HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 73 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-05-13
Hát a lányok? 10.Dobos Ágota csodálkozva tapasztalta, hogy a nagy bánat, amit a szakítás okozott, csak három napig tartott Gézánál. A fiú másnap búskomor volt, nem evett nem ivott, csak ült a műhely sötétjében emésztve magát. A következő nap azonban felvette a kalapácsot és dolgozni kezdett. Szótlanul verte egész nap az acéllemezt, olyan elszántsággal, mintha bánatát a munkába kívánná fojtani. A harmadik nap már fütyörészett és dalolgatott, és megkérte Ágotát, ugyan nem venne-e benn a városban egy üveg finom, fehérbort, ha úgy is bemegy más miatt? Késő este kinn ültek a hangár előtt a megszokott helyen, a kedvenc tuskóikon. Az inas töltött a bádogpoharakba, koccintottak, ittak. -Mire iszunk? -kérdezte Dobos Ágota -Mire? Hát tuggya! Gombház sej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad! Langymeleg, szeder illatú szellő szállt a hangárok közt a sikátoron. A távolból odahallatszott a tábortűznél mulatók kurjongatása. Vonakodva, bizonytalankodó hangon szólalt meg a kis medika. -Figyeljen csak. Akarok valamit mondani. Géza feléje fordult. -Halljam. -Szeretném, ha tudná...bármire szüksége van...én itt vagyok. Az inas földhöz csapta a bádog-bögrét, csak úgy fröcskölt belőle szanaszét a bor. -Menjen a fenébe! Maga üldözte el a menyasszonyomat! Kivett a zsebemből kétezer koronát és egy jól tejelő bérházat. Kíméljen meg, kérem, ne ajánlkozzon itt nekem! Svachulay mester, aki a XIV hangárban dolgozott, elkészült az Albatrosz futóművének megerősítésével. A kerekek a nagy verseny napján csuklottak ki, nem bírták elviselni a helyi körülményeket, Rákos futóhomokját. Egy pénteki nap személyesen jött át a Boros-hangárba, hogy megkérje Gézát, nem segítene-e kitolni a gépet, hogy kipróbálhassák. Géza kész volt segíteni. Rákoson az volt a szokás, hogy mindenki segített mindenkinek, a bajtársiasság szelleme soha nem hagyta cserben a repülőembereket. (Különben meg tudták volna fojtani egymást egy kanál vízben, annyira féltékenyek voltak egymásra.) Négyen voltak hozzá, Svachulay, Szántó Géza, Hegedűs József és Dobos Ágota, mert persze ő is azonnal felajánlotta, hogy megy. Félbehagyta a krumpli-pucolást, megtörölte a kezét az overalljába, és sietett a férfiak után. Az Albatrosz, dacára gúnynevének, (Pókhasú) amit a rákosi akasztófahumor aggatott rá, gyönyörű, karcsú madár volt, teljes egészében acélcsőből épült, szárnya, kettős V-törésével a sirályok kecses szárnyát mintázta. Kitolták a gépet a hangársoron túlra, a mezőre. Ez a hepehupás, homokos, gyér, száraz fűvel, királytövissel borított sík terület volt a "reptér". Hegedűs beleült a csónakszerű ülésbe, Szántó Géza megforgatta a légcsavart. Korom-fekete füst, kicsapó lángnyelvek, szikra-özön, benzingőz. Éles, fülsértő ropogással beindul a motor. Úgy tűnik egy pillanatra, hogy a légcsavar visszafelé pörög, de nem, már látják, jó irányba forognak a lapátok. Már csak a fényes tányér látszik. Hegedűs túráztatja a motort, ami fejhangon sivít. És egyszerre csak futni kezd az Albatrosz. Ugrál, szökdel a hepehupákon, és már fenn is van. Meredeken felfelé tör, majdnem gyertyát repül. A pilóta, talán ijedtében, hogy a gép elemelkedett a talajtól, alaposan beleránthatott a magassági kormányba! A földön lévők visszafojtott lélegzettel lesik. Mi lesz most? Az Albatrosz megtorpan az ív tetején, megbillen, s a föld felé fordítva az orrát zuhanni kezd. Még egy másodperc, és szétkenődik lenn a homokon. De most egyszerre megszűnik az imbolygás, a sirály-törésű szárny csodálatos módon egyensúlyba hozza a gépet. Szépen, egyenletesen úszik abba az irányba, ahol a távolság által fel nem fedetten a sörgyárak lapulnak. A pilóta lefojtja a gyújtást, és a nagy madár hosszú, puha, hangtalan siklással visszatér az anyaföldre. Az Albatrosz repülése akkora élmény volt, hogy ettől a naptól kezdve a lakatosinas megkettőzött erővel dolgozott. Elkészült a gép törzse, és a futószerkezet. Géza a gyakori géptörések fő okát a futóművek gyengeségében látta. Mindenáron el akarta kerülni, hogy az ő gépe is kibicsaklott kerekekkel puffanjon hasra, ezért a futószerkezetet erős acélrugókkal látta el. Persze ez növelte a súlyt. Tisztában volt vele, hogy gépének csak akkor lesz esélye felszállni, ha lesz hozzá egy jó erős, legalább 35 LE-s motor. Július végére a gép, már majdnem készen állt, de ekkor még fogalma sem volt arról, honnan fog szerezni egy ilyen erős motort! A 35 Le-s Anzanit Bécsben meg tudta volna vásárolni, az ára azonban 4000 korona volt. Mivel a lánytól kapott 200 koronát már elköltötte, sőt, azt a 150-et is, amit pótlólagosan kért, a helyzet reménytelennek látszott. Július 22.-én egész nap esett az eső, nem volt repülés. Benn ültek a hangárban, beszélgettek. A géptörzs váz-szerkezete halványan csillogott a nyitott hangárajtó felől beszűrődő gyenge fényben. -Mikor lesz kész - kérdezte Dobos Ágota. -Néhány nap kell még - mondta Szántó Géza. - Be kell még vonnom a törzset, fel kell csavaroznom a kormányokat működtető dróthuzalokat. -Jaj de jó! Úgy örülök! -Ne örüljön azért annyira -replikázott borús homlokkal a fiú. -Amíg nincs motorunk, nem fogunk repülni. Takács Sanyi nézett be. Ő is túl volt már az első szárnypróbálkozásokon. Most éppen pihenőben volt, gépe a legutóbbi leszállásnál csúnyán összetörött. -Mit csináltok? -Semmit - vonta meg a vállát Szántó Géza. -Várom a vászon-anyagot a törzs-borításhoz. Mára ígérték. -Motorod van már? -Nincs. -Az baj. -Nekem mondod? Elakadt a disputa. Takács Sanyin látszott, hogy töri a fejét valamin. Végül kibökte. -Te, figyelj! Székelyéknél van egy tartalék motor, amit nem használnak. Úgy tudom, árulják. Géza felkapta a fejét. -Mennyit kérnek érte? -Négyszáz koronát. -Az nem sok. -Nem! Takács elköszönt és elment, újra maguk voltak. -Négyszáz korona -szólalt meg mélázva Géza. -Édes Istenem! Négyszáz rohadt koronán múlik, hogy repülhessünk! -Talán van segítség... -Azt mondja? -Esetleg meg tudom még pumpolni az apámat. -Megtenné? -Esetleg. De cserébe én is kérnék valamit. -És az, mi lenne -kérdezte gyanakodva Géza. -Tuggya! Egyszer már beszéltünk erről, s maga félig meddig beleegyezett. Az inas seprűnyél-mereven ült a sámlin. Nem sejtette, hová akar kilyukadni Ágota, de rossz előérzetei voltak. -Mibe egyeztem én bele? -Abba, hogy megnézhetem magát. Úgy. -Tessék? -Emlékezzen vissza, miről beszéltünk az Orvosegyetem kertjében, a hullaházi látogatás illetve a boncolás után. Géza nem szólt semmit, csak bámult a lányra. Ágota szenvtelenül folytatta. A legpimaszabb kifejezés ült az arcán, amit csak tudott produkálni. Egy csöpp szeméremérzet sem látszódott rajta. Nem nézett az inasra, amíg beszélt, csak a szemét kapta oda egyszer-egyszer. -Azt mondtam akkor, szeretném tanulmányozni a férfitestet. Tisztán csak tudományos szempontból. Nos...maga itt van kéznél...Nekem nincs arra lehetőségem, hogy másokat...hogy másoknál...én itt dekkolok kinn magával, és segítek építeni a maga rohadt repülőgépét. Az inas feltápászkodott. Végigsimított a homlokán. Teremtő Isten! Ez a nő tényleg bolond! -Én nem ígértem ilyet! Dobos Ágota is felállt. Szemeik majdnem egy vonalba kerültek, majdnem ugyanolyan magas volt, mint a fiú. -Akkor máshogy mondom. -Késpengeként hasítottak a szavai. -Ez nem kérés, hanem feltétel. Ha elutasít, nem kapja meg a pénzt. Eladom a masinát, így, ahogy van, félkészen, felszámolom a műhelyt és annyi. -Menjen a fenébe!- mondta az inas. -Maga szemét, hülye liba! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |