2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BramasoleCSKFeltöltés dátuma: 2013-06-08

Édes örökség

Voltam gyermek. Felnőtté lettem, és idővel édesanya. Azt hiszem, ma már bevallhatom, hogy kezdő anyaként "kapóra jöttek" a gyermekévek félszavai, s az az idő míg "anából" gyermekeim szótárában végérvényesen anyává váltam. Lélekben Velük együtt álltam fel tétova lábaimon, tettem meg az első lépéseket egyedül ezen az új terepen, s szemléltem máshogy a világot általuk, Velük.

Mindig azt hittem, hogy minden csakis generációkon át örökíthető, s a tény, hogy magam is továbbadom a múltam egy szeletét olykor rémülettel töltött el. A veszteség fájdalmát az ember többnyire valahová jó mélyre rejti, s a kulcsot, amely nyitja ezt a mélyen rejlő emlék-tárat, többnyire "elfelejti" eltenni. Nagy kérdőjel ki, hol, mikor lel rá újra, rálel-e egyáltalán valaha.

Emlékszem, ahogy ültem a fehér köveken. Hideg volt, de nem érdekelt. Összeszedtem minden bátorságom, felemeltem a fejem, és farkasszemet nézve a fekete márványlapra vésett névvel, beszélni kezdtem. Kezdetben nem találtam a szavakat, hisz nem volt az a szokványos beszélgetés. Nem volt vita, többé nem bánthattam meg szavakkal, s Ő sem engem tettekkel. Már nem volt súlya a cselekvésnek, nekem meg... nos nekem csak a szavak maradtak... Akkor még nem tudtam, hogy egyvalami örökké megmarad nekem, bennem. Akkor azt hittem, hogy amikor pár nappal azelőtt kezét a kezemben tartva végleg elengedtem, teljes egészében lezártam életemnek egy korszakát. Bizonyos értelemben igen. Akkor ott, télen, a temetőben egyedül a düh formálta szavaimat, amiért nem voltunk mi gyerekek elegek a boldogságra, amiért nem választotta az életet Velünk, amiért nem időben eszmélt, hogy baj van. Sokáig azt hittem, várta. A boldogtalan felnőtt-léte végét. Nyilván nem gondolta maga sem, hogy ilyen hamar, mégis testileg minden lehetséges kínt kiállva jut majd el a beteljesülésig. S csak beszéltem. Beszéltem, és emlékeztem. Nehezen fogytak a szavak. Míg végül csend lett, s a fehér télben elhallgatott valami legbelül, ott, akkor.. évekig.

Felnőtt nőként sok-sok élmény, megannyi új izgalmas-rémisztő dolog történt Velem. Egyet nem engedtem sosem. A szavak mögé senkit. Ott megbújtak azok az érzelmek melyeknek létezéséről nem tudtam semmit. Kiteljesedtem, mint Nő, szerettem, csalódtam, ragyogtam, visszavonultam. Éltem. Az évek múltával azonban - bár kopott a gyermekkor szomorkás emléke - a tükörben az arcomon, a szemem állásán, a picit hibásan ívelő szemöldökön, s az arcomat a felismerés okozta ijedtség okán eltakaró kezeimen újra ott láttam Őt. Az anyám nézett vissza a tükörből. Szembenéztem vele, és féltem. A hibáitól, attól, hogy Én is elkövetem majd őket, hogy nem leszek eléggé figyelmes, s hogy nem lesz elég. Hogy a boldogságom keresése közben elmegyek ez Élet mellett. Elengedtem, hát újra Őt. Másodszor is. Figyelmen kívül hagytam a tényt, maradtam "anyád lánya" a többieknek s Én magam önmagamnak.

Aztán majdnem napra pontosan nyolc évvel ezelőtt ajándékot kaptam az élettől, a sokadikat, de a legbecsesebbiket. Világra hozhattam a kislányomat és a kisfiamat. Szerettem, hogy egyszerre jöttek, tán a félelem okán, biztonságérzetet adott, hogy vannak egymásnak. Ma már olyan buta gondolatnak tűnik..
Két kisgyermek édesanyjaként a félelem legyőzése gyerekjátéknak tűnt. Tudtam, hogy Én máshogy fogom csinálni, tudtam, hogy lesz még egyszer varázsa a szónak: anya. Gyermekeim születtek, s Én velük együtt újra. Immáron anyaként. Teltek az évek, tanultam és tanítottam, ismertettem és ismerkedtem. Meséltem, sokat. A lányomnak. Az ölembe bújt úgy kérte. Szavaim távoli, képzeletbeli világba ragadták, s bátran szárnyalhatott, hisz anyukája óvó ölelésében semmi félnivalója nem volt. Akkor ott, az egyik ilyen alkalom során értettem meg. A kezünket összekulcsolva éreztem újra, ugyanazt. Amit már évek óta nem. A PILLANATOT. Amit Én kaptam Tőle, Tőlük. Egymásról mit sem tudva, mégis együtt adták ezt az ajándékot, a kislányom és az anyukám. Lehetséges ez? Megnyílt a mélység, feltörtek az emlékek. Amikor nagyon-nagyon ritkán az ölébe vett, és az arcomat simogatta. A kezének illata. Az egyetlen emlék, kitörölhetetlen, ami a bőrömbe ivódott, s behunyva szememet a kezemen érzem. S ott volt újra, lám továbbvihető, öntudatlanul is. Nem múlt el, nem ment el, Bennem él, s Benne is, a kis csodalényben, aki minden pillantásával visszahozza Őt. Lehetséges az, hogy ennyi dühöt ki tud oltani egy "évtizedek óta ismerős gyermeki mosoly"? Létezik egyáltalán ilyen? Van érzelem a bocsánatkérő szavakon és suta mozdulatokon túl?

Kerestem a választ sokáig. Megleltem. Emlékszem az utolsó napon, hogy nagyon félt. Ő már tudta. Kérte, maradjak vele, fogjam a kezét. Beszéltem Hozzá, hogy az Én hangomat vigye magával. Adni akartam neki valamit, a PILLANATOT, amikor nem fél, amikor tudja, nincs egyedül. Erőmbe rejtve adtam oda minden szeretetem, hogy vigye, vigye.. Elvitte. Egész eddig azt hittem. Hogy elvitte. Pedig itt hagyta. Ott akkor Ő is odaadott mindent. Az utolsó pillanatban. Ami az első, s ha erősen akarjuk még ma is tart. Vagy legalábbis előjön néha.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) "Az igazat mondd..." című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az igazat mondd..." címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022