Az ember elér egy kort, úgy kb az 5. x felé haladva hajlamos egy kicsit visszanézni az eltelt évekre, évtizedekre. Hajlamos egy kis ,,kasszacsinálására", hogy mit tett jól és mit tett másképpen (ha nem is mindig rosszat) az eltelt évszak alatt. A Duna tv is segít ebben a visszatekintésben. Érdekes felmérni, hogy a régi filmek ma is képviselnek-e valódi értékeket és az adott műfajban az miként mutatkozik meg. Egy korszaknak a képét többek között az emlékezeten kívül, amely a felejtés és egy bizonyos emberi tulajdonság, a mindenkiben meglévő kisebb-nagyobb egocentrizmus miatt nem mindég tárgyilagos és ebbe még belejátszik az is, hogy az ember mindég csak a szépre emlékszik a legszívesebben és a legpontosabban, mivel abban az időszakban (1956 előtt) tv Magyarországon még nem volt, a rádió és a filmszalag, valamint az írott sajtó és egyéb anyagok őrzik meg. Mai szemmel az 1956 előtt készült filmeken, rádiójátékokon (már amelyeket a rádió még le tudja adni, hiszen sok közülük megsemmisült, vagy pótolhatatlanul tönkrement a rossz műszaki állapota miatt) igen erősen látszik a ,,felsőbb irányítás", de ezeknek a filmeknek akkor mégis egy magasztos céljuk volt (mint az akkoriban megjelent könyveknek is), hogy megmutassák a népnek azt, hogy bármilyen nehéz és küzdelmes a mindennapok élete, mégis van remény, van kitörési pont a gondjaikból, megoldás a bajaikra. Van egy példa előtte, amiért neki is érdemes lépni a mindennapok küzdelmeiben! Van egy példakép, a közösségi ember példája! Itt a példa, tessék követni! Az már megint csak egy másik kérdés, hogy sokszor ezek csak üres dolgok voltak, de voltak és reményt, hitet sugároztak! Mai szemmel viszont visszanézve ezeket az alkotásokat, világosan kitetszik a propagandajellegük. De világosan kitetszik viszont az is, hogy az igazi művészet és az igazi művészek képesek még az ilyen típusú témákban is valódi, örök érvényű alkotásokra a művészet minden ágában. A szobrászatban, a festészetben, az építőművészetben, a filmművészetben, a színházak színpadain éppen úgy, mint a rádió mikrofonja előtt. Jellemző a művészet iránti vágyra, hogy volt befogadó közönségük! Szerencsére, mert a művészetük így mára is átöröklődött és máig is hat! Remélem, hogy a későbbi korokra is hatni fog, mert az emberi korok, korszakok jöhetnek-mehetnek, minden, ami emberi, az ahogy létesült, úgy el is pusztul, átalakul, de a művészet az örök! Örök, mert örökké fejlődni képes, mert az emberi lélekben él tovább és mutatkozik meg minden kornak az alkotásaiban és az így fog menni egészen addig, ameddig ember él a Földön!