ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

A Nagy-körút, és a Dohány utca sarkán, a volt Híradó mozi előtti széles járdán két rendőr ácsorgott az őszi napsütésben. Figyelték a forgalmat, a járókelőket, és a szemközt lévő Hungária kávéház bejáratát, ahol az előző nap, az éjszakai órákban meggyilkoltak egy prostituáltat.
-Álmos vagyok -mondta az egyik rendőr a másiknak, és nagyot ásított. Nem aludt jól a rendőr, és éhes volt, ettől volt álmos.
-Álmos vagy? Most? Fényes délben? -nevette ki a másik. -Na, ne izélj velem! Túl sok volt éjszaka a jóból?
Az első rendőr éppen válaszolni akart, de torkára forrt a szó, a Körút szemben lévő járdáján egy hihetetlen szerzet tűnt fel, egy nagy magas, két méter feletti férfi, földig érő palást-szerű valamiben, gubancos, rendetlen hajjal, s hasonlóképpen gubancos, rendezetlen szakállal.
-Nézd csak azt a madarat ott -mutatta az első rendőr. -Ott, ott, abban a kosztűmben!
A második rendőr odanézett, de éppen villamos haladt el az úttest közepén, eltakarva a túloldali járdát. Mire a villamos elment, már nem látták a férfit.
-Nézzünk utána, igazoltassuk -mondta az első rendőr a másodiknak.
-Nézzünk -mondta a másik rendőr. -Gyanúsnak találtad?
Megszólalt azonban az URH rádió, utasítást kaptak a központból, hogy siessenek a Wesselényi utcához, ahol kiraboltak egy édesség boltot. A rendőrök elsiettek. Már nem látták, hogy a magas férfi kilép az újságos bódé mögül, s elvegyül a járókelők között. Nem látták, hogy egy 15-16 év körüli leányka megy oda hozzá, s megszólítja.

-Próféta vagy? -kérdezte a kislány a férfit.
-Az vagyok -válaszolta a próféta. -Ézsaiás vagyok.
-Miért jöttél hozzánk?
-Azért, hogy átkot és halált hirdessek, azért, hogy az Úr ostorával verjem a bűnösöket! Mert elhivatott engem az Úr, s angyala tüzes vassal égette a számat.
Ezt nagyon hangosan, nagyon haragosan mondta. Kezdtek mellettük lassítani a járókelők.

Elment egy másik villamos, és két busz is egymás mögött. Nagy volt a forgalom. Egy-két pillanatig néztek egymásra a próféta és a lány az újságosbódé előtt. Az emberek egy-némelyike, aki nem sietett annyira megállt és megbámulta a furcsa párost. Volt, aki megcsóválta a fejét, volt, aki azt mondta maga elé dünnyögve: "hogy mik vannak!"
-Bűnös vagyok-e, atyám? -kérdezte a lány.
-Te mondád -válaszolta sötéten a próféta.
A lány arca lángba borult. Tétova mozdulatot tett a kezével, mintha meg akarna kapaszkodni valamiben.
-Igen, maszturbáltam -közölte aztán remegve, szégyenkezve. -Mert nem lehettem a fiúmmal, ugyanis mert...
-A pokol tüzében fogsz elpusztulni bűnös lélek! -kiáltotta a próféta. Megállt a sarkán, karját kinyújtotta, mintha mutatna valamit arra messze elől, a poklot, a gyehennát.
A lány térdre esett, megragadta a próféta köntösének szélét.
-Ó, irgalom, mit tegyek?
-Bánd meg bűneidet, tisztulj meg, és ne vétkezz többé. Különben elevenen égettetsz meg, ördögök táncolnak majd elszenesedett csontjaidon.
Húsodat szétrágják a férgek. Beleid elfoszlanak, agyvelőd a sárba folyik.
-Irgalom! Kegyelem! Nem tudom megígérni, hogy nem vétkezem többé, nem tudom! Nem tudom...mert gyenge vagyok!
-Elpusztulsz nyomorultul, eleven piríttatik tested a világ végezetéig, a saját sikoltozásod cseng majd a füledbe miközben hegyes farkú villáikkal marcangolják rángó tagjaidat az alvilág utálatos lényei!

