Ez a történet még jóval Schorbert Norbert ideje előtt játszódik. A hiteles rege azt bizonyítja, hogy középkorban is fontos volt a fittség, és a kövérekre nem néztek jó szemmel. Az emberek már akkoriban konditerembe jártak, update ételeket fogyasztottak, és nagyon odafigyeltek az egészséges életmódra. Őseink bölcsessége szolgáltasson jó példát nekünk, és haladjunk tovább a fitnesz útján! Ahogy Norbi is megmondta az életmentő műtétje előtt: első az egészség, a karcsúság csak ráadás.




Az Úr ezernégyszázharmadik esztendejében


Oroszlánszagú Richárd egy hatalmas fitneszkirály volt. A nevét az egész világon jól ismerték, a kis kurta farkútól az óperen cicás tengerekig. Eleinte Schwarzenegger volt a példaképe, de néhány éves edzés után úgy döntött, hogy amatőrökkel inkább nem foglalkozik. Ebből is látszik, hogy az átlagosnál azért némileg fejlettebb testfelépítéssel rendelkezett.

Annyira jól ment neki a sportolás, hogy szinte minden évben elnyert valamit: 2000-ben országos testépítő bajnok lett, 2001-ben megkapta a kottaolvasó kitüntetést, 2002-ben csak gyúrt, 2003-ban ő lett Mister Univerzum, 2004-ben fitnesz bajnokságot nyert, 2005-ben csak gyúrt, 2006-ban megkapta az év pofonját (Stophauer nénitől, mert beszólt neki), 2007-ben a Delta műsorvezetője lett, 2008-ban csak gyúrt, 2009-ben őt választották a legkockásabb hasú diktátornak, 2010-ben megkapta a szifiliszt, 2011-ben izompólós világbajnokságot nyert, aztán csak gyúrt és gyúrt, mint valami pék. Ez volt neki az egyetlen szenvedélye a drogon és a kártyán kívül, s mint minden jó király, szerette volna, ha a gyermekei is csatlakoznak hozzá a hobbijában.

Ám sajnálatos módon a három leánya közül kettő teljesen génhibásnak bizonyult: Bromélia leginkább egy vízilóhoz, Dromélia pedig egy elefánthoz hasonlított. Ki sem látszottak a hájból. Egyedül a harmadik lány, Barbicica bírt megfelelő testalkattal. A fitneszkirály, hogy a túlsúlyos gyermekei miatt ne bánkódjon, gyakorta meghívott különböző vándormuzsikusokat és bohócokat, hogy felvidítsák.

Most is ezt tette, miközben jóféle bort vedelve a trónszékében terpeszkedett. A mulattatóember harsányan üvöltve pengette az egyetlen húrral rendelkező hangszerét, miközben a szemei kiguvadtak és szörnyű grimaszokat vágott. Egy idő után annyira extázisba jött, hogy elpattant a húrja, és hátba vágta egészen váratlanul, majd körbetekeredett a nyakán és kis híján kiverte a szemét. Oroszlánszagú a combjait csapkodta a nevetéstől. Bikanyakán valósággal kiültek az erek.

- Ez egyszerűen óriási! Lenyűgöző produkció volt! Bár éreztem némi intonációs hibát, de összességében meg vagyok vele elégedve. Nekem nagyon átjött! Úgy döntöttem, megjutalmazlak ezért a remekbe szabott műsorért! Te leszel a hegedős regősöm!
- Hálásan köszönöm, nem fogja megbánni! Én nagyon profi vagyok, sok éve játszom már és...
- Uram! - köszörülte meg a torkát a trónszék mellett álló kancellár. - Már eddig is tizenkilenc darab hegedős regőse van! Ezt nem viseli el a költségvetés!
- Micsoda? Tizenkilenc van?
- Ön vette fel őket.
- A fenébe!
- A világért sem szeretném befolyásolni, de...
- Azt hiszem, az tényleg sok! Tudják mit? Vágják le a fejüket!
- Mindnek?
- Igen, mindnek! Meg neki is. Csak hogy meglegyen a húsz. Az olyan, szép, kerek szám.
- Na de, nagyúr... én egyelőre nem vagyok az alkalmazottja! Még alá sem írtuk a szerződést... engedjenek!

