HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-06-06
Hát a lányok? 16.A műszaki mentés folyamatban volt még, amikor Dobos Ágota Szántó Géza karjára támaszkodva betámolygott a hangársor épületei közé. Mindkét kézfején és a jobb karján könyöktől lefele súlyos, másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Fejét és arcát a sisak és a motoros-szemüveg megóvta, a nyaka, és a mellkas kulcs-csont körüli részei azonban pirosak és hólyagosak voltak. Az utolsó métereken már ölben kellett vinni, lábai kicsuklottak alóla. Géza bevitte a hangárba, és óvatosan lefektette a saját szalmazsákjára. Fogalma sem volt arról, mit kell tennie? A lány elalélt, nem tudott válaszolni kérdéseire. Odahúzta a sámlit, leült, aggodalmas arccal figyelte, mint kapkodja a levegőt. Eszébe jutott, hogy a bukósisakot és a szemüveget le kéne venni a fejéről. Kikapcsolta az álla alatt a szíjat, és vigyázva leemelte. Ágota nyögött. Mindkét lábát felhúzta, térdeit szétnyitotta. Kezei a teste mellett hevertek, tenyérrel felfele. A jobb tenyere vérvörös volt, a bal viszonylag épnek látszott. Levette róla a szemüvegét is. Ekkor magához tért. -Hozz lavórban vizet -lehelte -áztass be valami rongyot és tedd rám. És inni is hozz, kérlek! Nagyon szomjas vagyok! Szántó Géza ment, hozta a vizet. Megitatta. Kerített egy tiszta lepedőt, csíkokat hasított belőle. Beáztatott kettőt, s lazán rátekerte a lány sérült bal-kezére, és jobb karjára. Ágota jajgatott. Észrevette, hogy a nyaka és a mellkas felső része is piros. -Ki kell gombolnom az inged! Csak a szemével jelezte: rendben van, tedd azt! Remegő kézzel nyúlt a felső gombhoz. Ügyefogyottan bajmolódott vele. Végre sikerült, következett az alatta lévő. Leizzadt mire a többivel elkészült. Lefejtette az overall vállpántját. Szétnyitotta az ing megperzselődött széleit, hogy jobban lássa a sérülést. Majdnem a mellek felső domborulatáig terjedt a pirosság, az alatt érintetlen, épp volt a bőr. Vizes-ruhát helyezett az égett felületre, aztán egy könnyű pléddel betakargatta a sebláztól reszkető Ágotát az álláig. -Bár csak lenne egy hőmérőm - morogta, tenyerét a lány tüzelő homlokára téve. -És valami lázcsillapító is jó lenne! Felugrott a stokiról. -Megyek, kerítek valahonnan! Nyöszörgő hangon szólalt meg a lány. -Ne menj sehova! Az ágyamon megtalálod a retikülömet. Hozd ide. Van benne lázmérő, kötszer, és Aszpirin! Mire visszaért, Ágota ismét eszméletlen volt. Hányta-vetette magát a fekhelyen. Ajkai, önkívületben rémült, nyöszörgő szavakat formáltak, amiket alig lehetett érteni. -Ne engedjetek meghalni! Segítsetek, ne hagyjátok, hogy bennégjek! Vízzel locsolta az arcát, hogy magához térítse. Kis idő után vissza is jött, kinyitotta a szemét. -Mi történt, meghaltam? Géza az ajkához illesztett egy szem Aszpirint. -Nyisd ki a szád. Nyeld ezt le. Itt a víz is! Felemelte pár centire a fejét, szájához tartotta a poharat, segített neki inni. Felhajtotta a pokróc szélét, bedugta a hőmérőt a lány hóna alá. Odafogta a felkart a test mellé, hogy ki ne essen. Magában elszámolt ötszázig, aztán kivette és megnézte. A higanyszál 41 és fél fokot mutatott! Lassan rájuk sötétedett. A fiú meggyújtotta a petróleumlámpát, felfrissítette a kötéseket. Visszaült az ágy mellé, hallgatta a lány szaggatott, nehéz légzését. Halálosan fáradt volt ő is, az agya olyan volt, mintha kimosták volna. Egy szemernyi gondolat sem maradt benne. Teltek az órák. Éjfél lehetett már. Lecsúszott a sámliról, végignyúlt a szalmazsák mellett a földön. Odakinn megdörrent az ég, villámok fénye hasított bele az éjszakába, kísérteties hangon felsírt a szél. Felhőszakadás-szerű zápor verte a pléhfedelet. Ágota légzése már egyenletesebb volt, csendesen feküdt a hátán, nem dobálta magát. Elnyomta az álom. Azt álmodta, hogy Ágota repül a FŐNIX-el. Minden rendben volt, a lány nagy kört írt le a reptér felett. Aztán egyszer csak az elhasználódott gumicső szétpukkant és a benzin ráömlött a forró motorblokkra. A repülőgép úgy lobbant lángra, mint a fáklya. A magasban egy kapálózó alak vált el a gép törzsétől. Ágota volt. Égő bőrkabátja hosszú lángfarkat húzott maga után, míg a földre nem csapódott. Odarohant hozzá, térdre esett, magához ölelte az összeroncsolódott, megégett testet. -Miért csináltad ezt, te hülye kis liba! -zokogta. -Nem megmondtam, hogy ne szállj fel, mielőtt kicserélem a csövet? Felriadt. Verejtékben úszott a teste. A lány újra nyöszörgött. -Istenem - sikoltott fel egyszerre csak. -Ó, én édes Istenem! Felült. Rémült szemekkel nézett Gézára, aki ekkor már szintén ült, két karját összefonta a térdén. Két ijedt, nagy gyerek