HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1939

Írás összesen: 52476

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Torma BrigittaFeltöltés dátuma: 2013-03-18

Az Utazó

A teremben csend honolt, a kréta erős nyikorgása hamis zeneként járta át a diákok fülét. Mégis ez volt az egyetlen, ami a terem kopár létezését betöltötte. Hófehér falai üresen álltak a kopott padokat és a poros katedrát körbeölelve, melyen egy zord, könyvekkel teli asztal állt. Nem is volt ott másnak helye, csak a könyveknek, melyből kitanulhatják a diákok a tudományt.

Minek is kellett volna más? Tanulni jártak azok a terembe, nem bámészkodni, hisz idejük sem lett volna rá. Mindenki a táblára körmölt irományt másolta saját kis papírjára, s mikor a kréta hamis zenéje elhallgatott, tollukat egyszerre, mint a villám tintába merítették, szélsebesen írni kezdtek. A tanár úr nem várt sokat, az iromány csak addig maradt a táblán, míg elmagyarázta annak értemét, s aki azt nem tudta papírjára vetni, bent kellett maradnia lemásolnia a könyvekből.

Így esett ez Kerekes Fricivel is, aki mindig hosszadalmasan írt akár egy szót is. S ha valaki megkérdezte tőle, hogy írása miért ilyen komótos, mindig azt felelte, hogy szereti, ha minden egyes betűje szabályosan görbül. Ezen a napon is így történt, Frici a teremben ült óra után, s a könyvet lapozgatta, s szorgosan jegyzetelt. Tintája kezdett kifogyni, s talán már azt sem tudta, mióta görnyed a papírok felett, csak arra lett figyelmes, hogy a könyv sűrű tudással megborsozott sorai, mint összefolyt paletta színei elmosódnak fáradt szeme előtt. Lassan a könyv vaskos lapjaira ejtette tompa gondolatokkal megtelt fejét. A komor sötétség, mely csukott szeme mögött ezernyi álom színjátékát mutatta, lassan forogni kezdett. Frici meg is kapaszkodott a pad érdes sarkában. S lomhán nyugovóra tért a tüneményes látomás Kerekes Frigyes szemein. Mélyen elnyomta az álom, olyan mélyen, rendíthetetlenül dacosan ült fáradt pilláin, hogy mikor Fricit bökdösni, rázogatni kezdték sem akaródzott felébredni.

- Kerekes ébresztő! - Kiáltotta valaki füleibe.

Szemhéja erőtlenül, emelkedett felfelé, s épphogy azokat egy hunyorításnyira kinyitotta, vissza is hullottak, pont olyan erővel és hirtelenséggel, mint a toll, amit Frici könyökével a padlóra lökött.

- Kerekes! Az istenit! Kelj már fel és add vissza a tollamat! - Bökte erőteljesen oldalba az őt ébresztgetni próbáló fiú.

Frici felemelte bágyadt fejét, kezeivel szaporán dörzsölni kezdte homályos tekintetét, s mint hacsak reggel az ágyból kelt volna ki hatalmasat nyújtózott, melyet egy erőteljes sóhajtás kísért.

S amilyen váratlan módon belekezdett abba, épp olyan váratlanul félbe is hagyta, mintha csak torkára kapaszkodott volna a sóhaj, s dacosan marta, hogy ő bizony ki nem jön onnan soha. Nem csak a sóhajtása vagy a lélegzete, de még a gondolatai is megakadtak Kerekes Frigyesnek, amikor meglátta, mi veszi őt körül. Pedig neki soha meg nem akadnak a gondolatai, még egy darab kőről is órákon át képes beszámolót tartani, de most egy gondolat sem tért fejébe.

- Kerekes! A tollam... - Zökkentette ki Fricit elmélyült csodálkozásából padtársa.

- Ó, igen a toll...- hebegte. A földre nézett és keresgélni kezdte.

- Hogy nézett ki, fehér, szürke?

- Egyszerű kék színű, fehér csíkokkal...

Frici percegik vizsgálgatta a padlót, de egyetlen tollat sem látott.

- Itt nincs, biztosan leesett?- kérdezte értetlenkedve miközben még mindig a körülötte lévő teret szemlélte, s teljesen meg volt róla győződve hogy álmodik, hisz utolsó emléke az, ahogyan a teremben másolt.

