HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 5 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-02-06
A majom farka, a misszionárius feneke V/1.A Voght-expedíció március 3.-án indult el a waika falvakba, az Orinoco jobboldali mellékfolyóinak vidékére, és 29.-én érkezett vissza Delohiba. Útjuk során húsznál több települést látogattak meg, több ládányi gyógyszert, kötszert, tisztálkodási szereket, és egyebeket osztottak szét. A doktor 242 gyermeknek adta be fekete-himlő elleni védőoltást, 189 felnőttet kezelt, 17 kisebb sebészeti beavatkozást hajtott végre. Egyetlen helytől eltekintve, amiről beszámoltunk, barátságosan fogadták őket. A lakosság keresztény volt, de ez csak annyit jelentett, hogy az emberek pro-forma meg lettek keresztelve, életmódjukon a megkeresztelkedés jottányit sem változtatott, továbbra is a régi szokások és beidegződések szerint éltek. A Cataniapo, Parquaza, Suapure folyók vidékére a piaroákhoz, a waikák rokonaihoz nem jutottak el, erre már nem maradt idő! Valószínű, ha maradt volna, se mennek, az északi waika falvakban kezdtek ugyanis már terjedni a shipibo támadások hírei! A shipibo-törzsek az Amazonas felső vidékéről húzódtak lefele, a hírek jöttek, mentek. Vonulásuk oka ismeretlen volt. A doktor úgy döntött nem kockáztat, és a rendelkezésre álló időkeretet a biztonságosabb waika-tereék végigjárására használja fel. Roskadásig teli motorcsónakkal indultak útnak, és majdnem ugyanúgy érkeztek vissza, csak a rakomány volt más. A ládákban az ajándékba kapott, cserépedények, primitív indián-eszközök, élelmiszer: lasha, manioka liszt, különböző trópusi gyümölcsök: papaja, kesu, paradió, mamao, jacá, banán, és más egyéb élelem voltak elraktározva, azon kívül a csónak aljában fegyverek, lándzsák íjak, nyilak, fakések, kígyófogó villák, fonott fűkötél, állat, és kígyóbőrök, bogár, és lepkegyűjtemény, ez utóbbiak gondosan elcsomagolva. A legbecsesebb rakomány azonban az a 15 tekercsnyi film volt, ami a doktor személyes poggyászában lapult előhívásra várva! Elcsigázva, hullafáradtan érkezett vissza a kis csapat a misszióra, rájuk fért a pihenés. Másnap, a nővért kivéve, délig aludtak. Julianna hajnalban kelt, és nem sokra rá már a konyhán látták tüsténkedni, a szakácsok legnagyobb bánatára. Kitakaríttatta, felmosatta a helyiséget, rendet rakatott a polcokon, szidta, ugráltatta Kaébét és Tiyniórát, Carlos unokáit, akik aznap konyhaszolgálatosak voltak. Neyomival is összetűzésbe került, no benne aztán emberére akadt, a szapora-beszédű, vérmes természetű indián asszony nem hagyta magát terrorizálni. Hangos purparléjuk Antonio atyát is előcsalta, álmos képpel loholt át a közösségi épületbe, s néhány higgadt szóval rendet teremtett. Neyomi, még mindig dühösen elrohant, az atya meg leült az egyik asztalhoz, és kért egy kávét Kaébétől. Julianna letelepedett melléje, s ő is elugrasztotta a kislányt a konyhába egy csésze kávéért. Míg a kávét várták, Antonio néhány szóval felvázolta az aznapi programot: ebéd után az expedíció résztvevői beszámolnak az utazásról, utána, valamikor délután ünnepi szentmise és hálaadás, majd a szokásos táncmulatság a telepen élő indiánok számára. -Apropó, táncmulatság! - kapott bele a szóba a nővér. -Atya, akartam már mondani, ne engedje ezeket a vadembereket táncikálás ürügyén meztelenül ugrabugrálni! Az is elviselhetetlen, amit a miséken rendeznek síppal, dobbal nádi-hegedűvel, nem oda való dolog, de mindegy, elnézem. A meztelenkedés viszont más, a meztelenkedés bűn! Paráznaság, akárhonnan nézzük is! Micsoda dolog ez, egy jezsuita misszión! -Én nem látok benne semmi kivetni valót - vonta meg a vállát az atya. - Nézze nővér, nekünk itt tekintettel kell lennünk a körülményekre. Nem szabad az indiánokat egy csapásra eltiltani régi szokásaiktól, az csak rossz vért szül! -Értem, hogy nem, persze, hogy nem! Én is így gondolom. Táncoljanak, ja. Csak vegyenek fel magukra valamit. Legalább a szemérmüket takarják el, ne okozzanak megbotránkozást a többiek között... -Kik azok a többiek? - vágott a szavába Antonio. -Senki nincs itt négyünkön kívül! Mi, négyen, európaiak! Ön, anyám, dr. Voght, a lánya, meg jómagam. Nos, ami engem illet, én tizenöt éve élek itt, ha tetszik, ha nem, láttam már meztelen indiánt. Önök pedig, most tértek vissza a waika terékből, gondolom önöknek sem új a dolog. Mi ebben a probléma? -Az hogy erkölcstelen! - mondta a nővér kicsit hangosabban, mint illett volna. -Csak az. Csodálom, hogy nekem kell magyaráznom önnek, egy jezsuita papnak. Itt van például Ethel. Ő még kiskorú, még csak 16 éves! Gondolt erre? Antonio felnevetett. Kurta, nem jókedvről árulkodó nevetés volt. Megjött a kávé, Kaébe letette elébük az asztalra és elsietett. -Rendben - mondta. -Rajta leszek. De ma még nézze el nekünk az erkölcstelenséget. Majd aztán apránként ráveszem őket arra, amit maga akar. -De... -Megegyeztünk nővér?! - ez már olyan hanglejtéssel lett kimondva, hogy Julianna nem vitatkozhatott tovább. -Ahogy akarja atya! Belekortyoltak a kávéjukba. Faé jelent meg a bejáratnál, az indián az erdőbe készült, puska volt a vállán, széles töltényheveder keresztben a mellkasán. -Lövök néhány tapírt - közölte szűkszavúan. -Abból készülhet jó ebéd. -Jól van Faé - intett Antonio. -Menj csak. Járj szerencsével. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus szent neve. A vadász elment, gyerek-zsivaj hallatszott kintről, ébredezett a misszió. -Ma nincs tanítás, anyám! - mondta a legmézesmázosabb hangján az atya. -Ma ünnepelünk. Megteszi, hogy körbemegy és kihirdeti? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |