HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-06-06
Hát a lányok? 16.A műszaki mentés folyamatban volt még, amikor Dobos Ágota Szántó Géza karjára támaszkodva betámolygott a hangársor épületei közé. Mindkét kézfején és a jobb karján könyöktől lefele súlyos, másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Fejét és arcát a sisak és a motoros-szemüveg megóvta, a nyaka, és a mellkas kulcs-csont körüli részei azonban pirosak és hólyagosak voltak. Az utolsó métereken már ölben kellett vinni, lábai kicsuklottak alóla. Géza bevitte a hangárba, és óvatosan lefektette a saját szalmazsákjára. Fogalma sem volt arról, mit kell tennie? A lány elalélt, nem tudott válaszolni kérdéseire. Odahúzta a sámlit, leült, aggodalmas arccal figyelte, mint kapkodja a levegőt. Eszébe jutott, hogy a bukósisakot és a szemüveget le kéne venni a fejéről. Kikapcsolta az álla alatt a szíjat, és vigyázva leemelte. Ágota nyögött. Mindkét lábát felhúzta, térdeit szétnyitotta. Kezei a teste mellett hevertek, tenyérrel felfele. A jobb tenyere vérvörös volt, a bal viszonylag épnek látszott. Levette róla a szemüvegét is. Ekkor magához tért. -Hozz lavórban vizet -lehelte -áztass be valami rongyot és tedd rám. És inni is hozz, kérlek! Nagyon szomjas vagyok! Szántó Géza ment, hozta a vizet. Megitatta. Kerített egy tiszta lepedőt, csíkokat hasított belőle. Beáztatott kettőt, s lazán rátekerte a lány sérült bal-kezére, és jobb karjára. Ágota jajgatott. Észrevette, hogy a nyaka és a mellkas felső része is piros. -Ki kell gombolnom az inged! Csak a szemével jelezte: rendben van, tedd azt! Remegő kézzel nyúlt a felső gombhoz. Ügyefogyottan bajmolódott vele. Végre sikerült, következett az alatta lévő. Leizzadt mire a többivel elkészült. Lefejtette az overall vállpántját. Szétnyitotta az ing megperzselődött széleit, hogy jobban lássa a sérülést. Majdnem a mellek felső domborulatáig terjedt a pirosság, az alatt érintetlen, épp volt a bőr. Vizes-ruhát helyezett az égett felületre, aztán egy könnyű pléddel betakargatta a sebláztól reszkető Ágotát az álláig. -Bár csak lenne egy hőmérőm - morogta, tenyerét a lány tüzelő homlokára téve. -És valami lázcsillapító is jó lenne! Felugrott a stokiról. -Megyek, kerítek valahonnan! Nyöszörgő hangon szólalt meg a lány. -Ne menj sehova! Az ágyamon megtalálod a retikülömet. Hozd ide. Van benne lázmérő, kötszer, és Aszpirin! Mire visszaért, Ágota ismét eszméletlen volt. Hányta-vetette magát a fekhelyen. Ajkai, önkívületben rémült, nyöszörgő szavakat formáltak, amiket alig lehetett érteni. -Ne engedjetek meghalni! Segítsetek, ne hagyjátok, hogy bennégjek! Vízzel locsolta az arcát, hogy magához térítse. Kis idő után vissza is jött, kinyitotta a szemét. -Mi történt, meghaltam? Géza az ajkához illesztett egy szem Aszpirint. -Nyisd ki a szád. Nyeld ezt le. Itt a víz is! Felemelte pár centire a fejét, szájához tartotta a poharat, segített neki inni. Felhajtotta a pokróc szélét, bedugta a hőmérőt a lány hóna alá. Odafogta a felkart a test mellé, hogy ki ne essen. Magában elszámolt ötszázig, aztán kivette és megnézte. A higanyszál 41 és fél fokot mutatott! Lassan rájuk sötétedett. A fiú meggyújtotta a petróleumlámpát, felfrissítette a kötéseket. Visszaült az ágy mellé, hallgatta a lány szaggatott, nehéz légzését. Halálosan fáradt volt ő is, az agya olyan volt, mintha kimosták volna. Egy szemernyi gondolat sem maradt benne. Teltek az órák. Éjfél lehetett már. Lecsúszott a sámliról, végignyúlt a szalmazsák mellett a földön. Odakinn megdörrent az ég, villámok fénye hasított bele az éjszakába, kísérteties hangon felsírt a szél. Felhőszakadás-szerű zápor verte a pléhfedelet. Ágota légzése már egyenletesebb volt, csendesen feküdt a hátán, nem dobálta magát. Elnyomta az álom. Azt álmodta, hogy Ágota repül a FŐNIX-el. Minden rendben volt, a lány nagy kört írt le a reptér felett. Aztán egyszer csak az elhasználódott gumicső szétpukkant és a benzin ráömlött a forró motorblokkra. A repülőgép úgy lobbant lángra, mint a fáklya. A magasban egy kapálózó alak vált el a gép törzsétől. Ágota volt. Égő bőrkabátja hosszú lángfarkat húzott maga után, míg a földre nem csapódott. Odarohant hozzá, térdre esett, magához ölelte az összeroncsolódott, megégett testet. -Miért csináltad ezt, te hülye kis liba! -zokogta. -Nem megmondtam, hogy ne szállj fel, mielőtt kicserélem a csövet? Felriadt. Verejtékben úszott a teste. A lány újra nyöszörgött. -Istenem - sikoltott fel egyszerre csak. -Ó, én édes Istenem! Felült. Rémült szemekkel nézett Gézára, aki ekkor már szintén ült, két karját összefonta a térdén. Két ijedt, nagy gyerek