Széles embergyűrű vette körbe őket. A gyalogosforgalom feltorlódott, férfiak, nők gyerekek tülekedtek körülöttük, nyújtogatták a nyakukat, mindenki közelebb akart kerülni az attrakcióhoz.
-Mi folyik ott a sarkon -fordult oda egy később érkező asszony egy másik asszonyhoz -vernek valakit?
-Szerintem nem -mondta a megszólított. -Azt hiszem kiraboltak valakit itt fényes nappal a nyílt utcán. Tudja gyakori az ilyesmi!
-Nekem mondja! Az én férjem közterület felügyelő -mondta a második nő. -Szörnyű! -mondta az első nő.
-Igen az -mondta a második nő. -Szörnyű. De ilyen világot élünk!
-Pofa be -szólt rájuk hátrafordulva egy férfi. -Nem hallok egy szót sem abból, amit a lány mond!
-Egy lány van ott elől? -kérdezte az első nő.
-Igen -mondta a férfi. -És egy próféta. Azt hiszem Ézsaiás. Ő kiabált az előbb.
-Ézsaiás! Ugyan, hülyeség! -fintorgott a második nő. -Csaló az, aki majd pénzt tarhál a hiszékenyektől. Én tudom milyenek ezek, az én férjem a közterületen dolgozik!

Elől, az első sorban térdén állt egy fiatalasszony. Két kezét összetette, fejét az ég felé emelte:
-Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmez!
-Ne vedd mocskos szádra az Úr nevét! -torkolta le a próféta. -Gyónd meg bűneidet, vagy halálnak halálával halsz.
-Atyám, férjes asszony vagyok, s naponta vétkezem.
-Tovább -kiabált rá Ézsaiás -Valld meg vétkedet!
-Atyám van két gyerekem. Szeretem a férjemet, s akarunk egy harmadikat is.
-Tovább!
-De az uram nagyon szereti, ha furulyázok. A furulyázás csak előjáték, utána bedugjuk természetesen. Bűn ez atyám?
-A gyehenna tüze pusztítson el parázna asszony. Csak az a nemi aktus szent, csak azt áldja meg az Úr, ami egy megszentelt házasságban a gyereknemzést szolgálja. A többi mind paráznaság!
-Kaphatok feloldozást atyám?
-Nincs feloldozás! Mert hamis a szíved. Most azt kéred, oldozzalak fel, de hamis szívvel kéred, mert, tudod, hogy újra el fogod követni!
-Mit tegyek?
-Ne paráználkodj!

Más valaki jött, egy ötvenes férfi furakodott előre, kopasz fejéről az izzadtság bő patakokban csorgott le kihajtott inge nyakába.

