HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 7 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52876 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-12
A majom farka, a misszionárius feneke III/4.Awqiricuce, a csapat főnöke, miután a kirakodás rendben lezajlott, felment a partra, s megkereste Antonio atyát. Az atya éppen egy hosszú karónak az egyik végét faragta, hogy hegye legyen. Ez a karó, és egy másik tartja majd a bejárat felett a tetőszerkezet illeszkedő lécét, melyet háncs-kötéllel rögzítenek a másikhoz. Az atya, észrevéve, hogy Awqiricuce közeledik, felegyenesedett. A férfi a misszió szeme és füle volt, most is híreket hozott távolabbi vidékekről. Aggodalmas arccal lépegetett felfelé a homokos fövenyen, rá volt írva a képére, nincsenek jó hírei. Keresztbe tette karjait a mellén, így üdvözölte a papot. Antonio ugyanúgy viszonozta. -Mit hozol? -Semmi jót! -Történt valami odakinn? -Igen. Shipibók és kecsuák egyes csoportjai a Callaría folyó vidékéről lejjebb húzódtak a vízfolyások, és a völgyek mentén. Ellenségesen viselkednek azokkal a waikákkal, akik már felvették a kereszténységet. Fenn már néhány helyen égnek a tereék, menekül a lakosság. Antonio ledobta a földre a szekercét. -Gyere kicsit arrébb, ne hallják az emberek! Felmentek a közösségi épülethez, leültek a lépcsőre. Ott nyugodtan beszélgethettek, nem járt arra senki. -Veszélyben vagyunk mi is itt Delohiban? -Egyelőre nem. A shipibók még nagyon messze vannak, több mint hetven-mérföldnyire. Nem biztos, hogy idáig eljutnak. Közeledik az esős évszak. -Mit akarnak voltaképpen? Mert, hogy nem a mi istenünk fáj nekik, az, nyilvánvaló! -Hát nem is! Inkább a waikák javai! -A waikák javai? -Antonio idegesen felnevetett. -Mijük van szerencsétleneknek az ágyékkötő madzagjukon kívül? -Amiket tőletek, fehér emberektől kaptak. Te is tudod atyám, hogyan szereztétek a híveket a falvakban. Mi mindent adtatok, hogy befogadják a fehér istent. Elárasztottátok népeinket a civilizáció kellékeivel, csak, hogy céljaitokat elérjétek. Egy shipibo ölni tudna egy késért, egy fém-csapdáért, egy lábosért, vagy egy halász-hálóért! A pap, rosszallóan csóválta a fejét. -Ez úgy hangzik, fiam, mintha azt mondanád: megvásároltuk őket! -Mert nem ez történt? Antonio igazságos ember volt, szeretett szembenézni a dolgokkal. Kereste a jelenségek mögött a lényeget. Az indián főnöknek igaza van. Valóban: megvásárolták a népet, javakkal, csecsebecsékkel vették meg a hitet. A jó cél érdekében történt, de így történt. Halvány, fáradt mosoly jelent meg az arcán. -Jó, igazad van. De mondd meg, te okos ember vagy, helyes-e ez így vagy sem? Te magad is keresztény vagy! Az indián farkasszemet nézett vele. Zárkózott arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Olyan hosszan hallgatott, hogy már-már úgy tűnt, nem is akar válaszolni. Aztán mégis csak megszólalt. -Az igazságnak két arca van. Ha a te oldaladról nézem, mint keresztény, azt kell mondanom, jól tettétek, mert az én népemnek is meg kellett ismernie az egy, igaz Istent. De, a másik oldal felől, máshogy fest a dolog. A shipibók például azt mondják: idejönnek a fehér emberek, és mindenünket elveszik, még az isteneinket is! Csend lett. Antonio tudta, az indiánnak igaza van. Ő, a tanult, széles látókörrel rendelkező, pap, többet is tudott a folyamatokról. Azt is tudta, hogy az indián őslakosság száma a fehér ember megjelenése óta a tizedére csökkent! A fehér ember mohó szájával beleharapott az őserdőbe, harapásának nyomait ma is láthatjuk mindenütt, ha az Amazonason, vagy az Orinocon utazunk, fél országnyi területeken letarolt dzsungel-részek! Túl nagy árat fizetett érte az őslakosság! -mondta magában. S, ha így folytatódik, ki tudja mi lesz 50 év múlva? Lesz-e még Amazónia, s élnek-e majd még indiánok Dél-Amerikában? -Gyere - intett a kaucsukgyűjtők főnökének. -Megkérjük Neyomit, hogy helyezze üzembe a rádió-telefont. Beszélnem kell a központi missziós teleppel. A félvér asszony édesdeden aludt a chinchorójában a verandán, alig bírtak lelket verni bele. Nagy-nehezen azért kikelt függőágyból és morogva, elindult a férfiak után. Bementek az irodába, Neyomi előhúzta az asztal alól a készüléket, feltette, s bekapcsolta. -Hívd Santa Christit, Neyomi - kérte az atya. A nő rákeresett a hullámhossz-hangolóval. Recsegett a készülék, majd bejött Santa Christi. -Itt a központi missziós állomás - hallották a hangot. - Vétel! -Antonio vagyok - mondta az atya a kagylóba. -Dicsértessék. Híreket kaptam. Bizalmas emberem jelentette, hogy shipibo indiánok megtámadtak keresztény waika telepeket Padamotól északra. Vétel. -Tudunk róla. -Vétel. -Kell-e valamit tennünk? Nem szeretném a missziómon lakókat veszélynek kitenni, vétel. -Nincs közvetlen veszély, maradjon mindenki a helyén. Kézben tartjuk az eseményeket, és a szükséges lépéseket megtesszük! Köszönöm, befejeztem, Isten áldja! Gondterhelten nézett Neyomira és Awqiricuce-ra. -Hát, hallottátok testvéreim. Bíznunk kell a fenti vezetésben, de legfőképp Istenben. Most menjetek, de ne beszéljetek erről senkinek! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |