HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AmarillaFeltöltés dátuma: 2013-04-29

Menj a fenébe, Sánta!

Remegő kézzel felnyitotta az egyik hulladéktároló tetejét. A kiáramló szagtól önkéntelenül hátrahőkölt. Majdnem tele volt szeméttel az edény. A kupac tetején egy nejlon zacskóban, virágmintás szalvétába bugyolált, kerek dolog lapult. Reménykedve nyúlt a csomagért. Gyorsan kikapta a többi lom közül és lecsapta a kuka tetejét. Mohón bontogatni kezdte a kissé lapos holmit. Beleharapott a zsemlébe, és elfintorodott. A péksütemény szivacsos állagú, penész ízű volt. Valószínűleg ezt is meg lehet szokni. A gyomra azonban nem így gondolta. A bűzös kuka mellé könnyített magán. Remegő kézzel törölte meg a száját. Félve körbenézett, vajon ki láthatta meg, hogy mit csinált az imént. Szerencsére alig jártak az utcán, de még így is rettenetesen szégyellte magát.
A közelben árválkodó padhoz botorkált. Kopottas bevásárló táskáit lepakolta, majd ő is melléjük roskadt. Az émelygése alább hagyott. A meleget adó Nap felé fordította cserzett, ráncos arcát. Lehunyta szemeit. Észre sem vette, hogy barázdált bőrén végigszánkáznak könnyei.
Elementáris erővel törtek rá különböző emlékképek. Gyermekként látta magát az omladozó bérház udvarán, ahogy ő a fal mellett egy sámlin gubbasztott, míg a pajtásai vörös tégladarabbal rajzoltak a betonra, és nevetgélve ugróiskoláztak. Örülhetett, ha engedték neki nézni a játékukat. Végül is szerencséje volt a repesszel. Meg is halhatott volna. Akár le is vághatták volna a lábát, de megmentették. Ma is hallotta az éles, gyerekvisongásokat. "Menj a fenébe, Sánta!" Orrcimpáiban érezte a szomszéd néni paprikás krumplijának nyálcsorgató illatát. Otthon általában üres hetes kenyér várta, megkenve egy kis zsírral.
Majd az elemi iskola tanterme jelent meg előtte. Mindig az első padban ült, mindig egyedül. Kacska lábát mereven, oldalra kinyújtva tartotta. Kátrány és égő fa szaga facsarta meg az orrát. A tanterem sarkában álló vaskályha, amíg pakolták rá a tüzelőt ontotta magából a meleget, és a rozzant kéménynek köszönhetően a fekete füstöt is. A többi diákkal együtt, naponta vitt valami éghetőt, hogy meg ne fagyjanak a tanítási órák alatt. A palavesszővel nehézkesen kanyarintotta az ábécé betűit. Általában olvashatatlan macskakaparássá vált a műve. A tanító úr zord arccal szólította a tábla elé a rosszul viselkedőket, mogyoróvesszővel adott körmöst annak, aki nem igyekezett kellőképpen a tanulásban. Neki még ez a tisztesség sem adatott meg. A béna lába miatt nem kellett kibicegnie a katedrához. Helyben kapta meg a jussát. Valósággal most is égett az ujjai végén az a fájó bizsergés, arcizmai összerándultak a rég elszenvedett fájdalom puszta emlékére.
A gyárban, ahogy megszólalt a műszak végét jelző kürt, a sánta lábához mérten, igyekezett minél előbb a kijáratnál lenni. Ott aztán a kifelé hömpölygő dolgozók között, hunyorogva kereste azt a bájos lányt, a kettes csarnokból. Hetek óta várta, minden nap a kapunál, a barna hullámos hajú, barna szemű, porcelán arcú szépséget. Aztán amint felbukkant a tömegben, a kolléganőivel együtt, neki minden bátorsága az inába szállt, nem merte megszólítani. Talán azt várta, hogy majd a lány veszi észre őt. De ez valahogy soha nem történt meg. Pedig minden nap elhatározta, hogy ezúttal nem szalasztja el az alkalmat és randevúra hívja őt. Mire azonban megpillantotta kedves alakját, rémes gyengeség fogta el. Nem mozdultak a lábai, csak a tekintetével követte a már egyre távolodó lány alakját. Talán két hónap is eltelt, hogy rabja volt ennek a különös elfoglaltságnak, amikor egy forró augusztusi napon, a műszak végén a barna hajú tünemény, kolléganői nélkül lépegetett kifelé a gyár kapuján. Tudta, hogy ez az a soha vissza nem térő pillanat, amikor cselekednie kell. A nő szebb volt, mint amilyennek eddig valaha is látta. Ujjatlan virágmintás ruhája kiemelte formás alakját. Lábán fehér vékonypántos szandált viselt. Karján fehér retikül himbálózott. Elragadó jelenség volt, ahogy a nyári nap játszott fényes barna haján. Érezte, az égiek is vele vannak. Mert, ahogy elindult bicegve a barna szemű felé, az ráemelte csillogó tekintetét és mosoly rajzolódott az ajkára. Nem akart hinni a szemének, még inkább melegnek érezte az időt, elöntötte a forróság. Széles mosollyal közeledett a lányhoz, kicserepesedett ajkát nyelvével gyorsan megnedvesítette, és kinyögte a régóta, igaz ugyancsak magában, de ezerszer megfogalmazott mondatokat. " Kezét csókolom! Meghívhatom egy pohár frissítőre?"
