Bár már a karneváli és farsangi időszakon túlléptünk, ennek ellenére bemutatható egy olyan kézi mesterség és annak mestere, akinek hobbija az év minden napján látvány lehet. Ez a kedvtelés nálunk kicsit szokatlannak tűnik, hiszen más kultúrában vannak gyökerei, de talán éppen ettől érdekes. Nemes Károly nem egyébre vállalkozott, minthogy megtanulja az igazi velencei álarcok készítését. Amit aztán évről évre tökéletesített, mígnem eljutott oda, hogy már kiállításokkal is büszkélkedhet és az érdeklődők köre egyre bővül. Érdekes a kezdet, ő maga is meglepőnek tartja, hogy ennek a kedvtelésnek hódol.

Sem Velence, sem a karneválok, de még csak a kézművesség sem vonzotta, ráadásul hivatásos katona a foglalkozása, tehát egyetlen szegmens sem akadt az életében, ami utalt volna arra mivel fog foglalkozni élete delén. 2006-ban járt először a lagúnák városában, melyre inkább csak egy fárasztó kirándulásként emlékszik vissza. Illetve ez volt az első találkozása az igazi, eredeti velencei álarccal, ami szerelem első látásra érzésként hatott rá. Megbabonázta és beindította a fantáziáját. Tulajdonosa akart lenni egynek, lehetőleg valami különlegesen szép példányra vadászott. Azonban anyagi gátak emelkedtek elé és csak egy olcsóbb, egyszerűbb változatra adódott lehetősége. Viszont pont ez az elégedetlenség inspirálta arra, hogy idehaza megpróbálkozzék saját maga készíteni egy olyan álarcot, amilyet elképzelt magának. Az elhatározás elé egy ismételt gát tornyosult, alig-alig akadt oktatóanyagra. Semmi használható információt nem talált, ami elindíthatná az úton. 2006 után már évi rendszerességgel tért vissza Olaszországba, legfőképpen azért, hogy tapasztalatot szerezzen és újból szemtől szembe találkozzon az igazi karneváli maszkokkal. Négy évig gyűjtötte a bátorságot, ismerkedett az álarcokkal, végezte a kutatómunkát és 2010-ben elkészült az első saját darab, a Zöld Joker. Belátja, hogy nem a legtökéletesebb darab és már azóta százszor szebb alkotásokat ad ki a kezéből, ennek ellenére büszkén tekint rá, mint legelső produktumra.
Az általa készített álarcok elsősorban falidíszek, de mivel papírmasé az alapjuk, tehát könnyűek, ezért akár hordhatóak is lennének. Az átlagos elkészülési idő egy hét, ennek nagy részét a száradás teszi ki. Bár előzetes terveket készít egy-egy álarchoz, sokszor egészen más kerekedik ki végeredményként. Festés közben jönnek a legintenzívebb ötletek a díszítésre vonatkozóan. Csomagolópapír, organza, selyem, szatén, toll, zsinór, szalagok, flitterek és még számtalan anyagból készül a díszítés. Kizárólag itthon vásárolja az álarchoz valókat és soha nem spórol ha igazán szépet akar. Ezért van az, hogy összességében egy meglehetősen magas árfekvésű maszk kerül ki a kezéből, ami értelemszerűen beszűkíti az eladhatóságot. Azonban mint mondja, nem az értékesítés az elsődleges célja. Mint általában a hobbik, számára is egy feszültségoldás, egy kellemes kikapcsolódás, amikor munka után este vagy hétvégenként a műhellyé avanzsált nappaliban készítgeti a maszkokat.

2012-ben volt az első kiállítása, idén már a negyedik nagyközönség előtti megmutatkozásban volt része. Bár nem gondolta az elején, hogy bárki kíváncsi lesz a munkáira, ma már nagyon fontosnak tartja ha meghívják valahová az alkotásaival. A Vendégkönyvbe beírt vélemények és dicséretek visszajelzések és támaszok a munkájában. Ezek alapján érzi és biztosítva van afelől, hogy jó úton jár. Nagyratörő tervei nincsenek, egyszerűen csak tökéletesíteni szeretné a munkáit. És bár első hallásra sokan meghökkenve fogadják, hogy egy katona álarcokat készít, a legtöbben elismerően konstatálják, hogy bizony irigylésre méltó, amikor valaki ilyen szenvedéllyel foglalkozik valamivel. A közigazgatás és a kézművesség pedig nem ellentéte egymásnak, hanem kiegészítése egyik a másiknak. Így teljes az élete.