ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Bizony nem tudtam, hogy van ilyen szó. Görögnek hangzik, de manapság nem divatos tudni ógörögül. Az újgörögök se tudnak, és nagyon jól megvannak nélküle. Az egész ókori dicsőség különben is csak arra jó, hogy be lehessen kasszírozni a belépti díjat, minden második olajfánál, újra meg újra. Valaki mindig a markát tartja, ahol feldőlt egy oszlop, vagy széttört egy amforának nevezett köcsög. De azért mégse tanuljunk tőlük, mert mi minden külső segítség vagy égi útmutatás nélkül is ugyanabba a csődbe megyünk.

Lasanophorosz nincs a kiállítási tárgyak között, és korunk egyetlen mindentudója, a Google Bohumil Hrabalhoz igazít. Ő meg azt mondja, hogy ez egy perzsa szó. Higgyük el neki, mert csak tudott annyit perzsául, mint ógörögül?

A városi legenda szerint némely olvasói levelek kapcsán mondta volna el a következő kis történetet: Egy udvari költő agyba-főbe dicsérte a perzsa királyt, például összehasonlította a nappal, meg más, hasonlóan jelentéktelen égitestekkel. Hallgatta egy ideig a meg nem nevezett uralkodó, aztán megjegyezte: A lasanophoroszom tagadja ezt. Már most, a poén akkor csattan, ha tudjuk, mi ez a rejtélyes tárgy, és Hrabal meg is mondja, hogy a serbli, vagyis az éjjeli edény.

Nem fejteném ki részletesebben, hogy a sah mire gondolt, abba meg nem mennék bele, hogy ki lehetett ez a bölcs - gyanítom, az egészet Hrabal találta ki.

A gazdagságáról csodált Dárius biztosan nem, mert aki az élete minden csip-csup eseményéről megemlékezett a hozzá hasonlóan híres behistúni feliraton, az sosem keltette a szerény ember benyomását. Nagy Kürosz talán, aki hatalmas birodalmat hozott létre? I. Kambüszész, akit jó családból való, csendes természetű embernek neveztek? II. Kambüszész, aki szintén jó családból származott, ennek ellenére megölette a testvérét, mert maga akart uralkodni? Xerxész, aki a tengert korbácsoltatta meg mérgében, amikor nem sikerült hidat veretnie a Helleszpontoszon? Végül a görögök jól hazavágták, és az utolsó tizennégy évét tajtrészegen, ledér asszonyok között töltötte el? Vagy inkább I. Artaxerxész, a "hosszúkezű," akinek azonban volt elég szolgája ahhoz, hogy ne a saját hosszú kezeivel kapkodjon a billikom után? II. Xerxész biztosan nem, hiszen csak negyvenöt napot töltött a trónon, ami túl kevés ahhoz, hogy az udvari krónikásai kitaláljanak róla néhány ütős történetet. Esetleg II. Dárius, aki nem azért ölette meg az előző kolléga gyilkosát, hogy igazságot szolgáltasson, csupán maga is szeretett volna királykodni egy keveset?

Díszes társaság, bár semmivel sem rosszabb, mint más régi dinasztiák, igaz, hogy egyikből sem néz ki komolyabb szellemesség, sem az Oriens, sem az Occidens felől. Hanem ez a görögösen hangzó szó, amely éppen annyira "perzsa," mint mifelénk az olcsó szőnyegek..?

Hát, nem hellén, és nem is Zarathustra földjéről való. Szóviccként kezdte, 1440-1450 között. Hol másutt, mint Csehországban, ahol sokan ismerhetik a történetet. Cilley Borbála az egyik protagonista, a mi Zsigmond királyunk többször elcsapott és visszafogadott felesége, aki a nem éppen szűzies életmódjáról és az alkimista kísérleteiről emlékezetes. Ez utóbbi minőségében találkozott Johann von Laaz cseh alkimistával, akit latinosan Lasnioro-nak vagy Lasnionoro-nak neveztek. Firenzében tanulta a mesterséget, de úgy látszik, nem nagy sikerrel, mert a fekete királyné - vagy már régebben a taljánok - Laaz-nien-oro-nak, "Laaz-nincsen-arany"-nak nevezték. Ez a Laaz-nien-oro járhatott Hrabal fejében, amikor hirtelen szüksége lett egy perzsa szóra, és megalkotta a lasanophoroszt. Egészen odaillik a többi hrabali szellemesség közé.

A cseh aranycsináló nem járt szerencsével Borbálánál. A hölgy ezüstté változtatott némi rezet, és a látogató állítólag csaláson kapta. Borbála habozás nélkül akasztófára küldte, de a szemfüles kollégának, "Isten segedelmével," sikerült megszöknie Königgrätz-ből (Hradec Králové).