HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 10 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-24
A majom farka, a misszionárius feneke IV/4.Keskeny folyócskán hajóztak, a nevét sem Pedro, sem Faé nem tudta. Amazóniában annyi kisebb-nagyobb folyó, patak, tó és vízfolyás van, hogy lehetetlenség mindegyiknek nevet adni. Már csak azért sem, mert állandóan változtatják medrüket, esős időszakban megtelnek, aztán a száraz időszakban kiapadnak, majd megint megtelnek, gondolnak egyet, s másfele kezdenek folyni. Na, ettől kezdve már nem lehet tudni, ez a folyó melyik, s melyik a másik! Száraz időszak persze nem létezik, úgy kell érteni, hogy azokban a hónapokban, amelyeket "száraznak" mondunk, kevesebb eső esik, napjában esetleg csak egy, és az is csak este. A folyócskáról, amelyiken haladtak, annyit tudtak mindössze, hogy valahol beleömlik majd a Sjemeicébe (ennek a folyónak viszont érdekes módon több neve is volt!), ami majd hazaviszi őket. Az őserdőnek ezen a részén gyakoriak a tavacskák, napjában többször is átszeltek egyet-egyet. Volt, ahol ki lehetett kötni a parton, amit boldog örömmel használtak ki, hogy egyenek, igyanak, pihenjenek. Az egyik kicsi tó tiszta, szép, homokos partjával hívogatóan kacsingatott a fáradt utazókra. Sima tükrén hatalmas levelű, a szivárvány minden színében pompázó virágok díszlettek. Tányérjaik között alig tudtak utat vágni a partig. A bámulat kiáltásai törtek ki Ethel, és Julianna ajkán, amikor ezeket a pompás tavi virágokat megpillantották. A csónak férfi utasaival ellentétben ők először jártak az őserdő mélyén, először látták a "zöld pokol" lenyűgöző mesevilágát! -Nézze csak nővér! - kiáltott fel Ethel - látja azt ott? És, azt a másikat? Nézze csak! Az még nagyobb! Kikötöttek a parton. Késő délután volt, az esőfelhők már gyülekeztek felettük. Faé és Pedro bementek a sűrűbe, hogy lőjenek valamit vacsorára. Az orvos elnyúlt a ládák között a trepnin, fejére húzta a ponyva sarkát. -Durmolok egyet, rám fér - mondta, s már húzta is a lóbőrt. -Én meg úszom egyet - közölte Ethel - rám is rám fér! Nem jön anyám? Julianna nevetve rázta a fejét. -Nem tudok úszni gyermekem, de te csak menj! Ethel inge elejéhez nyúlt, hogy kigombolja, s levegye. Minek ide az isten-háta mögötti dzsungelbe ruha, ha fürödni akar az ember? Cserkész-ing volt rajta, kheki-szinű, zsebekkel, vállpánttal. Julianna nézte, hogyan kezd vetkőzni. Pillantásában a lány most megint felfedezte azt a fajta, tolakodó kíváncsiságot, amiről úgy vélte, már ismeri. Mintha egy férfi nézné! Ne! Istenem, ne! Beindult a védekező reflex. Visszagombolta az ingét. Nem szabad! Lehet, hogy hülye vagyok, és csak képzelődöm, de akkor se! Ingben, kisnadrágban gázolt bele a vízbe, néhány lépés után már mély volt, úszni kezdett. Erőteljesen tempózott, hogy kiverje fejéből a rossz gondolatokat. Közben szidta magát. Ostoba perszóna! Csak bebeszéled magadnak, ezt az izét! Julianna apáca! Butaságokat képzelsz róla! Fel-alá úszkált jó ideig. A tavacska hűs vize kellemesen simogatta bőrét, felfrissítette, megnyugtatta. Hátára feküdt, nézte az egymásra tornyosuló felhőket. A tavirózsák körbevették, madarak röpködtek, csicseregtek a levegőben. Puska dörrent nem messze a fák között, aztán még egy lövést hallott nem sokra rá. A vadászok, nem érdekes. Nem változtatott testhelyzetén, élvezte a