Józsika és Évike egy szép tavaszi napon elhatározták, hogy Ők bizony elmennek kirándulni az erdőbe. Szavaikat tett követte. Szüleiktől kaptak egy-egy hátizsákotl Abba tettek minden jóféle elemózsiát, térképet, meg hamuba sült pogácsaként kérést , hogy vigyázzanak ma
gukra és estére feltétlen otthon legyenek. Alighogy a szüleik becsukták maguk mögött a szobaajtót a két gyerek, mondván, hogy úgy sem kell, kitették a csomagjukból a tájolót és a térképet, majd útnak indultak. Kivillamosoztak a városból egyenest a szép, zöld, végeláthatatlan erdőbe. Találomra bementek egy pontot és ott mendegéltek egyre beljebb és beljebb. Józsika talált egy Y alakú ágat. Bicskájával levágta. Volt nála egy erősebb gumidarab, azt az Y két felső számára erősítve csúzlit csinált belőle. Ahogy bandukoltak egyszer csak azt veszik észre, hogy távolabb egy kíváncsi őz bámul rájuk nagy szemekkel. Józsiba belebújt az ördög. Elővette a parittyáját és rálőtt a kis állatra. Az riadtan futott el. Ugyanezt kapta több mókus, madár is. A kislány sem tétlenkedett. Szorgos munkával fosztott ki két madárfészket. Amerre mentek letört ágak, meglőtt, síró állatok jelezték az útjukat. Közben dél lett. Egy szép tisztáson megebédeltek. Természetesen utánuk csak szemét, sok szemét maradt. Bandukoltak tovább. Később azonban, ahogy alkonyodott, szívesen indultak volna már a hazafelé vivő villamoshoz, de nem találták a helyes irányt. Mentek erre, indultak arra, jártak erre, meg amarra, de a villamosvégállomás, de legalább az erdő széle nem volt sehol. Az állatok, meg a fák közben szóltak az Erdei Mágusnak, hogy kóborol az erdőben két haszontalan gyerek, aki őket oktalanul bántalmazza. Kérték, védje meg Őket ezektől a gyerekektől. A Mágus magára vette a köpenyét és elindult gyerekkeresésre. Már jócskán fenn fehérlett a Hold az égen, a fák alatt hosszan látszott a Hold árnyéka, amikor egy gödörben rátalált a két, most már a félelemtől és a hűvöstől remegően összebújt gyerekre. Egy közelben elfutó nyuszi nevetve nézett a két gyerekre:
- Íme, a két ,,hős"! Szépek vagytok! - és tovább futott nevetve. A gyerekek meglátva a köpenyes alakot, rámeredtek:
-Ki vagy Te? - kérdezték.
- Az Erdei Mágus vagyok - felelte az alak- ,de kik vagytok Ti?
A gyerekek elmesélték és azt is, hogy hogy kerültek ide.
- Megérdemeltétek, mert megsértettétek az erdőjárás csodahármasát:

1., ha ismeretlen erdőben jártok mindég vigyetek magatokkal tájolót, térképet, vagy olyan embert, aki ismeri az erdőt, hogy el ne tévedjetek, vagy figyeljétek a túrajeleket.

2., ne tördeljétek le a növényeket, ne szemeteljetek, ne rakjatok tüzet, csak a megengedett helyeken és ott is csak akkor, amikor az megengedett, mert leéghet az erdő!

3., ne bántsátok az állatokat. Indok nélkül Ők sem bántanak Titeket.

Ez tehát az erdei csodahármas. Ha megígéritek, hogy ezt máshol és máskor is betartjátok, bármikor szívesen látunk Titeket bárhol, bármely erdőben, de ha nem, akkor Velem, az Erdei Mágussal gyűlik meg a bajotok! A gyerekek mindezt megígérté.
A Mágus ezután elvezette Őket a villamosvégállomáshoz, ahol elköszönt Tőlük.