A műszaki mentés folyamatban volt még, amikor Dobos Ágota Szántó Géza karjára támaszkodva betámolygott a hangársor épületei közé. Mindkét kézfején és a jobb karján könyöktől lefele súlyos, másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Fejét és arcát a sisak és a motoros-szemüveg megóvta, a nyaka, és a mellkas kulcs-csont körüli részei azonban pirosak és hólyagosak voltak. Az utolsó métereken már ölben kellett vinni, lábai kicsuklottak alóla.
Géza bevitte a hangárba, és óvatosan lefektette a saját szalmazsákjára. Fogalma sem volt arról, mit kell tennie? A lány elalélt, nem tudott válaszolni kérdéseire. Odahúzta a sámlit, leült, aggodalmas arccal figyelte, mint kapkodja a levegőt. Eszébe jutott, hogy a bukósisakot és a szemüveget le kéne venni a fejéről. Kikapcsolta az álla alatt a szíjat, és vigyázva leemelte. Ágota nyögött. Mindkét lábát felhúzta, térdeit szétnyitotta. Kezei a teste mellett hevertek, tenyérrel felfele. A jobb tenyere vérvörös volt, a bal viszonylag épnek látszott.
Levette róla a szemüvegét is. Ekkor magához tért.
-Hozz lavórban vizet -lehelte -áztass be valami rongyot és tedd rám. És inni is hozz, kérlek! Nagyon szomjas vagyok!
Szántó Géza ment, hozta a vizet. Megitatta. Kerített egy tiszta lepedőt, csíkokat hasított belőle. Beáztatott kettőt, s lazán rátekerte a lány sérült bal-kezére, és jobb karjára. Ágota jajgatott. Észrevette, hogy a nyaka és a mellkas felső része is piros.
-Ki kell gombolnom az inged!
Csak a szemével jelezte: rendben van, tedd azt!
Remegő kézzel nyúlt a felső gombhoz. Ügyefogyottan bajmolódott vele. Végre sikerült, következett az alatta lévő. Leizzadt mire a többivel elkészült. Lefejtette az overall vállpántját. Szétnyitotta az ing megperzselődött széleit, hogy jobban lássa a sérülést. Majdnem a mellek felső domborulatáig terjedt a pirosság, az alatt érintetlen, épp volt a bőr. Vizes-ruhát helyezett az égett felületre, aztán egy könnyű pléddel betakargatta a sebláztól reszkető Ágotát az álláig.
-Bár csak lenne egy hőmérőm - morogta, tenyerét a lány tüzelő homlokára téve. -És valami lázcsillapító is jó lenne!
Felugrott a stokiról.
-Megyek, kerítek valahonnan!
Nyöszörgő hangon szólalt meg a lány.
-Ne menj sehova! Az ágyamon megtalálod a retikülömet. Hozd ide. Van benne lázmérő, kötszer, és Aszpirin!

Mire visszaért, Ágota ismét eszméletlen volt. Hányta-vetette magát a fekhelyen. Ajkai, önkívületben rémült, nyöszörgő szavakat formáltak, amiket alig lehetett érteni.
-Ne engedjetek meghalni! Segítsetek, ne hagyjátok, hogy bennégjek!
Vízzel locsolta az arcát, hogy magához térítse. Kis idő után vissza is jött, kinyitotta a szemét.
-Mi történt, meghaltam?
Géza az ajkához illesztett egy szem Aszpirint.
-Nyisd ki a szád. Nyeld ezt le. Itt a víz is!
Felemelte pár centire a fejét, szájához tartotta a poharat, segített neki inni.
Felhajtotta a pokróc szélét, bedugta a hőmérőt a lány hóna alá. Odafogta a felkart a test mellé, hogy ki ne essen. Magában elszámolt ötszázig, aztán kivette és megnézte. A higanyszál 41 és fél fokot mutatott!

Lassan rájuk sötétedett. A fiú meggyújtotta a petróleumlámpát, felfrissítette a kötéseket. Visszaült az ágy mellé, hallgatta a lány szaggatott, nehéz légzését. Halálosan fáradt volt ő is, az agya olyan volt, mintha kimosták volna. Egy szemernyi gondolat sem maradt benne. Teltek az órák. Éjfél lehetett már. Lecsúszott a sámliról, végignyúlt a szalmazsák mellett a földön. Odakinn megdörrent az ég, villámok fénye hasított bele az éjszakába, kísérteties hangon felsírt a szél. Felhőszakadás-szerű zápor verte a pléhfedelet. Ágota légzése már egyenletesebb volt, csendesen feküdt a hátán, nem dobálta magát.

Elnyomta az álom. Azt álmodta, hogy Ágota repül a FŐNIX-el. Minden rendben volt, a lány nagy kört írt le a reptér felett. Aztán egyszer csak az elhasználódott gumicső szétpukkant és a benzin ráömlött a forró motorblokkra. A repülőgép úgy lobbant lángra, mint a fáklya. A magasban egy kapálózó alak vált el a gép törzsétől. Ágota volt. Égő bőrkabátja hosszú lángfarkat húzott maga után, míg a földre nem csapódott. Odarohant hozzá, térdre esett, magához ölelte az összeroncsolódott, megégett testet.
-Miért csináltad ezt, te hülye kis liba! -zokogta. -Nem megmondtam, hogy ne szállj fel, mielőtt kicserélem a csövet?
Felriadt. Verejtékben úszott a teste. A lány újra nyöszörgött.
-Istenem - sikoltott fel egyszerre csak. -Ó, én édes Istenem!
Felült. Rémült szemekkel nézett Gézára, aki ekkor már szintén ült, két karját összefonta a térdén. Két ijedt, nagy gyerek nézett egymásra. Mindketten támaszra, vigasztalásra szorultak. Elsőként a lány szólalt meg. Remegett a hangja:
-Gyere, ide mellém. Ne ülj ott lenn a földön!

Ültek a sötétben egymás mellett, hátukat a deszkafalnak támasztották, betakaróztak nyakig. A petróleumlámpa már csak pislákolt.
A lány teste hűvös volt most. Vállán érezte a vállát.
-Jobban vagy?
-Igen, kicsit.
-Nem fájnak a sebeid?
-Kicsit fájnak, nem vészes.
-Átkössem őket?
-Most ne! Maradj mellettem. Ne mozdulj, jó így.
A zápor elállt, az eső már csak szelíden kopogott fenn a tetőn. A dörgések távolodtak. A szél változatlan erővel fújt, valami kemény tárgy, egy hangárajtó, vagy egy ablak folyamatosan csapkodott. Megszakítás nélkül ugatott egy kutya.
-Ne hagyj magamra ezen az éjszakán -suttogta Ágota.
-Itt maradok melletted.
-Legyél gyengéd hozzám.
-Ígérem, az leszek!
-Úgy félek Géza...
-Nem kell félned! Vigyázni fogok rád!

...Kimerült testtel aludtak egymás mellett a szűk helyen. Géza álmában is ügyelt Ágotára, oldalára fordult, hogy véletlenül se feküdhessen rá a lány fájós karjára. Magasan járt a nap, amikor felébredtek Először Ágota ébredt fel, de rögtön utána Géza is kinyitotta a szemét. Érezte a hátán: Ágota hozzá simuló teste ismét tüzel. Óvatosan felé fordult, gyengéden megérintette a bőrét.
-Jól aludtál?
-Jól.
-Forró a tested, megint lázad van.
-Lehet. Nem baj. -Fáradtan mosolygott a lány.
-Főzök teát és veszel be gyógyszert.
-Igen.
Géza kikecmergett az ágyból, belebújt a nadrágjába. Begyújtott, feltette a kályhára az edényt. Tea-füvet szórt a szűrűre, átszűrte rajta a forrásban lévő vizet. Cukrot tett a csészébe, megkavarta, hűtötte egy lábas hideg vízben. Amikor már iható volt, odavitte az ágyhoz.
-Tessék. Itt a pirula is.
A lány bevette az Aszpirin-tablettát, megitta a teát.
-Üljön vissza ide mellém -kérte. -Akarok valamit mondani.
Géza leült az ágy szélére.
-Hallgatom!
Ágota nehezen lélegzett. Leejtette a fejét a párnára. Nyitott szájjal szedte a levegőt.
-Géza én befejeztem. Nem csinálom tovább. Félek...
A lakatosinas nézte.
-Pihenje előbb ki magát, kedves. Az után döntsön...
-Magának adom a repülőgépet. Azt csinál vele, amit akar. A hangár bérletét továbbra is fenntartom, hogy dolgozhasson. Ez az év ki van fizetve. Utána magának kell finanszíroznia.
A fiú nem szólt.
Ágota zihálva folytatta.
-Nem tudok szabadulni a látványtól...Szemem előtt égett halálra. Láttam megsülni és elszenesedni. Nem akarok én is így járni. Gyáva vagyok...félek...ne haragudjon...ó, kérem, ne haragudjon rám!

Négy napig lábadozott Ágota. A nappalokat kis szünetekkel végigaludta, éjszakánként azonban jobbára fenn volt. Nappal magázódtak, éjszaka az ágyban tegeződtek. Az ötödik nap reggelén összepakolta a cókmókját egy zsákba.
-Majd érte küldetek!
Géza nézte.
-Nem gondolta meg magát?
-Nem.
-Akkor Isten áldja.
-Magát is. Vigyázzon magára!
Gézához lépett, odahajolt, megpuszilta az arcát.
-Köszönök mindent!
Kiment a hangárajtón, nem fordult vissza. Felült a motorbiciklijére, és elporzott.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A történetnek itt vége is lenne, de nekünk van még néhány információnk, amit szívesen megosztunk a kíváncsi olvasóval.

Dobos Ágota végleg felhagyott a repüléssel. 1915-ben kapta meg orvosi diplomáját. Egy évre rá férjhez ment egy orvos-kollégájához. Három gyereke született. Kis-Géza 1918-ban, Istvánka 1920-ban, Edit 1927-ben. Szántó Gézával soha többet nem találkozott.
A fiúk eltűntek a II. világháború viharában, Edit azonban tisztes öregkort élt meg gyerekei és unokái körében. 2012-ben halt meg, 85 évesen.

Szántó Gézáról a következőket tudjuk:

1911-ben gyakorlórepülés során földközelben lezuhant a FŐNIX-el. Ő megúszta, de a gép teljesen összetörött. Ettől kezdve a világháború kitöréséig különböző hangárakban dolgozott Rákoson. Nagy hasznát vették ügyes kezének, konstruktív ötleteinek. 1914-ben besorozták katonának. 1916 elején a K und K légierejéhez vezényelték. Az olasz frontra került a 21. felderítő és vadász-századhoz, melynek repülőtere Dél -Tirolban, Perginében volt.
1916. június 12-én, bevetésen, Brandenburg-C típusú felderítőgépével a Piave fölött eltűnt. A 21. század napi parancsában szakaszvezetőből, poszthumusz, őrmesterré léptették elő.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Mit mondhat még a szerző?

Egyvalami motoszkál a fejemben, az is inkább kérdés, nem állítás.
Vajon valóban úgy van-e, hogy az ember azzá képes válni, aminek képzeli magát?