- Kerekes, ne csináld! - Bosszankodott Árpád- mindig lelököd a tollamat, ezért is nem szeretek melletted ülni. Na, húzódj arrább, majd felveszem én.

Frici a kopár fehér falakat kereste, a kopott táblával, és hiába nézte a tanári asztalt, sehol nem volt a poros katedra. A falakat ezerféle képek borították olyan személyekről, akikről még sosem olvasott ezelőtt a könyvekben, pedig szinte mindet forgatta már kezeiben. A tábla sem a régi kopott zöldes tábla volt, melyen hamis hegedűként játszott a kréta. Ez egy nagy fehér tábla volt, s Frici fantáziája szűkesnek bizonyult, hogy kigondolja, hogyan is lehet fehér táblára fehér krétával írni. Majd az előtte álló asztalra pillantott, mely egy könyvet sem hordozott magán, csak egy sötét, furcsa masina foglalt rajta helyet, melyből rengeteg hosszú fekete zsinór lógott ki, mellyel sosem látott, szemet kápráztató fényekkel díszített dobozokat kötöttek hozzá.

- Itt a toll!- Nyomta Vecsei Árpi Frici orra elé, aki csodálkozva vette kezébe a műanyag furcsaságot.

- De hát, ez... ez nem fér a gondolataim közé - mondta, s a toll hegyéhez nyomta ujját. - Ilyet még sohasem láttam... mutasd meg, hogyan tudod tintába mártani.

Árpi nagy és üres szemekkel nézett Fricire.

- Te most komolyan beszélsz Kerekes? Jól elaludhattad a fejedet... - jegyezte meg, s kikapta kezéből a tollat, mellyel egy jókora kék csíkot firkált kezére.

Frici döbbenten emelte karját értetlenül néző szemei elé, melyek hiába nézték, hiába mutatták kíváncsi gondolatainak, azok mit sem tudtak felelni a kezén üldögélő kék kacifántos vonalra. Ajka még csak szóra sem tudott nyílni, hogy utána járjon eme varázslatnak, mert ahogy kinyitotta azokat, megszólalt a csengő, s egy számára idegen tanár lépett be az ajtón. Kerekes Frigyes ekkor már megérteni sem akarta, kik azok a soha nem látott alakok, akik körbeveszik őt, nem akarta tudni ki az a Vecsei Árpi, ki az ismeretlen tanárnő és a kékes hajú lányt sem akarta ismerni, akiről a haja színe miatt azt feltételezte, hogy bizonyára valamiféle kuruzsló, vagy esetleg boszorkány lehet. Nem akarta tudni ki az a kopasz bakancsos fiú, aki most a szép és mindig mosolygós Donga Ágota helyén ült. Nagyot dobbant a szíve, hiányzott neki Ágota, nem csak a szép mosolya, de a leleményessége is. Frici úgy vélte, ha most a lány mellette lenne, biztosan meg tudná mondani, hogy ez most a valóság vagy csak egy álom. Talán lázas, elrontotta a gyomrát és most otthon alszik az ágyában, s ezt a rémséges, furcsa képet álmodja. Talán lehetséges, hogy ez lenne a való és az, ahogyan a fehér falak között körmölt fáradhatatlanul a vastag könyvekből csak egy képzet volt?

Zavarodott gondolatai alábbhagyni látszottak, hisz hiába csipkedte erősen karját, nem ébredt fel, s kezdte elfogadni, hogy talán tényleg eme valós lét, ahová tartozik. Gondolatai szinte teljesen leülepedtek fejében, de mikor Frici ámultan a táblára pillantott, maga sem hitte el, amit látott. A nagy fehér táblát a tanárnő egy érintéssel megváltoztatta, s mint a bűvész a nyulat fekete cilinderéből, színes képeket varázsolt a semmiből az addig üres táblára.

Gondolatait, mint száraz faleveleket az őszi szél, oly kuszán sodrották a látottak.

- Ez varázslat... hisz trükk nem lehet! - suttogta szinte alig hallhatóan.

Ámulattal és érdeklődéssel figyelte a csodálatos táblát, mely egy újabb érintésre oly hófehér lett, mint a decemberi szűz hó, mibe még egyetlen isteni teremtmény sem mártotta nyomait.

