Nem akart Ő valóban semmit. Csak úgy, céltalanul sétálgatott, járta az utcákat. Nem volt valójában semmi célja, hiszen a napok egyhangúságban teltek. Munkája nem volt. A vállalkozást, ahol dolgozott, már régebben felszámolták. A végkielégítést megkapta, de a Munkaügyi Központban nem vigasztalták semmi jóval. Ameddig tellett rá, vette rendszeresen az újságokat, de sehol semmi. A segély kevés., az árak meg nem csökkennek, neki, meg a gyermekeinek is legalább enni kell! A férje még dolgozik, szerencsére, de nem keres Ő sem sokat. Már nagyon vágyott egy szép ruhára, egy jobb dezodorra, hiszen a női hiúsága igyekezett felülkerekedni benne a reális valóságértékelésen, az önellenőrzésen. Van olyan helyzet, amikor a vágy már oly erős, hogy az ember nem képes uralkodni rajta. Nem tudta, hogyan egyszer csak azon kapta magát, hogy benn van a kis áruházban. Tolja maga előtt a bevásárlókocsit. Éppen a piperecikkeknél jár. A krémek, az illatszerek sokasága valósággal ingerlően hat rá. Elfelejti, hogy a pénztárcája már régen üres. Egy pillanatig körülnéz, hátha más nem látja a tétovázását. Gondolkodik, tépelődik egy darabig. Küzd benne a vágy és az erkölcs. Majd egy pillanat alatt a vágy kerekedik felül. Egy hirtelen mozdulattal teszi bele a dezodort, nem a kocsiba, hanem a zsebébe. Úgy látja, nem vette észre senki. Fellélegzik. A pénztáron simán átjut. Üres a kocsija. Nem fizet semmit. A vágy nem hagyja nyugodni. A szegénységét, a lyukas harisnyáját szinte szégyelli. Már régóta nincs pénze szemfelszedőre, hát még új harisnyára! Nem is tudja már, hogy mikor vette azt a harisnyáját, ami most a lábán van! Oly régen volt az már! Egyszer csak a divatárurésznél találja magát. Nézegeti az önmagukat kellető harisnyákat, a harisnyanadrágokat. Ez már viszont feltűnik másnak is, az áruházi biztonsági őrnek. Megszédülve a harisnyák bő kínálatától szinte öntudatlanul teszi a kocsi helyett a szatyrába a két pár harisnyanadrágot a ,,hősnőnk" és megy a pénztár felé mit sem sejtve. Ott viszont már várja a biztonsági őr, aki miután a hölgyünk az üres kocsiját áttolta a pénztár előtti pult túloldalára és távozni készül, eléje áll és szólítja fel arra, hogy kövesse az irodába. Itt a vezető és egy tanú jelenlétében kérik fel, hogy rakja ki az asztalra a kosara és a z sebe tartalmát., majd miután ennek eleget tett, mind a két ember Őt, a családanyát, aki rendesen dolgozott mindez idáig, neveli a lehetőségei szerint a gyermekeit és önhibáján kívül lett munkanélküli ellenőrzik. A ruházata átvizsgálása során teszik ki az asztalra azt a dezodort a szoknyája zsebéből, amivel elszámolni nem tudott. Szégyenében Ő már sírni sem képes. Az áruházvezető és a biztonság őr kötelességszerűen felveszik a feljelentéshez kellő jegyzőkönyvet. Így ért véget egy valódi, tovább gondolásra való áruházi ,,kaland". Szerintem a tolvajlás minden esetben ütközik nemcsak a törvényekkel, hanem a jó erkölccsel is!