súlytalan lebegést. Egyszerre csak éles sikoltás repesztett a fülébe. Julianna hangja volt. -Ethel! Krokodiiil! Hasára perdült, körülnézett. Első pillanatra nem látott semmit, aztán észrevette az egyik vízinövény levele mögött a jellegzetes, háromszög alakú, szürkés-zöld fejet. Rémülten felkiáltott, s teljes erejéből elkezdett úszni a part felé. Érezte, hogy a szörnyű állat követi. A veszély megacélozta izmait, még soha életében nem úszott ilyen gyorsan, mint most. Már majdnem elérte a partot, a krokodil szorosan a nyomában volt. Ekkor több dolog történt egyszerre. Felébredt dr. Voght, és nagyot kiáltott. Julianna egy vastag faággal belegázolt a tóba, kétségbeesetten csapkodott, s közben velőtrázó hangon sikoltozott. Csörtetés hallatszott az erdő irányából, szétvált a növényzet, és lövésre kész puskával a kezében megjelent a két vadász. Faé volt elől, Pedro mögötte loholt. -Félre onnan, nővér! - kiáltotta Faé. - Bukjon le! Bukjon már le, az Isten verje meg! Lövés dörrent. Ethel elérte a partot, és felszaladt a fövenyre. A part mellett a sekély, vértől vöröslő vízben szétlőtt fejjel, mozdulatlanul hevert a szörnyeteg állat. -Krokodil! - mondta a lány. -Nem - rázta a fejét Faé. -Ez aligátor! Kisebb, mint a krokodil, de azért épp olyan veszélyes. Nem lett volna szabad felügyelet nélkül bemenni a vízbe! Nagy ostobaságot csinált! Fiatal őzet hoztak vacsorára. Egy batyu is volt Pedronál, valami mozgott benne. -Ezt magának hoztam, kisasszonykám - mosolygott rá a férfi Ethelre. A lány kibontotta, széthajtogatta a batyu széleit. Meglepett örömmel kiáltott fel. Kicsi majom-gyerek mászott ki belőle, beijedt képpel. -Jaj, de aranyos! -Keblére ölelte a gyámoltalan kis jószágot! -Köszönöm, Pedro! Most már nekem is lesz valakim, akit szerethetek! Másnap, alig, hogy elindultak, belefutottak egy kiterjedt huama mezőbe. A huamát itt "vízi-jácintnak" mondják, gyönyörű egy növény! Mintha az egész folyó virágba borult volna, gyermekfej nagyságú, pompás virágok, fehér, és lila szirmokkal, kecsesen trónoltak a zöld szárak, levelek között! Látványnak elbűvölő, ám ez a szövedék útját állja mindennek és mindenkinek, aki a víz felszínén akar közlekedni, így, természetesen motor-csónakázni sem lehet benne, a propeller elakad a kusza rengetegben, jó, ha nem ég le azonnal a motor, mikor a növény hosszú, szívós szára rátekeredik. Pedro, talán álmos volt még, kora reggel lévén, későn vette észre a folyót összefüggően borító növénytakarót, teljes sebességgel belefutott. A csavar leállt, a csónakot vitte még a lendület, mélyen belefúródott a huamába. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy nagyon közel voltak már a Sjemeicéhez, s egyúttal az otthonhoz. Ethel, aki úgy gondolt a missziós telepre, mint az otthonára már számítgatta, mikor érnek haza. Talán holnap - gondolta, de holnap után biztosan! Most, hogy már harmadik hete volt távol, nagyon hiányzott minden, legfőképp a gyerekek, aztán Antonio atya, aztán a többiek, Pablo, Neyomi, s a telepen lakó, dolgozó indián családok. Pedro keresztet vetett, Faé waika nyelven káromkodott. Julianna nem értette, mit mondott a vadász, csak bámult rá, nagy, jóindulatú tehén-zöld szemeivel. Úgy bámult, mint aki azt mondja magában: Isten bocsássa meg neked, kedves indián gyermekem, akármit is mondtál! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |