Éjszaka valahogy minden hangsúlyosabb. A csend és a hang meg különösen. Amikor egyre magasabbra kúsznak a falon az árnyak, majd mindent befed a sötétség, szinte azt érzi az ember, hogy bezárult körülötte a világ. Leszállt az este. A család elcsendesedett. Már az esti szokványos tv-film is véget ért. A kikapcsolt készülék képernyője sötét és süket értelmetlenségével ,,bámul" az őt is körülvevő sötétben. A család éji nyugovóra tért. Ha nem tud az ember elaludni, marad a fejhallgatós rádió. Az olvasólámpa fényével esetleg mást zavarhat az alvásban. Rádióhang a csendben. Közvetlen, kedves. Hiszen mint mondottam, éjjel minden hangsúlyosabb. Még a hangok varázsa is más. Ilyenkor jobban együtt vagyunk a beszélővel. Mintha itt ülne az ágyunk szélén és beszélne. Csak nekünk, csak velünk. Várja a válaszunkat, amelyet mi az agyunkban fogalmazunk meg a számára és csak néha tudjuk a napi fáradtságtól letaglózottan venni a telefonkagylót és tárcsázni ,,Őt", a láthatatlant, de nem hallhatatlant, hogy válaszoljunk neki. Újból átélünk újból átértékelünk bizonyos dolgokat, hiszen éjjel minden ,,másképp" látszik. Ilyenkor ,,élesebbek" a nappali kontrasztok, jobban észrevesszük azt, ami történt és esetleg mi, vagy más amiben hibázott. Még akkor is kellemes ezt hallgatni, hogyha tudva tudjuk hogy a stúdióban a kellően megvilágított munkahelyeken, meg az adókon néhány ember munkája kell, hogy eme beszélgető egyoldalúság létrejöjjön. Még akkor is, hogyha azt is tudjuk, hogy ez, bár mindenki úgy érzi, de mégsem csak neki, hanem még sok-sok millió hallgatónak szól talán szerte a világon határokon innen és túl és nincs is mindenütt éjszaka. Lehet, hogy éppen egy autóban ülve, vagy az utcán sétálgatva világos nappal hallgatja más is azt, ami csak nekünk szól. Hiszen Ő is érezheti ugyanezt! Ez ebben a csodálatos! Éjjel, ágyban fekve csodálatos hallgatni a rádiót! Ilyenkor szinte együtt vagyunk a beszélővel! Agyunk igazán ilyenkor tud csak a beszélő ,,hullámhosszára" hangolódni, mivel a nappal minden ,,zavaró" körülménye kiszűrődik. Ilyenkor a meghittebb csebdne tudunk igazán úgy együtt lenni a rádióval, hogy a gondolatainkat, álmainkat ,,sem hagyjuk el". Nagy tette ez a rádiózásnak! A rádió a maga meghitt, emberközeliségével nagy felelősséget vállal magára! A színvonalas, őszinte szándékú, igényes kivitelezésű éjszakai /és nappali, tehát állandó/ közvetlenségével segít elviselni, könnyebbé tenni a nappal az élet minden ,,gyűrődését". Ez óriási felelősség! Úgy érzem, hogy a mi Rádiónk ehhez már felnőtt, ,,Színvonalas" felnőtté vált! Maradjon így is annak örökké. Szükségünk van rá!