Frici meghitt átéléssel nézte, ahogy a tanárnő szavakat teremt a táblára. Gondolatait felcsigázta a furcsa szürke tárgy, amit mindenki tollnak nevezett, mely által a fekete, hol pedig a piros iromány született. S egy újabb szempillantás sem kellett, s a magyarázott szó egy élénk színnel öltöztetett ünnepi ruhába bújt, hogy kitűnjön a többi jelentéktelen résztvevő közül.

Miután a táblára vetett írás magyarázata elhangzott, egy röpke érintéssel a tábla ismét hófehér valójában tündöklött. Kerekes Frigyes szemei oly tágra nyíltak, oly kerekek lettek, mint az éjszakát beragyogó telihold. S nagy szemeivel körbe pásztázta a termet, sehol egy szivacs, egy megviselt textildarab, mellyel emlékeiben a kopott zöldes tábla fehér firkáit törölték le. Újra és újra átrágta a fejében lévő emléket, ahogy a táblára írott színes tudomány csak úgy elillant, de akárhányszor is elmerengett a történéseken, mindig arra jutott, hogy úgy történt, ahogy azt ő látta, és nem megzavarodott szemei kápráztak.

- Tanárnő, lemaradtam!- Kiáltott Vecsei Árpi, kizökkentve Fricit gondolataiból.

- Árpi! Ne kiabálj, majd bent maradok veled óra után, én is lemaradtam, majd másolunk együtt a könyvekből - javasolta Frici.

Vecsei értetlenül ráncolta homlokát, s fejét rázva két keze közé temette azt.

A tanárnő egy kedves mosollyal az arcán megérintette a tollal a tábla egyik sarkát, melyen egy baloldalra néző nyíl pihent, s a tábláról eltűnt tudomány újra ott díszelgett rajta színes valójában, mintha soha el nem tűnt volna helyéről.

- Ez hihetetlen! - mosolygott Frici Árpi felé - Ez varázslat, nem kell bent maradnunk másolni!

- Már miért is kellene bent maradnunk? Most komolyan Kerekes, mi ütött beléd, úgy csinálod, mint aki még sosem látott interaktív táblát, pedig már majdnem egy éve ezen tanulunk - értetlenkedett Vecsei.

Frici teljes zavarodottságában tündöklött sok idegen alak között, s testét félelem ölelte körül. Miért idegen neki minden, s mindenki, s vajon ő miért nem idegen másoknak? Ezen gondolatokat emésztette, egészen az óra legvégéig, s amikor kicsöngettek Vecsei Árpi minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte, hátha megérti mi is folyik körülötte. Arpi zsebeiben kutatott, egy furcsa a falon függő interaktív táblának nevezett masinához hasonló, csak sokkal kisebb tárgyat húzott ki zsebéből. Ujjaival táncot járt az idegen tárgyon, s minden egyes lépés ütemére más-más kép jelent meg. Frici szemeit dörzsölgette, s érdeklődve figyelte az újabb varázslatot. A fürge nagyujjak most csárdást jártak a kis fekete szerkezeten. Kerekes Frigyes közelebb csúszott Árpihoz, hogy megszemlélje kezének fürge mozgását. A soha nem látott kis gépezet eleje pont olyan hófehér volt, mint a tábla, s alján vigyázva sorakozott az ábécé összes betűje, melyeken felváltva s követhetetlenül gyorsan futkostak Vecsei Árpád ujjai. S a betűk a semmiből sorba előtűntek.

- Mint csinálsz? - kérdezte Frici túlbuzgóan és érdeklődéssel teli hangon.

- Csak levelet írok Zoénak - mutatott Árpi a kékes hajú lányra.

- De hát itt ül előtted, miért nem mondod neki szavakkal a gondolataidat?

- Kerekes... ne csináld... nézz szét, mindenki a telefont nyomogatja és üzeneteket ír, már így megy ez egy ideje. Te is mindig ezt csinálod.

- De, ha te ezen a masinán elküldöd a gondolataidat, azt a többiek hogyan tudják majd elolvasni, mennyi idő alatt ér el hozzájuk? Sokkal gyorsabb, mint a posta? - érdeklődött Frici a számára idegen és furcsa levélről, amire meggyőződése szerint bizonyára már bélyeg sem kell, hisz azt az apró kis borítékot, amiben az üzeneteket kapják a kis mindent tudó dobozon keresztül, nehezen lehetne rányalni egyetlen apró kis bélyeget is.

- Figyelj Kerekes, szerintem le kellene dőlnöd aludni egy kicsit, lehet, hogy lázas vagy, esetleg túlságosan kimerülhettél az elmúlt napokban.