-Mondd szent ember -szólalt meg gunyorosan megnyomva a "szent" szót, bűn-e az önkielégítés? Öreg vagyok, csúnya vagyok. Egy öreg, csúnya nőnek még kellenék talán, de nekem nem kellenek az öreg, csúnya nők. A fiataloknak meg én nem kellek. De a nedvek feszítik még ágyékomat. Néha alig bírom ki, hogy hazaérjek. Berohanok a fürdőszobába a kádhoz, letolom a gatyámat és kiverem a...a kád fölött. Közben arra gondolok, hogy egy jó nő veri ki. Ne mondd azt, szent ember, hogy ez is vétek!
-Az Úr villáma sújtson le a porba, nyomorult féreg -kiáltotta a próféta. -Örök idők végezetéig égjél a gyehenna tüzében.
-Mi, az a gyehenna? -kacagott a kopasz ötvenes. -Mi az, hogy örök idők?! Hülye vagy szent ember!
Most már nem volt megállás. Mint amikor a szél fújni kezd, s a malom lapátjai egyre gyorsulva körbe fordulnak.
-Csaltam, loptam, hazudtam -kiabálta valaki ágaskodva a fejek felett. -Becsaptam, megloptam az államot. Elcsaltam az adókat. Ha nem tettem volna, nem tudtam volna enni adni a gyermekeimnek!
-Ismered a Tízparancsolatot -dörrent rá a Szent. -Ne lopj! Pusztulj a színem elől. Ördögök tépjenek darabokra!
-Esténként, ha, ha, ha, megállok Kolompárék kerítésénél, elbújok a bokor mögé, és onnan kiabálok be: megdöglötök rohadékok, ha, ha, ha. Egyszer bedobtam egy égő benzines palackot. Tökre ki vannak akadva, Kolompárné már ideggyógyászhoz jár!
-Kínban döglesz meg, férgek falnak fel!
Megint jött valaki.
-Tujva anyját az isteneknek. Tujva anyját a papoknak. Tujva anyját ennek az ostoba csőcseléknek. Tujva anyját mindenkinek!
-Mocskolódó szádból vonagló szörny-kígyók másznak elő, inad megszakad, testedet ótvaros sebek borítják, nyelvedet kitépik a szádból, csontjaidat malomkövek között törik össze!
-Tűnés innen, hülyegyerek! Igen te ott, abban az idétlen jelmezben. Ne etess minket maszlagokkal!
-Semmivé leszel, tested, lelked elenyészik a végtelen éjben! Már most semmi vagy!

Fiatal pár lépett a körbe. A fiú szólalt meg.
-Atyám, tanácsodat kérjük. Három éve járunk együtt. Szeretjük egymást, de még nem házasodhatunk össze, két évünk van még hátra az egyetemen. Mindketten hiszünk Istenben, templomba járunk, meggyónjuk bűneinket, és magunkhoz vesszük az Úr Jézus testét, aztán már aznap este engedünk a vágy követelésének, és újra vétkezünk!
Ézsaiás rájuk vetette villámló szemét:
-Gyenge, silány emberek vagytok, bűnben éltek, kínban haltok meg, és a gyehenna tüze fog égetni benneteket mindörökkön örökké! Jaj az országnak, mely bűnben él! El fog pusztulni Babilonhoz hasonlóan, s romjai közt kecskenyájak lakoznak!

A tömegből innen-onnan kiáltások hangzottak:

-Mit tegyünk hát? Hogyan éljünk?

A próféta szétnézett a fejek felett. Nézte az összesereglett embereket, de nem látta őket. Rettentő látomást látott, tüzes szelek égették porrá a Város utcáit, lakosai füstté váltak, és felszálltak a felhőkbe. A romváros utcáit csak a szél járta, üszkös falak tövében patkányok és más férgek tanyáztak.

-Ismeritek a törvényt, Tartsátok hát be!

Morajlott az emberár. Egy embertől jött a kérdés, de mintha mindenki ezt kérdezte volna:

-Mi a törvény?

-Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Jaj az istenteleneknek!
Isten nevét hiába ne vedd. Istenkáromlásért örök halál jár.
Az Úr napját szenteld meg. Nem ismer meg majd Urad a végítélet napján, ha nem látogatod szent templomát, s nem szenteled meg pihenéssel szent napját.
Atyádat és anyádat tiszteld. Ne mondogasd azt, hogy én tisztelem atyámat és anyámat, de úgy élj, úgy cselekedj minden percedben, hogy méltó legyél hozzájuk.
Ne ölj. Se érdekből, se parancsra. A lélekgyilkolás is éppolyan bűn, mintha a testet ölnéd meg.
Ne paráználkodj. Ne élj nemi életet megszentelt házasságon kívül, és a házastársak is tartózkodjanak az olyan nemi cselekményektől, amelyek nem a gyermeknemzést szolgálják.
Ne lopj! Akkor se lopj, ha éhen halsz, s akkor se, ha gyerekeidnek nem tudsz enni adni.
Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Felebarátod házastársát ne kívánd!
Mások tulajdonát ne kívánd!

Hangok hallatszottak: ezek a törvények a mai modern korban nem betarthatóak! Én nem hiszek istenben, kiáltotta egy férfi. Én tisztes párkapcsolatban élek partneremmel, zajongott egy nő. Lányt szeretek, mondta egy lány. Fiút szeretek, mondta egy fiú. Lopok, hazudok, csalok, ágált valaki, eltaposom a gyengébbet, az üzleti életben nem lehet máshogy megélni!
Megállt most már a forgalom az úttesten is, a villamosokról, buszokról leszálltak az utasok, az üzletekből kitódultak a vásárlók és az eladók. Az autók is álltak, vezetőik csatlakoztak a bámészkodókhoz.
-Lehet bűn nélkül élni! -kiáltotta messze hangzó szóval a próféta. -Ellen lehet állni a kísértésnek, nemet lehet mondani a test buja követeléseire! Az élet csak elmúló, röpke pillanat, porszemnyi idő az Úr előtt. Eldobnátok az örök boldogságot a múlékony kéjért?
-Menj a pokolba -kiabálták többen is. -Nekünk te ne prédikálj az erkölcsről, inkább a magad háza táján nézzél szét!
A próféta elhallgatott. Toronyként magasodott alakja a z emberek fölé. Iszonyatos csend szakadt a városra, a halál szele járta be az utcákat, ahogy villámló szemmel szétnézett.
-Megátkozom ezt a várost -kiáltott fel, -s megátkozlak benneteket is. Népeteket halálra adta az Úr. Megöltjeitek temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll és megolvadnak tőle a hegyek. Az Úr fegyvere telve vérrel. Elhullanak az állatok is, kedvenc kutyátok, macskátok, megrészegedik a föld a vérüktől, a folyó, a patakok szurokká válnak, a füst fölgomolyog az égig és soha senki át nem megy rajta. A házak helyét felveri a bogáncs, a tüske és a csalán, omlott köveken férgek serege tanyázik. És találkozik vadmacska a vad ebbel, és a kísértet társára talál: csak ott nyugszik meg az éji boszorkány, és ott lel nyughelyet magának. Oda rak fészket a bagoly, ül a tojáson és költ az árnyékban, csak ott gyűlnek együvé a sasok. És lőn sírás rívás, és fogaknak csikorgatása!

Rendőrautó érkezett szirénázva. Nagy nehezen utat tört magának a veszteglő járművek között. A Dohány utca és a Nagy-körút kereszteződésében állt meg, négy nagydarab rendőr ugrott ki belőle.
-Oszoljunk emberek, nincs itt semmi látnivaló!
A sorok szétváltak, a rendőrök előre jöttek a sarokig, ott azonban meg kellet állniuk, egy láthatatlan fal magasodott köztük és a próféta között.
-Valamibe beleütköztem -mondta az első rendőr.
-Én is -mondta a második.
-Mi az? -kérdezte a harmadik, aki hátrébb állt.
-Hívjunk erősítést -javasolta a negyedik, a harmadik mögött.
A próféta kinyújtotta a kezét, a fal leomlott. A rendőrök odamentek hozzá és körbevették.
-Kérem a papírjait -mondta az első rendőr.
-Nincsenek papírjaim.
-Akkor valami útlevelet, vagy bankkártyát! -mondta a második rendőr.
-Nincs útlevelem, és bankkártyám sincs.
-Akkor velünk kell jönnie!
Közrefogták, elvezették. Betuszkolták a rendőrautóba, szirénázva elhajtottak. A kereszteződésben helyreállt a forgalom, elindultak az úttesten a villamosok a buszok és az autók. A tömeg feloszlott, mindenki ment a dolgára. A Nap ugyanúgy sütött, mint korábban, szép, napsütéses őszi délelőtt volt.