Amint bizonyára tudjátok, a királyok is szeretnek sétálgatni,. járkálni az erdőkön, mezőkön. Így volt ezzel az öreg király is. Itt tudott az er dei magányában a legjobban gondolkodni az ország soráról, az események folyásáról. Többe között arról is, hogy most már a fia házasulandó sorba kerül, de kit vegyen el. Lett volna kérő dögivel, de egyik sem felelt meg. Volt aki púpos volt, volt akinél még az ördög öreganyja is szebb volt, de egyben mind közös volt. Burák voltak, mint a sötét éjszaka! Amint itt gondolkodik, valamire az erdőben rálépett. Félresöpörte az avart. Hát uram fia, mit lát: egy furulyát! Forgatja, nézegeti, de nem tudja, hogy hogyan is kell valójában megszólaltatni. Odaadta tehát a zenészeinek, akik azt mondták, hogy ez bizony egy nem közönséges zeneszerszám, hanem egy csodafurulya! Csak az tudja megszólaltatni, akinek a szívében őszinteség lakik! Támadt egy hirtelen ötlete! Itt van ez a furulya, és a fiának feleség kellene! A kettő nagyon is egybevág! Megbeszélte a tanácsosaival, hogy meghirdet egy országra-világra szóló felhívást, amelyben az áll, hogy az a lány, aki meg tudja szólaltatni e csodafurulyát, feleségül mehet, ha Ő is úgy akarja, a fiához, feltéve, hogy a leányzó a fiának is tetszik! Mindenféle sajtóban megjelent a felhívás, bemondta a rádió és a televízió is, de megjelent a királyi palota weblapján is az üzenet! Lett is erre oly nagy sürgés-forgás, forgalom a királyi palota körül, hogy alig győzték a rendet fenntartani. Mindenkinek az volt a vágya,
hogyha megszólaltatja a csodafurulyát nem kell dallamot is fújni, csak megszólaljon az a csodazeneszerszám, hát egyből gazdag lesz és a szerelem majdcsak megjön, vagy pedig, ha nem, akkor legfeljebb elválnak és a végkielégítésből majd urasan megél majd az élete végéig! Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok! Az idő csak telt és az eredmény semmi.
A király és családja nagyon elkeseredett. A felhívások egyre csak megjelentek minden formában, mígnem egy szegény postás lánya is olvasta a hirdetést!Nem akart Ő gazdag lenni, csak boldog, hiszen Ő szép is volt, meg állítólag okos is, de a környezet ében nem akadt hozzá illő kérő! Egy este így állt a szülei elé:

- Hallottam a rádióban és olvastam az újságban, meg láttam a tv-ben is a hírt a csodafurulyáról és a nősülni vágyó királyfiról! Anyám, apám! Nekem nagyon megtetszett a királyfi és ha megengeditek megpróbálom! Veszteni valóm nincsen! Manapság pedig már az ilyesmiért, hogyha vesztenék, nem jár fejvesztés!

A szülei meghányták-vetették a dolgot és azt mondták, hogy lelke rajta, ám legyen! Próbálja meg, hátha siker ül!

A lány másnap reggel felment a királyi palotába és kérte azt a csodafurulyát. A király odaadta neki és a királyi család előtt olyan fényesen és szépen szálltak a dallamok, hogy rögtön eldöntetett, itt márpedig esküvő lesz, mégpedig hamarosan! A királyfinak is megtetszett a takaros, okos és művelt lány és csaptak erre olyan fényes lakodalmat, hogy még a kutyák is mind az összes körmüket a lakomán! Az öreg király meg megnyugodott, hogy aki ilyen okos, nyílt szívű, tisztességes és becsületes, valamint művelt, az a hasonlóan gondolkodó fiával együtt nem fogja elherdálni az ország bukszájából a nép pénzét! Esküvői nászajándékul nekik adta kétszer fél királyságát! Azért kétszer felet, mert a fél királyságot a királyfi, azaz az új király, a másik felét meg a fiatal, új királyné kapta, hogy együtt, közösen uralkodjanak az országban a maguk és az egész nép örömére és boldogságár a, mindenki boldogulására!