Frici érzései helyesnek gondolták Vecsei Árpi bölcs tanácsait, fejét a padra hajtotta, s pillái lassan lehullottak. A percek alig érték utol egymást, s szemein fáradhatatlanul futkosni kezdett az álom fürge lábaival. S talán az álom, vagy maga Kerekes Frigyes szédült bele az ütemes menetelésbe, nem tudni, de egyszersmind a sötétség árnyában kitüremkedő álomképek forogni kezdtek. Frici mindkét kezével magkapaszkodott a pad sarkaiban, s ahogy elnyomta az álom, kezének szorítása alábbhagyott. A furcsa képek oly játszi könnyedséggel lebegtek szeme előtt, mintha még mindig a teremben ülne és a mágikus táblát figyelné. Pedig már régen álmodott, s olyan mélyen, hogy arra sem riadtak fel pillái, hogy egy finom kéz arcát simítva ébresztgeti.

- Frici, jó reggelt, hasadra süt a nap! - szólt egy kellemes hang, mely gyöngéden csiklandozta füleit.

- Te hétalvó, kelj már fel! - mondta Ágota, s egy jókorát bökött Frici oldalába.

Kerekes Frigyes alvó pilláiról oly hirtelenjében ugrott fel az álom, hogy könyökével lelökte tintáját, mely elterülve, apró fekete folyóként cikázott végig a kopott padlón.

- Ágota? Te vagy az? - kérdezte, arcán alig elférő mosollyal.

- Nem, a Tímár tanár úr vagyok, csak megberetválkoztam az este - mondta a lány gúnyosan, elmélyítve hangját. - Hát persze, hogy Ágota vagyok, ki más lennék? - kérdezte kacagva.

Frici izgatott tekintettel pásztázta végig az üres, fehér falakat, melyek körbeölelték a poros katedrát, melyen egy öreg, könyvekkel teli asztal állt. Majd a zöld, krétától maszatos táblára pillantott, s így szólt:

- Tudod, furcsa álmot láttam, egy idegen világban voltam egy idegen időben, ahol minden varázslat volt. Szabad volt a tudás, s sokkal több, mint amennyi neked, vagy nekem van. S a tudomány magvait oly csodálatos eszközökkel táplálhattam magamba, oly hihetetlen módon, hogy azt kívánom, hogy bár újra ott lehetnék. Olyan egyszerű és könnyű volt minden. S az idő? Annyi időt takarítottak meg nekem az eszközök, s mégis oly sok tudást adtak, s cserébe semmit nem kellett tennem. Még jutalmat is kaptam, szabályosan kanyaríthattam betűimet, s ha lemaradtam a másolással, visszarepítette a letörölt tudományt a tábla, s az újra ott díszelgett rajta. Nem kellett vastag, ezer lapból álló könyvekből másolni egész napnyugtáig.

- Csodálatos eszközök voltak, csak elnémították az embereket. Nem szóltak egymásnak, ha gondolatuk akadt, csupán leírták azt. Ezt nagyon fájt látnom, hisz most is milyen jó érzés, hogy ezt mind elmondhatom neked.

Te biztosan lázas vagy -mondta Ágota mosolyogva, s kezét Frici homlokára emelte.

2013 ( egy pályázatra)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1657
Időpont: 2013-03-20 23:41:38

Szerintem egy kicsit túl erőltetett, vontatott a cselekmény, egy idő után az olvasó( mármint én) nem kíváncsi a következő mondatra, csak elolvassa, mert nem szereti a félmunkát. De lehet, hogy más másként érzi, gondolom a pályázaton majd eldől. Üdv. István

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...egyszer csak című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Havazott címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Fényképek (részlet) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hol vagy? címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a lángok hatalma című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: I.D. Rugyinszkijnak címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Apropók (harmadik rész) címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A "meg" váltóról című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: A költő című alkotáshoz

Erdős Sándor bejegyzést írt a(z) Az erdei kunyhó című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Evidens című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Evidens című alkotáshoz

Czövek Zoltán alkotást töltött fel 8 G címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Emlék címmel

black eagle bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Az erdei kunyhó című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Kecskerímek 1 című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Krancz Béla alkotást töltött fel kabát mese címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Evidens című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) a lángok hatalma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Erdős Sándor bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: A költő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022