ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

negyedik éve élek már ezen a vidéken nem szeretem
szeretem de mégse szeretem valahogy
azt szeretem benne hogy szabad vagyok hogy nem ismer senki hogy nem tudják ki vagyok és ki voltam és hogy van pénzen és hogy nem kell semmit csinálnom
viszont nem szeretem tampát ahol a lakásom van és sarasotát sem
szeretem kirakatvárosok

díszletek között sétál az ember sehol egy teremtett lélek amerre megyek az egyik utcában az építészek a Montmarte-ot utánozták le ügyetlenül ám olyan rikítóan új az egész félek hozzáérni a házfalhoz mert attól félek hogy ragad a festéktől és a rusztikusnak álcázott kávéház kong belül
a sarkon
tampában lakom de időm javarészét sarasotában töltöm a kikötőben a jachtomon nem csinálok semmit
amikor idekerültem furcsa és nyomasztó volt ez a nagy üresség kihalt város tengernyi autó az utcákon és a parkolókban teremtett élő lélek sehol
egy élő lélek sehol
bementem például egy kínai étterembe a sarasotát átszelő kétszer kétsávos pálya mellett
mindenütt óriási parkolók temérdek gépkocsi
plázák tömkelege húsz kilométer hosszan

a hatalmas étterem tök üres volt mindössze csak három asztalnál ültek
utána egy áruházba
én voltam az egyedüli vásárló
hol vannak az emberek az autókból vajon (?) azóta se tudtam meg
egyszer viszont láttam egy babakocsit toló fiatal anyukát az egyik csendes mellékutcában
véletlen lehetett

kapcsolataim felszínesek joe a szomszédom rám köszön a lépcsőházban hááárjúú ugye szép időnk van billie
igen mondom tényleg nagyon szép
körülbelül ennyi

egyik nap lementem kocsival claire-villagebe hogy meglátogassam marylint
claire-village sarasotán túl van egyik oldalon a tenger másik oldalon a mocsár a krokodilokkal
ez egy kicsi üdülőhely szép pálmafákkal széles homokos beach
tampában a benzinkút kihajtójánál felvettem egy stoppost
bekapcsoltam az airconditiont
langyos levegőt fújattam be hűvös volt aznap
halkan szólt a rádió

jó iramban hajtottam aztán a highway-on
80 kilométer a távolság a két város között fél óra alatt lenn voltam sarasotában s innen már egy keskeny úton gurultam tovább
nemsokára beértem a községbe áthaladtam a centrumom
úgy
emlékeztem hogy marylinéknek a túlsó végén van a házuk vagy nyaralójuk
egy kis rondóhoz értem onnan nyílt egy szűk kis utca a község túlsó vége felé
az utca bejárata el volt torlaszolva munkagép dolgozott ott árkot ásott vagy mit
nagy-nehezen elaraszoltam mellette
a stoppos azt javasolta ne menjek tovább arra fele mert arra már nincsenek házak
de én emlékeztem rá hogy valahol ott kell lennie a háznak amit keresek és tényleg a harmadik ház az ő házuk volt megismertem
egymás mellett volt ott a szűk utcában néhány ház az is egy régi villa közel a
kerítéshez repkénnyel felfuttatva

marylin nem volt otthon anyukája azonban barátságosan fogadott mintha ismert volna
beszélgettünk aprósüteménnyel kínált
ott voltak még néhányan
egy harminc körüli nő rövid vörös göndör hajjal én a
nagynénikének gondoltam aztán egy srác talán a bátyja meg még valaki és a stoppos fiú
anyukája azt monda mindjárt jön és tényleg nyílt az ajtó és egyszer csak belépett
könnyű kabát volt rajta mert hűvös szél fújt nem volt jó idő s a kabát alatt barna
színű nagy férfiing kihúzva a nadrágból
lelógott combközépig
kicsit mérges volt rám hogy ott vagyok ugyanis ahogy kiderült ő a központban várt engem

nem volt egyértelmű hogy megyek
telefonon egy héttel korábban beszéltünk róla de nem
volt egyértelmű
azt mondta hogy én úgy vettem hogy ha nem jelzek vissza akkor az azt jelenti hogy
mindenképpen megyek beszélgettünk barátságos volt a légkör
azon gondolkodtam hogy legyen most
meghívjam-e a központba vacsorázni hogy kicsit
magunkban legyünk de befutott közben egy srác aki a barátja volt és nekem eszembe jutott
hogy akkor ez nyilván nem jó mert nyilván nem akar eljönni velem vacsorázni ha a barátja
befutott

beszélgettünk tovább

én az asztalnál ültem
anyukája tett vett a szobában a nagynéni a harmincas vörös nő
oda ült az asztalhoz vele beszélgettem sokat nevettünk

az volt a téma hogy miért nem hívtam fel telefonon marylint de ez még az előtt volt hogy
megérkezett volna anyukájától kérdeztem hogy mi a száma mert az én
telefonomba nincs beírva fel akartam hívni merre van
anyukája mutatta a telefonjában a számát de
nagyon furcsán volt beírva egy számnégyzetbe felül két 5-ös szám s alatta
sarokszámként még három 5-ös a stoppos is segíteni akart megfejteni de közben
megjött végre
marylin

a nagynéni
a vörös-hajú nő indítványozta hogy járjunk egyet s kimentünk én a néni és a stoppos meg még valaki
lementünk a lépcsőn a kicsi kertbe de nem mentünk tovább mert nagyon hideg volt
arra gondoltam hogy marylin biztos egyedül akar maradni a barátjával és biztos majd a
többiek is észreveszik magukat és ők is kijönnek
de nem jöttek
gondolom a hideg miatt
nem

később visszamentünk és tovább beszélgettünk s ahogy így beszélgettünk egyszer csak
megszólalt nevetve az a srác akit a bátyjának néztem: na ez a marylin megint itt vetkőzik
pucérra mindenki előtt annyira jellemző
én persze nem láttam semmit mert el voltam fordulva s mire odanéztem már átöltözött
ekkor viszont előkerült egy kiskutya és elkezdte játékosan lecibálni a
rongyszőnyeget arról a fehérmárvány lépcsőről ami a szobából az emeletre vezetett

egyébként nagyon barátságos polgári ízléssel berendezett lakás volt tele csipkével festményekkel
és vázákkal és az egyik sarokban volt egy nagy kőkorsó
tetszett
két széles füle volt oldalt s domború hasa középen


na körülbelül ennyi volt ez a történet

illetve ennyit akartam elmesélni