Iszony. Igen, egyértelműen iszonyt látott a lány arcán. Vonásai eltorzultak, nem hitt a szemének, ahogy végigmérte őt tetőtől-talpig. Az undort sugalló tekintet egy pillanatra megakadt kacska, kifelé álló merev lábán. "Mit képzel?!" Sikoltott fel a lány, akit így közelebbről szemügyre véve, már nem is látott olyan szépnek. Zavarában nem tudott megszólalni sem. A háta mögül ekkor előlépett egy magas, szőke izmos fickó, aki a szája sarkából egy megvető mondattal helyre tette őt- " Menj a fenébe, Sánta!" - és hanyag mozdulattal belekarolt a még mindig hitetlenkedve fejét csóváló lányba.
A munkásszállót kezdetektől nem szerette. Az ágyfoglalás nem ment simán. A szabad fekhelyek, mind az emeletes ágyak felső szintjén voltak. Senki nem akart a süppedős vaságyakon felül aludni, ahova egy fárasztó műszak, vagy egy kocsma járat után meglehetősen körülményes volt felmászni. Neki ez még nagyobb kihívást jelentett a lába miatt. Senkit nem érdekelt a nyomora, mindenki csak a saját kényelmével volt elfoglalva. Az első éjszakát egy kemény, fa széken töltötte. Nem csak a rossz lába, de minden porcikája fájt. Azt hitte soha nem lesz vége aznap a munkaidejének. Fáradtan, elgyötörten érkezett vissza a szállóra. Csüggedten szembesült a kaján vigyorokkal, amiket a szobatársai küldözgettek felé. "Pattanj fel gyorsan a helyedre, Sánta!" Fekete karikák táncoltak a szemei előtt. Nem emlékezett, hogy őt ütötték meg, vagy az ő keze lendült először. A szája felrepedt, szeme alatt sötétlila folt éktelenkedett, a bedagadt orrán keresztül alig kapott levegőt. De attól az éjjeltől kezdve az ablak melletti alsó ágy a birtokába került. Ő és a rugós vaságy, szinte elválaszthatatlanok lettek. Szinte. Tizenöt évig egyek voltak. A szobatársak jöttek-mentek, folyton cserélődtek. Csak ő maradt. Az élete három helyszínre korlátozódott. A gyár, a sarki italbolt és a szálló. Barátokat sosem tudott szerezni magának, nőt annál kevésbé. Szótlanul, magába fordultan élte a szürke, de kiszámítható mindennapokat.
Tisztán látta maga előtt az üresen kongó üzemcsarnokot. A munkagépeket csomagolta pár ember. Ő bicegve seperte fel a termet, még utoljára. A felmondását remegő kézzel írta alá. Maga sem ismerte fel a saját nevét, amit odakanyarított. A munkásszálló elé kikerült egy nagy reklámtábla. Bevásárlóközpontot álmodtak az épület helyére. Magához vette összes holmiját. Három szatyorba belefért mindene. Két napig céltalanul kóválygott a város utcáin. Elképzelése sem volt, mihez kezdhet az életével. Pénze nem volt. A gyár háromhavi járandóságával adósa maradt. Tudta, soha nem lát abból egy fillért sem. Egy pékség mellett bicegett el. Az onnan kiáradó illatfelhő görcsbe rántotta üres gyomrát. Tőle telhetően megszaporázta lépteit, minél előbb maga mögött akarta tudni az éhségét eszébe juttató üzletet.
Megállt egy régimódi bérház előtt. A kapualjból dohos pinceszag áradt. Négy kuka sorakozott a járdán. Mereven nézte őket egy pár percig, lemondóan megrázta a fejét, aztán tétován elindult feléjük. Remegő kézzel felnyitotta az egyik hulladéktároló tetejét. A kiáramló szagtól önkéntelenül hátrahőkölt. Majdnem tele volt szeméttel az edény. A kupac tetején egy nejlon zacskóban, virágmintás szalvétába bugyolált, kerek dolog lapult. Reménykedve nyúlt a csomagért. Gyorsan kikapta a többi lom közül és lecsapta a kuka tetejét. Mohón bontogatni kezdte a kissé lapos holmit. Beleharapott a zsemlébe, és elfintorodott. A péksütemény szivacsos állagú, penész ízű volt. Valószínűleg ezt is meg lehet szokni...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Amarilla
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
142
Időpont: 2013-05-03 21:12:45

válasz Finta Kata (2013-05-01 19:37:57) üzenetére
Kedves Kata!
Sajnos így van. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, a magam egyszerű módján.
Köszönöm, hogy időt szántál rám.
Szeretettel: Heni
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2013-05-01 19:37:57

Kedves Heni!
Nagyon jól ábrázoltad a reménytelenséget, megaláztatást és a nyomort. Azt ugyanis nem írhattam, hogy szépen, mert az a nyomorra nem alkalmazható. Az embert elszomorítja, hogy ilyen kötülmények között élhetnek emberek. Sajnos, egyre többen kerülnek reménytelen helyzetbe.
Gratulálok a remek írásodhoz.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Amarilla
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
142
Időpont: 2013-05-01 16:14:19

válasz Susanne (2013-04-30 20:35:00) üzenetére
Köszönöm a megtisztelő véleményedet! :)
Szeretettel: Heni
Alkotó
Amarilla
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
142
Időpont: 2013-05-01 16:13:42

Örülök és köszi! :)
Szeretettel: Heni
Alkotó
Amarilla
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
142
Időpont: 2013-05-01 16:13:07

válasz Bödön (2013-04-30 15:46:25) üzenetére
Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Szeretettel: Heni
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2013-04-30 20:35:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Húha !!!

Régen olvastam ilyen remek írást !
Grat.: Zsu
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2013-04-30 15:46:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Amarilla (2013-04-30 08:44:04) üzenetére
Nagyon jó, ütős, nekem is tetszett! Üdvözlettel. én
Alkotó
Amarilla
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
142
Időpont: 2013-04-30 08:44:04

válasz Istefan (2013-04-30 00:27:44) üzenetére
Teljesen igazad van. Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! :)
Szeretettel: Heni
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1657
Időpont: 2013-04-30 00:27:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az emberek kegyetlensége sok esetben határtalan, sokan érzik ezt, de kevesen látják. Üdv. István

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022