A vándormuzsikus igencsak kapálózott, amikor a zsoldosok megragadták.

- Könyörgöm, legyen jó hozzám! Engedjen el, esdekelve kérem!
- Állj! - kiáltott a király. - Nagylelkű leszek. Lógassátok ki az erkélyen, aztán engedjétek el! Úgy, ahogyan kérte.
- Istenem, vagy hetven méter magasan vagyunk!
- Maga akarta, hogy engedjük el.

A katonák az erkélyre kényszerítették, majd kihajították. Elhaló ordítást követően tompa puffanás hallatszott.

- Szerintem ez jó poén volt.
- Egyetértek, nagyúr! Óhajtják elkezdeni az étkezést?
- Természetesen. Már farkaséhes vagyok.

A kancellár megrázott egy aranycsengőt, mire púpos hátú szakács lépett a terembe.

- Remélem, megfelelő fitneszkaját készítettél, Szörcs!
- Az ehető legjobbat, feneség!
- Rendben, lássunk hozzá! Küldjék be a lányaimat!

Alig néhány pillanat elteltével begurult Bromélia és Dromélia - nem is nagyon kellett küldeni őket. Diszkrét horkantások kíséretében helyet foglaltak az egyelőre üresen árválkodó étkezőasztalnál. A székek megreccsentek, mintha feljajdultak volna.

- Mit eszünk?
- Ti csak salátát, ha jót akartok!
- Ne má, apa! Hrrrk! Nem lehetsz ilye!
- Kussoljatok! Negatív kalóriás ételeket fogtok kapni!
- A meg mi a menkű?
- Nicse bennük kalória?
- Dehogy nincs! - felelte Barbicica, aki épp akkor érkezett meg. - Van bennük, ám az ilyen ételek megemésztéséhez több energiát használ el a szervezet, mint amennyit nyer belőlük. Jól mondom, apa?
- Kitűnően, kislányom! Te vagy az egyetlen valamirevaló utódom!
- Köszönöm! - felelte Barbi és pukedlizett egyet.
- Hogy szakat vóna rá egy mázsa disznóganyé! - horkantott Dromélia.
- Mit mondtál, gyermekem?
- Semmi, semmi. Csak izé... én úgy szeretlek, mint azzzemberek a sót!
- Meg vagy te őrülve? Só, cukor és liszt! A három fehér méreg! Hányszor tanítottalak a megfelelő... á felesleges időpocsékolás! Szerintem lássunk inkább hozzá a...

A király szavát váratlan esemény szakította félbe: az egyik hatalmas, kétszárnyú ablak valósággal szétrobbant, és egy idomtalan élőlény röpült át rajta. Belecsavarodott a függönybe, majd odavágta a fejét az egyik dög nehéz, kovácsoltvas csillárhoz.

- Tillárom, berepedt a membránom! - kiáltott a sárkány, mert bizony ő volt a betolakodó.
- Mi szél hozott? - kérdezte az egyik őrt álló zsoldos katona, ám a társa már támadt is, mivel neki több esze volt, és jól tudta, hogy a szokásos évi "szűzpecsenyéért" érkezett az álnok!

A szakállas harcos kétkezes pallossal próbált lesújtani, ám a jövevény elkapta a csuklóját, majd belevitte egy dobásba. A pórul járt férfi nagyot nyekkenve csapódott a földhöz.

- Steven Seagal tanított! - közölte a tűzokádó, ám ekkor egy nyilat lőttek felé.

Nyugodtan felvette a pallost, majd kettévágta a nyílvesszőt a levegőben... természetesen hosszában, mert keresztben olyan snassz lett volna.

- Ezt pedig egy Seagal filmben láttam.
- De hát ez lehetetlen! - méltatlankodott Richárd.
- Ezt mondd el azoknak, akik amerikai akciófilmeket néznek!
- Nyilazzátok le!

Újabb vesszők indultak el, ám a sárkány egyáltalán nem ijedt meg. Odament egy kávégéphez, majd pénzérméket dobált bele. Elkortyolt egy kávét, aztán megpördült, és a pengéjével széthasította a nyilakat a levegőben.

- Na, ilyen már tényleg nincs! Ne szórakozzál már!
- Kevés akciófilmet nézel.
- Öljétek meg!

Három katona indult előre, ám egy erőteljes lángoszlop takarta be őket, amitől meggyulladt a hajuk. Égő fejjel, ordítva rohantak ki a teremből.

- Ennyit erről - ásított a hétgyerekes, hátrányos helyzetű betolakodó. - Térjünk inkább a lényegre! Elhoztam a szerződést. Aszongya, hogy... a felek megállapodása értelmében, az alábbi jogszabályok alapos ismeretében, az ítélőképességük teljes birtokában, a felelősségük biztos tudatában, az adókötelezettség maximális betartása mellett... bla, bla, bla... fogjuk inkább rövidre, mert sosem szerettem a jogi fordulatokat, meg amúgy is megpörkölődött kissé az ügyirat... szóval az egyik lányodért jöttem! Tudod, az éves járandóságom! Idén királyleány dukál.

- Értem én, értem! Csak ugyebár...

Richárd zavartan nézett körül, ám megkönnyebbülten észlelte, hogy Barbicica ravaszul elbújt az asztal alá.

- Ajánlhatom Droméliát? - derült fel végül az arca.
- Tisztelem a fogyatékkal élőket, ezért nem ütlek meg - felelte a sárkány. - Mit gondolsz, miért gyúrok én napi tizenkét órát? Kérdezd már meg!
- Miért gyúrsz napi tizenkét órát? - tett eleget a kérésnek sápadtan a király.
- Azért, hogy kidolgozott, dokkmunkás felsőtestem legyen! Ez az elefánt ki sem látszik a hájból! Olyan, mint egy kosárlabdázó meg egy szumóbirkózó keveréke. Ha megenném, több heti edzésemet tenném vele tönkre. Nem hizlalda ez, kérem!
- Nos, akkor... ajánlhatom Broméliát?
- Ne hozz ki a sodromból, ha megkérhetlek rá, mert menten rád megyek hátulról! Ma úgyis fiús napom van! Az előbb mondtam, hogy...
- De ő soványabb... valamivel.
- Egy nőt meg kell előbb hódítani! - vágott közbe Bromélia sértetten. - Vagy ahhoz már kevés vagy? Csak rabolsz itt, összevissza?
- Meg tudom hódítani a nőket, ha arra vagy kíváncsi, de így egyszerűbb a dolgom.
- És mivel hódítod meg őket?
- Na vajon mivel? Még a kérdés is felháborít! Hát szóval... ugyebár a belső kisugárzásommal... meg ugye az izémmel, az inteligen...cicámmal... aztán a kidolgozott felsőtestemmel... mert az nagyon ki van dolgozva.
- Csak deréktól lefelé vagy nulla!
- Mi bajod a...
- A farkad például nagyon rövid. Egy sárkánynak bizony hosszabbnak kellene lennie.
- Ez csak a kanyarodáshoz kell. Semmi baj nincs vele.
- Nekem akkor se tetszik.
- Kit érdekel? Nem érted jöttem. Biztos van egy csinosabb lányod is, király, akit magamévá tehetek.
- Én beáldozom magam! - kiáltotta Dromélia. - Még ha rövid is a farka!
- Nekem inkább Barbicica kell!
- Tudsz róla?

A rémület szinte tapinthatóvá vált.

- Volt egy ilyen nevű lányom, de ő... hogy is mondjam... meghalt.
- Tollas nekem a hátam, te szerencsétlen? - kérdezte a tűzokádó, aztán egy hanyag mozdulattal felborította az asztalt.
- Kukucs!
- Nem nyúlsz hozzá, ha jót akarsz!

A lángoszlop után a király teljesen kopasz lett, és élénkvörössé változott az arca.

- Ezt azért nem kellett volna.

A sárkány nem figyelt oda. Belecsavarta Barbicicát egy szőnyegbe és kirepült vele az ablakon.

- Viszlát, Kojak! - kiáltotta búcsúzóul.
- Hova mész, te állat, állj már meg! A fenébe is...

Richárd szabályosan összeroskadt.

- Pont őt kellett elvinned, te gonosz lelkű szörnyeteg? Hol van már a bátor lovag? Hol a vitéz harcos?


Folyt köv...