nézett egymásra. Mindketten támaszra, vigasztalásra szorultak. Elsőként a lány szólalt meg. Remegett a hangja: -Gyere, ide mellém. Ne ülj ott lenn a földön! Ültek a sötétben egymás mellett, hátukat a deszkafalnak támasztották, betakaróztak nyakig. A petróleumlámpa már csak pislákolt. A lány teste hűvös volt most. Vállán érezte a vállát. -Jobban vagy? -Igen, kicsit. -Nem fájnak a sebeid? -Kicsit fájnak, nem vészes. -Átkössem őket? -Most ne! Maradj mellettem. Ne mozdulj, jó így. A zápor elállt, az eső már csak szelíden kopogott fenn a tetőn. A dörgések távolodtak. A szél változatlan erővel fújt, valami kemény tárgy, egy hangárajtó, vagy egy ablak folyamatosan csapkodott. Megszakítás nélkül ugatott egy kutya. -Ne hagyj magamra ezen az éjszakán -suttogta Ágota. -Itt maradok melletted. -Legyél gyengéd hozzám. -Ígérem, az leszek! -Úgy félek Géza... -Nem kell félned! Vigyázni fogok rád! ...Kimerült testtel aludtak egymás mellett a szűk helyen. Géza álmában is ügyelt Ágotára, oldalára fordult, hogy véletlenül se feküdhessen rá a lány fájós karjára. Magasan járt a nap, amikor felébredtek Először Ágota ébredt fel, de rögtön utána Géza is kinyitotta a szemét. Érezte a hátán: Ágota hozzá simuló teste ismét tüzel. Óvatosan felé fordult, gyengéden megérintette a bőrét. -Jól aludtál? -Jól. -Forró a tested, megint lázad van. -Lehet. Nem baj. -Fáradtan mosolygott a lány. -Főzök teát és veszel be gyógyszert. -Igen. Géza kikecmergett az ágyból, belebújt a nadrágjába. Begyújtott, feltette a kályhára az edényt. Tea-füvet szórt a szűrűre, átszűrte rajta a forrásban lévő vizet. Cukrot tett a csészébe, megkavarta, hűtötte egy lábas hideg vízben. Amikor már iható volt, odavitte az ágyhoz. -Tessék. Itt a pirula is. A lány bevette az Aszpirin-tablettát, megitta a teát. -Üljön vissza ide mellém -kérte. -Akarok valamit mondani. Géza leült az ágy szélére. -Hallgatom! Ágota nehezen lélegzett. Leejtette a fejét a párnára. Nyitott szájjal szedte a levegőt. -Géza én befejeztem. Nem csinálom tovább. Félek... A lakatosinas nézte. -Pihenje előbb ki magát, kedves. Az után döntsön... -Magának adom a repülőgépet. Azt csinál vele, amit akar. A hangár bérletét továbbra is fenntartom, hogy dolgozhasson. Ez az év ki van fizetve. Utána magának kell finanszíroznia. A fiú nem szólt. Ágota zihálva folytatta. -Nem tudok szabadulni a látványtól...Szemem előtt égett halálra. Láttam megsülni és elszenesedni. Nem akarok én is így járni. Gyáva vagyok...félek...ne haragudjon...ó, kérem, ne haragudjon rám! Négy napig lábadozott Ágota. A nappalokat kis szünetekkel végigaludta, éjszakánként azonban jobbára fenn volt. Nappal magázódtak, éjszaka az ágyban tegeződtek. Az ötödik nap reggelén összepakolta a cókmókját egy zsákba. -Majd érte küldetek! Géza nézte. -Nem gondolta meg magát? -Nem. -Akkor Isten áldja. -Magát is. Vigyázzon magára! Gézához lépett, odahajolt, megpuszilta az arcát. -Köszönök mindent! Kiment a hangárajtón, nem fordult vissza. Felült a motorbiciklijére, és elporzott. ------------------------------------------------------------------------------------------------- A történetnek itt vége is lenne, de nekünk van még néhány információnk, amit szívesen megosztunk a kíváncsi olvasóval. Dobos Ágota végleg felhagyott a repüléssel. 1915-ben kapta meg orvosi diplomáját. Egy évre rá férjhez ment egy orvos-kollégájához. Három gyereke született. Kis-Géza 1918-ban, Istvánka 1920-ban, Edit 1927-ben. Szántó Gézával soha többet nem találkozott. A fiúk eltűntek a II. világháború viharában, Edit azonban tisztes öregkort élt meg gyerekei és unokái körében. 2012-ben halt meg, 85 évesen. Szántó Gézáról a következőket tudjuk: 1911-ben gyakorlórepülés során földközelben lezuhant a FŐNIX-el. Ő megúszta, de a gép teljesen összetörött. Ettől kezdve a világháború kitöréséig különböző hangárakban dolgozott Rákoson. Nagy hasznát vették ügyes kezének, konstruktív ötleteinek. 1914-ben besorozták katonának. 1916 elején a K und K légierejéhez vezényelték. Az olasz frontra került a 21. felderítő és vadász-századhoz, melynek repülőtere Dél -Tirolban, Perginében volt. 1916. június 12-én, bevetésen, Brandenburg-C típusú felderítőgépével a Piave fölött eltűnt. A 21. század napi parancsában szakaszvezetőből, poszthumusz, őrmesterré léptették elő. ------------------------------------------------------------------------------------------------- Mit mondhat még a szerző? Egyvalami motoszkál a fejemben, az is inkább kérdés, nem állítás. Vajon valóban úgy van-e, hogy az ember azzá képes válni, aminek képzeli magát? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |