HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1945

Írás összesen: 52772

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-04-02 07:39:26

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: vörössapkásFeltöltés dátuma: 2014-08-06

Bemutatkozás

Nem azért szeretjük, mert szép, hanem azért szép, mert szeretjük.
(Müller Péter)

Több. Mint 50 éves vasúti tevékenységem során előfordult sztorik,pillanatok, események.


"Egész úton hazafelé azon gondolkodám...".
A verset tudtam, csak azt nem, hogy az én versem, hogyan fog folytatódni?
Kegyetlenül el voltam kenődve, mert nem tudtam elképzelni hogyan fogom elmondani anyámnak, hogy kirúgtak az iskolából.
Abból az iskolából, amelyikbe önként mentem. Szándékosan, sőt nagy elszántsággal.
Hiszen meg volt a célom, mi is lesz belőlem ha nagy leszek.
A hozzám hasonló srácoktól ha megkérdezték, mi akar lenni, ha nagy lesz, a legtöbb azt felelte, hogy mozdonyvezető.
Nekem már akkor az volt a válaszom: állomásfőnök.

Mi késztetett erre a bolond elhatározásra azt nem tudom.
Az udvarunkban lakott ugyan egy vonatvezető, aki mindig szépen karbantartott egyenruhájában ment szolgálatba, de nem vonatvezető akartam lenni.
Talán láttam az állomásfőnököt , amikor az anyámat látogattam a pápai állomáson, ahol dolgozott. Tetszett, hogy soha nem dolgozik (már mint a főnök)- legalábbis én ilyet nem láttam - csak sétálgat a peronon, hátratett kézzel, és köszönget jobbra-balra az ismerősöknek.
Hiába csúfoltak a barátaim, hiába intett anyám, hogy vasutasból elég egy a családban, nem engedtem a 48-ból.

A nyolc általános után jelentkeztem a szegedi Vasútforgalmi Technikumba. Ez az iskola éppen egy évvel előbb kezdte el a vasutas képzést. Fel is vettek. Tanultam is. Annyit persze, hogy valahogy meg ne ártson. Nem is volt baj az 1956/57-es tanévig, amikor a harmadik osztályt kijártam.
Év közben is volt néhány figyelemre méltó eset, ami a forradalmi történésekkel volt kapcsolatos, de nem kerültem olyan konfliktusba, amiből hátrányom lehetett volna.
Más probléma volt. A magatartásommal volt kapcsolatban, amiről azóta sem beszéltem senkinek. Most sem fogok.
A lényeg az, hogy évzárón felolvastak a jobbak között ( fogalmazási versenyt nyertem, az iskola újságot indítottam és szerkesztettem, sikereket értem el atlétikában) és ezekért
dicséretet kaptam.
Sajnos a rosszabbak között is szerepelt a nevem és mindenki tudomására hozták, hogy kirúgtak az iskolából.

Ezért voltam elkenődve útban hazafelé, amit nem is tudtam, hogy hol van.
A tanév kezdetekor még Kőszegről utaztam Szegedre, mert még Kőszegen laktunk.
Közben anyámék Nyúlra költöztek. Erről a községről akkor még semmit nem hallottam.
De ez volt a legkisebb gondom. A nagyobbik, a legeslegnagyobbik az volt, mit szól az anyám, hogy ilyen szépen elintéztem magam.

Nem volt elragadtatva. (Petőfi anyjával ellentétben , nem "repült felém" !)
Nem emlékszem, hogy nagyon megszidott volna. Azt mondta, hogy ha itt nem becsülted meg magad, mehetsz kapálni. A dolgos kézre mindig szükség van.
Belegondoltam mi lesz belőlem, ha nekem kapálással kell kenyeret keresnem. Tudtam, hogy mit jelent a földművelés, mert minden nyáron azzal kerestem zsebpénzt, hogy mentem kapálni, kévét kötni, markot szedni, cséplőgép mellé töreket húzkodni.
Nem volt szép kilátás.
Alig vártam, hogy 18 éves legyek.
Anyámmal bementünk Győrbe az állomásfőnökhöz, megérdeklődni, hogy van-e szükség félkész vasutasra.

A körülményekhez képest szerencsém volt. Felvettek a győri állomásra, nyolc általánossal, vonatfékezőnek, 1957 december 5-én. Ennél alacsonyabb beosztást nem találtak. Ennek is örültem. Újra elkezdhetem az utat építeni, a célom felé.
Lehetek még állomásfőnök.
Most már elárulhatom, hogy lehettem volna állomásfőnök. Nem is egyszer. Nem is egy állomáson. De mire az alkalom eljött, addigra már több eszem is lett és már egyáltalán nem állomásfőnök akartam lenni.

Végigjártam a szamárlétrát, elölről kezdtem a tanulást, érettségiztem, szereztem három diplomát munka mellett. Minden munkakört kipróbáltam. Mindegyiknek meg volt a szépsége. Végül olyan munkakörbe kerültem, amit még álmomban sem mertem gondolni. Oktató lettem. Erről majd még sokat fogok mesélni.

Jelenleg - 2000 óta - nyugdíjban vagyok, de egyéni vállalkozóként még mindig oktatok.
Vasutasok képzésével foglalkozom. Nagyon szívesen vagyok a fiatalokkal. Rengeteget tudok a tananyag mellett, a vasútról mesélni.
Majdnem minden témakörnél eszembe jut egy-egy példa, megtörtént eset, ami a témával kapcsolatos és soha nem hagyom ki, hogy elmeséljem a hallgatóknak.
Ezekből a történetekből szemezgetek néhányat.

Előfordulhat, hogy valakinek ismerős valamelyik történet - bár a neveket (legtöbbször) megmásítom - hiszen ezek megtörténtek, majdnem úgy, ahogy leírtam.
Azt is el tudom képzelni, hogy a történetek hatására másnak is eszébe jut hasonló eset.
Nyugodtan írjátok meg: - hát arra emlékszel-e?...

Kellemes időtöltést, jó szórakozást kívánok.

Peronkakas című könyvből

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12483
Időpont: 2014-08-30 19:21:18

Kedves István!
Bizony, ilyen az élet. Az ember annyi, de annyi mindent átél hosszú éveken át. Nem mindig sikerül az, amit elképzelünk fiatalon... Én pedagógus családban nőttem fel, apám után három fiútestvérem is erre a pályára ment, bár a középső bátyám, miután megszerezte a diplomáját, pályát választott (már diákkorában, szabadidőben aranyműves rokonunkhoz járt), mivel balkezes létére művésznek született, végül azon a pályán folytatta életét, egyetlen, a világháború évében tanított, a front miatt ő tanította le egy kis falu diákságát, mivel onnan a nevelő szüleihez menekült. Csak én választottam más pályát, de szintén, a háború után művészeti tanulmányok helyett keresk.-közgazd. iskolkákba iratkoztam be, így aztán irodákban töltöttem el életemet.
Élvezettel olvastam az írásodat, azt szerettem volna kifejezni, hogy nálunk mindenkinek meg volt az eredeti terve, de aztán az élet időnként másfelé irányított engem is.
Üdvözlettel: Kata

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A beteg című alkotáshoz

Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Alkony címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 133. címmel

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel E jussom örökeként... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Nincstelen címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi leszek, ha nagy leszek? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022