Ritka az olyan közhasznú, közkézen forgó tárgy, amelyért annyi vér folyt, amely annyi öröm és talán még több bánat forrása volt, mint a pénz. Pedig a pénz csak egy eszköz. Egy viszonyszám, amellyel mérik a munkateljesítményünket, egy eszköz, amely kell a korszerű világban ahhoz, hogy meg tudjunk élni. A legelső pénz az ókori közel keleti nép, a föníciaiak kezében a tengeri kagyló volt. De már a föníciaiak is rájöttek, hogy kell egy olyan eszköz, amely felváltja a cserekereskedelem aránytalanságait. Viszont az ember gyarló és mindent felhasznál, amit csak tud a saját gazdagságának növelésére. A pénz önmagában semmi. Csak egy tárgy, de az a gazdagság, a jólét, amely megteremtéséhez eszköz, vagy egyike a sok-sok eszköznek, de a legvégső eszköze mindenképpen a sok ember által vágyott gazdagság felé vivő nem mindég egyenes úton. Ezért a tárgyért és a mögötte lévő. nem is mögöttes hatalomért, hiszen ez a gazdagsággal együtt jár, igen sokan haltak meg már a történelem során, igen sokan nyomorodtak meg a világtörténelemben, de családokon belül is. Hiszen a kényszer, amely az éhezőt ,,garast rabolni kényszerít", nagy Úr! De ugyanúgy nagy Úr a kapzsiság, a harácsolás más eltaposása által megszerezhető, elsajátítandó vagyon is. Viszont vigyázat! A pénz, a hatalom nem minden! Ha nincs aki a hatalmat jelentő eszközöket, kényelmet, a birtokolandó vagyontárgyakat megtermeli, előállítja, tehát a gazdagság alapján jelentő munkát elvégzi, tehát sajnos nagyon sokszor verejtékével, tudásával, munkájával termel, akkor bizony rá kell jönnünk, hogy a pénz nem egyéb, mint egy értéktelen fémdarabka, esetleg papír, amelyre valamit nyomtattak. Ennek igazságát sajnos már az emberiség megtapasztalhatta és meg is tapasztalja a nagyobb háborúkat követő robbanásszerű inflációk, a valuták elértéktelenedése során. Ekkor milliók haltak éhen és csak ezrek, de azok többé-kevésbé nagyon meggazdagodtak. Ez a helyzet csak akkor változott meg, amikor a gazdasági helyzet többé-kevésbé stabilizálódott, vagyis pl. megindult a termelés és a pénznek ismét lett árufedezete. Hiszen a pénz biztosítékául szolgáló nemesfém, valuta, értékpapír tartalékok is csak áruk, amelyek az adott pénz, valuta értékét biztosítják a külpiacokon való eladás során! Tehát akkor átmenetileg ez jelenti az ország pénzének az árufedezetét. A kezeimben lévő pénzre tekintve mégis azt mondom, kell a pénz a megélhetéshez, de megszerzése nem cél! Csak egy eszköz ahhoz. hogy a magam és A családom számára a mindennapi megélhetést biztosítani tudjuk és egy kicsit ha lehet, tartalékolni is tudjunk a jövőre és ne járjunk úgy, mint Lafontaine tücsökje, aki ma, amikor van minden vígan hegedül nem törődve a holnappal, amikorra könnyen meglehet, hogy bizony koplalhat! Nekem a pénz azért kell, hogy megélhessek és szellemileg és testileg fejlődni, élni tudjak. Nekem a pénz az én munkámnak a viszonyítási eszköze, a munkaerőm ára. Viszont az mindenképpen jó lenne, hogyha egy kicsit ,,drágább" lennék a munkáltatómnak. Vagyis többet kereshetnék, hiszen a megélhetéshez is egyre több kell a pénzből. Mégis ismét azt mondom, mint fentebb már más szavakkal kimondtam: nem a pénz megszerzése a végcél, hanem a pénz segítségével egy emberibb, egy teljesebb élet biztosítása minden embernek a világon érdemei szerint! Tehát aki többet és hasznosabbat ,,tesz le az asztalra", az többet vehessen el onnan, de mindenkinek jusson érdemei szerint annyi, amennyiből emberhez méltóan meg tud élni a maga és mások hasznára és nem kárára! Úgy legyen! De jó lenne, ha már végre úgy lenne!