt nem tudom, mi a csodát jelent az, hogy "tégla" - tűnődött Emma .-Mit jelent, hogy tégla? - ismételte meg a teniszedző. - Hát az, valami olyasmi...nem tudom milyesmi. Talán olyas valaki a tégla, aki beköpi a másikat. -Beköpi? - Hát...feldobja...gyere menjünk be...pihenjünk egyet...Emma! Emma nevetni kezdett. - Nem pihenni akarsz te barátocskám, hanem tornászni! - Na és! Jössz akkor? Én bemegyek! A lány gondolkodott. - Nem! Nincs hozzá kedvem! - mondta. Kajakokat cipeltek le a hosszú közön előttük a partra. A stégen fiúk, lányok nyüzsögtek, izgatottan, toporogva várták, hogy vízre szállhassanak. A teniszedző nem tudta, mit mondjon Emmának, hogyan folytassa. A legjobb talán az, lett volna, ha nem szól semmit, ha megvárja, míg a lány kezd beszélni, hogy a lány mondjon előbb valamit, ehelyett azonban belevágott egy hosszú tirádába, minden keserűségét kiöntve: -Emma, te a bolondját járatod velem! Egyik szavaddal azt mondod, hogy igen, a másikkal meg azt, hogy nem. Mi a csudának jöttél velem? Minek hívattad meg magad ebédre? Minek hagytad, hogy kibéreljem ezt a nyavalyás kéglit? Miért nem....?! -Értsd meg, nem akarok lefeküdni veled! - vágott közbe a lány nagyon keményen. -Nem akarok és kész! - Tavaly még akartál! - Az tavaly volt! De tavaly sem akartam, ha éppen tudni akarod! Az edző kikászálódott a nyugágyból. Megállt a lány előtt, végigmérte. Minden ízében remegett. -Pofon kéne, hogy üsselek, ribanc! Mint a kövér pasas a téglát! Menj a fenébe! Emma magára öltötte a bikini felsőt, bekapcsolta hátul a kapcsot, felvette rá az inget. Begombolta a gombokat az ingen. Felvette a földről a sporttáskáját, és elment. A kis-Duna földszínű, pocsolya-szagú vize lustán folydogált a part alatt. Kiürült a stég. Vízre tették a két utolsó kajakot, odakanyarodott a stég elé a motorcsónak, kezdődött az edzés. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |