ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Lelkiismereti okokból történnek azok a brutális események, amik nem múlnak el továbbra sem. Adott nemzet lelki állapotára utalnak. Ugyanis tudják jól: ahol élnek, az nem az övék. Tudják és megvernek, kirabolnak, leköpnek, és legszívesebben megölnének mindenkit, aki - akárcsak azzal, hogy ott él - emlékezteti őket erre.
Megszerzett áru, befolyás, élet, föld, aminek árát nem fizették meg, az semmi más, mint lopás. Aki lop, utálja és legszívesebben eltüntetné azokat, akiket meglopott. Hogy ne kelljen velük újra és újra szembesülnie.
Így minden olyan nemzet, aki más országát megszerezte, addig nem nyugszik, míg minden lehetséges (nyelvi, kulturális, megfélemlítési, gazdasági, katonai) eszközzel (eszközökkel) ki nem írtja az ott élőket, hogy így lelkiismerete emlékezetével ne kelljen szembenéznie.
Az igazságot azonban nem lehet véka alá rejteni. Így eltörölni sem. Addig tehát az elbitorlóval szemben nem lehet nyugta egy kisebbségben élő népnek, 1. amíg - nem válogatva az eszközökben - ki nem irtják őket, 2. amíg nem asszimilálódnak, 3. amíg az anyaország ki nem vívja számukra a területi, kulturális, gazdasági, katonai, stb. önrendelkezést (autonómiát).
A megszerzett föld (áru, befolyás, élet), aminek meg nem fizették az árát, nem azé, aki megszerezte. Annak tartozása van. Legalább annyi, hogy az ott élőket (akiké eredetileg volt) békén hagyja, élni hagyja. Ez ugyan még nem hiteles megoldás, de legalább valamiféle- gyenge - kompenzáció.