nézett egymásra. Mindketten támaszra, vigasztalásra szorultak. Elsőként a lány szólalt meg. Remegett a hangja: -Gyere, ide mellém. Ne ülj ott lenn a földön! Ültek a sötétben egymás mellett, hátukat a deszkafalnak támasztották, betakaróztak nyakig. A petróleumlámpa már csak pislákolt. A lány teste hűvös volt most. Vállán érezte a vállát. -Jobban vagy? -Igen, kicsit. -Nem fájnak a sebeid? -Kicsit fájnak, nem vészes. -Átkössem őket? -Most ne! Maradj mellettem. Ne mozdulj, jó így. A zápor elállt, az eső már csak szelíden kopogott fenn a tetőn. A dörgések távolodtak. A szél változatlan erővel fújt, valami kemény tárgy, egy hangárajtó, vagy egy ablak folyamatosan csapkodott. Megszakítás nélkül ugatott egy kutya. -Ne hagyj magamra ezen az éjszakán -suttogta Ágota. -Itt maradok melletted. -Legyél gyengéd hozzám. -Ígérem, az leszek! -Úgy félek Géza... -Nem kell félned! Vigyázni fogok rád! ...Kimerült testtel aludtak egymás mellett a szűk helyen. Géza álmában is ügyelt Ágotára, oldalára fordult, hogy véletlenül se feküdhessen rá a lány fájós karjára. Magasan járt a nap, amikor felébredtek Először Ágota ébredt fel, de rögtön utána Géza is kinyitotta a szemét. Érezte a hátán: Ágota hozzá simuló teste ismét tüzel. Óvatosan felé fordult, gyengéden megérintette a bőrét. -Jól aludtál? -Jól. -Forró a tested, megint lázad van. -Lehet. Nem baj. -Fáradtan mosolygott a lány. -Főzök teát és veszel be gyógyszert. -Igen. Géza kikecmergett az ágyból, belebújt a nadrágjába. Begyújtott, feltette a kályhára az edényt. Tea-füvet szórt a szűrűre, átszűrte rajta a forrásban lévő vizet. Cukrot tett a csészébe, megkavarta, hűtötte egy lábas hideg vízben. Amikor már iható volt, odavitte az ágyhoz. -Tessék. Itt a pirula is. A lány bevette az Aszpirin-tablettát, megitta a teát. -Üljön vissza ide mellém -kérte. -Akarok valamit mondani. Géza leült az ágy szélére. -Hallgatom! Ágota nehezen lélegzett. Leejtette a fejét a párnára. Nyitott szájjal szedte a levegőt. -Géza én befejeztem. Nem csinálom tovább. Félek... A lakatosinas nézte. -Pihenje előbb ki magát, kedves. Az után döntsön... -Magának adom a repülőgépet. Azt csinál vele, amit akar. A hangár bérletét továbbra is fenntartom, hogy dolgozhasson. Ez az év ki van fizetve. Utána magának kell finanszíroznia. A fiú nem szólt. Ágota zihálva folytatta. -Nem tudok szabadulni a látványtól...Szemem előtt égett halálra. Láttam megsülni és elszenesedni. Nem akarok én is így járni. Gyáva vagyok...félek...ne haragudjon...ó, kérem, ne haragudjon rám! Négy napig lábadozott Ágota. A nappalokat kis szünetekkel végigaludta, éjszakánként azonban jobbára fenn volt. Nappal magázódtak, éjszaka az ágyban tegeződtek. Az ötödik nap reggelén összepakolta a cókmókját egy zsákba. -Majd érte küldetek! Géza nézte. -Nem gondolta meg magát? -Nem. -Akkor Isten áldja. -Magát is. Vigyázzon magára! Gézához lépett, odahajolt, megpuszilta az arcát. -Köszönök mindent! Kiment a hangárajtón, nem fordult vissza. Felült a motorbiciklijére, és elporzott. ------------------------------------------------------------------------------------------------- A történetnek itt vége is lenne, de nekünk van még néhány információnk, amit szívesen megosztunk a kíváncsi olvasóval. Dobos Ágota végleg felhagyott a repüléssel. 1915-ben kapta meg orvosi diplomáját. Egy évre rá férjhez ment egy orvos-kollégájához. Három gyereke született. Kis-Géza 1918-ban, Istvánka 1920-ban, Edit 1927-ben. Szántó Gézával soha többet nem találkozott. A fiúk eltűntek a II. világháború viharában, Edit azonban tisztes öregkort élt meg gyerekei és unokái körében. 2012-ben halt meg, 85 évesen. Szántó Gézáról a következőket tudjuk: 1911-ben gyakorlórepülés során földközelben lezuhant a FŐNIX-el. Ő megúszta, de a gép teljesen összetörött. Ettől kezdve a világháború kitöréséig különböző hangárakban dolgozott Rákoson. Nagy hasznát vették ügyes kezének, konstruktív ötleteinek. 1914-ben besorozták katonának. 1916 elején a K und K légierejéhez vezényelték. Az olasz frontra került a 21. felderítő és vadász-századhoz, melynek repülőtere Dél -Tirolban, Perginében volt. 1916. június 12-én, bevetésen, Brandenburg-C típusú felderítőgépével a Piave fölött eltűnt. A 21. század napi parancsában szakaszvezetőből, poszthumusz, őrmesterré léptették elő. ------------------------------------------------------------------------------------------------- Mit mondhat még a szerző? Egyvalami motoszkál a fejemben, az is inkább kérdés, nem állítás. Vajon valóban úgy van-e, hogy az ember azzá képes válni, aminek képzeli magát? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |