Másnap, alig virradt, elkezdődött a munka. Dr. Voght felhordatta a partra a holmit. Mire kész lettek, feljebb kúszott a nap, sugarai ferdén bevetődtek a tisztásra, Fantasztikus színeket kevert a fény és árnyék játéka, tobzódott, ragyogott minden a napsütötte oldalon, sötét árnyékok jártak, keltek a másikon, a fák között. Lassan, lassan felébredt a tere. Az indiánok kitódultak a házakból, s kíváncsian gyülekeztek az orvos, és csapata köré. Megjelent a főnök is népes családjával, feleségével, gyerekeivel, unokáival. Nerete harmincas évei közepén járó férfi volt, a waikáknál ez már hajlott kornak számított. Az emberek letelepedtek, és türelmetlenül, zsibongva várták, hogy Ethel és Julianna nővér kibontsák a csomagokat. Elsőként az ajándékok kerültek elő. Jól bevált taktikai fogása ez a bennszülöttekhez látogató fehér embernek. A sok színes csecsebecse meglágyítja a kisgyermekkorukat élő népek fiai, lányai szívét, s akkor már könnyebb bármit elérni. Az orvos persze nem csak csecsebecsét vitt, de sok hasznos dolgot is: gyógyszereket, szappant, fogkrémet, fogkefét, súrolószert, lábasokat, zsebkéseket, evőeszközöket, elemlámpákat, kötöző-zsinórt, fésűt, kefét, tükröt, WC papírt, élvezeti cikkeket: cukorkát, csokoládét, nyalókát, mindent, amit az indiánok használni, vagy élvezni tudtak. A sláger ezúttal a papír, és a ceruza volt. Színes ceruzákat szedett elő Ethel egy dobozból és szétosztotta. Papírt is kaptak. Megmutatta, hogy kell használni a ceruzát. Színes ábrákat rajzolt egy papírlapra, aztán egy bábút: pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske! A gyerekek örültek a legjobban az új játéknak, hamarosan telefirkálták az összes papírlapot. A főnök és felesége kapott szép, bizsu ékszereket, üveggyöngyöt, karperecet, fülbevalót, nyakláncot. Az asszony kihúzta fülcimpájából a széles lyukon átdugott nád-díszt, s Ethel segítségével felerősített magára egy csillogó-villogó fülbevalót. Boldog mosollyal állt talpra, megmutatta magát mindenkinek. Arca ki volt festve, pálcikák voltak arca húsán keresztülütve, tolldísz volt a fején, ettől eltekintve azonban meztelen volt. Jó harmincas lehetett, mint a férje. Keblei már megereszkedtek, a mellbimbók lefelé fordultak. Szépasszony lehetett valamikor, waiaka szemmel nézve. Megnézte magát az új tükrében. Őszinte csodálat kiáltásai hangzottak, amikor felállt. Nerete is büszkén tekintett fel rá. Egyik unokája, egy kislány, odaszaladt hozzá, és a nagymama hasán keresztbe kötött madzagba kapaszkodva áhítattal nézte.
Jól beleszaladtak a délelőttbe az ajándékozással, ám a neheze most jött.
-Mutasd meg lányom az embereknek, hogy kell használni a szappant, és a fogkefét! - mondta az orvos Ethelnek, a muri csúcspontján.
Ethel vizet kért, hoztak neki egy edényben. Kitöltött belőle valamennyit a saját poharába, amit felvitt magával a tisztásra. Kezébe vette a szappant, kezet mosott, majd a fogát is megmosta. Az indiánok körében nagy tetszést aratott a produkció, mindenki utánozni akarta. Sokan rögtön kezet mostak. Megnyalták a szappanhabot, de fintorogva kiköpték, nem ízlett nekik. Kiosztották a fogkeféket, Ethel és a nővér a tubusokból fogkrémet nyomtak rájuk. Ami ez után következett, az leírhatatlan volt. Férfiak, nők, gyerekek egymással versengve mosták a fogukat, kacagva köpködték szanaszét a habot, míg valaki rájött egyszer arra, milyen jó móka egymást leköpdösni, s ez folyt addig, amíg tartott a bemutatóra kitett fogkrémből.

Az orvos elérkezettnek látta az időt, hogy a condomot bemutassa. Feltépett egy papír-tasakot, kivett egy gumi óvszert.
-Figyelem - kiáltotta - most jön a csoda!
Szájához illesztette a gumit, s mintha luftballon lenne felfújta. A csodálat moraja zúgott fel a tisztáson. A doktor két újával összefogva a gumi-óvszer száját, felmutatta a tömegnek: íme!
Eleresztette. A levegő süvítve szabadult ki belőle, a tolóerő nagy sebességgel röpítette fel a levegőbe. Cikázva repült el a fejek felett. Elképzelhetetlen tetszést aratott! Az indiánok az orvos köré tolongtak, a markukat tartották. Ki akarták próbálni az új játékot, de dr. Voght nem adott senkinek.
-Másra való - kiáltotta. -Majd meglátjátok! Majd elmondjuk!
Amikor a zűrzavar kicsit elcsitult, Ethel kíséretében odament a főnökhöz.
-Tolmácsolj, kérlek - mondta a lányának. -Ez itt a kezemben gumi óvszer. Condom. Arra való, hogy ne legyen túl sok gyerek. Fel kell húzni a hímvesszőre coitus előtt. A gumi megakadályozza, hogy az ondó a hüvelybe kerüljön!
Ethel így fordította.
-Túl sok gyerek születik nálatok. Kislányok is szülnek. Ha a férfiak felhúzzák ezt a lándzsájukra, amivel a gyereket csinálják, nem lesz gyerek a vejite után!
Nerete nézte a gumit. Kinyújtotta a kezét, érte nyúlt. Elvette, megszagolta, megnyalta, megtapogatta. Aztán odaadta a feleségének, aki megismételte a vizsgálatot. A falu lakossága köréjük gyűlt, kíváncsian figyelték, mi sül ki ebből.
-Jól van - mondta Nerete. -Az ajándékot illik kipróbálni!
Intett az asszonynak: gyere.