Vékonypénzű szegény legény (leány) volt Toldi Béla Mária, az edzőteremben az ötvenkilós vasat meg se bírta mozdítani. Penészes háttal, gombás fenékkel, ótvaros, bebicskázó hasizmokkal nem lehet súlyokat emelgetni. Kijött edzés közben a pulthoz, letelepedett a kecskelábú, műbőrrel bevont bárszékre, kikérte magának a narancssárga egyen-löttyöt, lihegett.
-Egyszer úgy is meghal mindenki, - mondta leverten a mixernek. - Akár erős, akár gyenge. Akár kicsi, akár nagy. Csupa hulla van itt a teremben.
Ülü Gizi megrázta élénk-lila hajkoronáját. Tiltakozott.
-Az ember nem hal meg. Csak a teste. A test porból van és porrá lesz. A lélek azonban halhatatlan.
Toldi Béla Mária kortyolt az italból, tűnődött. Fontolgatta, amit Ülü Gizi mondott. Éles esze minden elhangzott szót egyenként bonckés alá vett. Összerakta a szavakat értelmük szerint, aztán ízekre szedte őket. Végül belső, rejtett logikájuk szerint megint összepasszintotta.
-Nincs lélek, - mondta végül szomorúan. - Nem találsz rá semmi bizonyítékot. Test van csak. Csak test van, ezt tudjuk. Csak test van. De a test elpusztul, he! Mindenütt ezt látjuk, he! A halál beálltát követően azonnal elkezdődik a bomlás, ami visszafordíthatatlan folyamat. A sejtjeid szétesnek, a sejtplazma elfolyósodik, megbüdösödik, sutty, s ezzel vége. Áss ki egy háromhetes hullát, nézd meg, amit látsz, az vagy te a világ végezetéig!
-Na, na! Volt rá példa, hogy valaki halála után feltámadt!
-Volt?
-Bizony, hogy volt!
Toldi Béla Mária fáradtan tologatta a nagy, ötszögletű kristálypoharat az asztal rózsaszínű műanyag-lapján. Beletolta egy ital-tócsába, kipiszkálta onnan, aztán újra beletolta.
-Na és ki volt az?
-Jézus Krisztus, Isten fia. Eljött a Földre, emberi testet öltött, hogy beteljesedjék az írás, meghalt értünk a kereszten, hogy megváltson minket, és nekünk is örök életünk legyen, mint az Istennek.
-Honnan veszed?
-Olvastam egy szent könyvben. Azt is olvastam, hogy ez a Jézus azt mondta egyszer: "én vagyok a feltámadás és az élet"
Ó, az ember annyi hülyeséget összeolvas. Mivé lenne a világ, ha mindazt elhinnénk, ami le van írva a hülye könyvekbe'! Megyek edzeni!
Kacsázó lábakkal visszament a gépekhez, beleült az egyikbe, elkezdte a hátizmait erősíteni. Giliszta hátizmai voltak, a legkisebb terheléstől foszladozni kezdtek. Amikor már semmi nem maradt belőlük, csak a bőr alatt tekergő fájdalom, visszament a lányhoz.
-Ha lenne is isten, fia, biztos vagyok benne, hogy nem lenne, - vette fel újra a beszélgetés elejtett fonalát. -Minek kellene istennek gyerek, he? De, ha mégis született volna valakitől, mondjuk egy istennőtől istennek fia, nem hiszem, hogy leengedte volna a Földre a vérszomjas emberi vadállatok közé. Gondolod, hogy istennek eszébe jutna ily nyomorú fajt megmenteni a haláltól? Ha isten lennél, te ezt tennéd?
-Ja. Hiszen hát mi az Ő teremtményei vagyunk.
-Ja. Már ha igaz a mese. De ha igaz, akkor is jobban járna, ha ezt a nyomorúságos fajt elpusztítaná, s teremtene egy jobbat helyette. Lehet, hogy kicsit macerásabb, de célravezetőbb megoldás. Megyek és erősítem most a mellizmaimat. Keverj addig valami mást. A narancs-sárga ihatatlan. Répa ez, vagy mi a bánat?
Visszament, belefeküdt egy másik gépbe, ami a mellizmait erősítette. De laktózból voltak a mellizmai, és a legkisebb súly hatására is aludt-tejjé mentek össze. Savanyú szaga volt már, mire odavánszorgott a pulthoz s belekortyolt, ezúttal kék színű italába.
-Elpusztulunk, mint állat, -mondta a lánynak. -Sejtjeink szétesnek, cseppfolyóssá válnak és megbüdösödnek. Kevés csont, némi haj, s egy marék por marad az emberből. A többi néma csend és hullaszag...
Ülü Gizi vidáman felnevetett.
-Á, dehogy. A lélek nem hal meg baba. Majd meglátod. S a test is feltámad. Haha. Hahaha. Majd azt is meglátod!
- Meglátod, meglátod! Mi ez a csevelytészta itt, emberek?! - Az edző lépett oda.
-Hölgyem, ne tartsa vissza az embereket! Kóricálni tréning után kell. Zsokmán ö bedit!
Vékonypénzű szegény legény (leány) volt Toldi Béla Mária egész életében. Miután meghalt, földbe tették, a pap megszentelte földet és azt mondta: béke poraira!
Utána... utána elkezdődött az örökkévalóság.