2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53197

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-09-25

Medál

Meredten bámulok a tűzbe a kezemben szorongatva a fotót. Azt a fotót, amelyen Stephan-nal együtt mosolygunk a kamerába. Annyi hosszú éve már, hogy örök búcsút vett tőlünk, hogy eltávozott e földi síkról.
Egy pillanat volt az egész, egyetlen egy lassú, évszázadoknak tűnő pillanat. Az egyik percben még élt és boldogan mosolygott rám, a másik pillanatban pedig már méterekkel arrébb hevert vérbe öltözött ruhában. Nem bírtam felfogni, sokkot kaptam.
A rendőrök azt mondták elütötte egy autó. Érdekes. Én ott voltam vele végig, mégse emlékszem semmire se. Azt mondták, a sokk tehet arról, hogy kitörlődtek az emlékezetemből a történtek. Nem is akartam emlékezni.
Egyáltalán nem akartam.
Még arra sem, amire emlékeztem.
Az összezúzott, kifordult és megcsonkított testre.
Nem akartam, mégis tisztán élt az emlékeimben a kép.
Jól lehet, hogy csak egyetlen pillanat műve volt az egész, és az, akit annyira szerettem, akibe szerelmes voltam, és akivel az életemet szándékoztam leélni, már nem volt többé, mégis arra volt ideje Stephan-nak, hogy magával vigye a szívemet. A szívet, ami azóta a nap óta nem akart már ugyanúgy működni, mint annak előtte. Már nem kereste a társas kapcsolatokat, már nem akart szeretni, mert nem akart szenvedni sem.
Így tehát a világtól elvonultan töltöttem a mindennapjaimat. A lehető legkevesebbszer tettem ki a lábamat otthonról. A szüleim, barátaim kitartóan ostromoltak engem a látogatásaikkal, de nem tehettek semmit. Már nem akartam lélegezni, nem akartam érezni és szenvedni. Feladtam, de gyáva voltam ahhoz, hogy valóban véget vessek az életemnek.
Egy apró kis reménysugár még élt bennem, ami azt mondta nekem, hogy ne adjam fel, mert jobbra fog fordulni a sorsom. Hogy még minden megváltozhat és helyrejöhet.
Nem hittem neki...
Vagy mégis, csak tagadtam.
Mert ha valóban nem hittem volna a reménysugaramban, akkor nem is kötne már össze semmi sem ezzel a világgal.
Akkor már semmi értelme nem lenne az életemnek.
És akkor már végképp feladtam volna.
Véget vetettem volna az életemnek.
De nem!
Még mindig itt vagyok és küzdök. Napról napra egyre tovább. És várom azt a reménysugarat. Nem tudom, hogy mire vártam, de vártam. Minden egyes újabb nap kikeltem az ágyból és a fotót néztem. Annyira boldogok voltunk akkor, annyira szerettük egymást. Azt képzeltük, hogy semmi sem árthat nekünk. Fiatalok voltunk, még előttünk volt az egész élet.
Azonban azóta már minden megváltozott.
Stephan itt hagyott engem, a szívem nélkül.
Meredten néztem a fotót és az évek során először tűnt fel rajta egy új részlet. Eddig vak voltam, hogy nem vettem észre.
Vagyis... Biztos, hogy észrevettem, csak eddig figyelmen kívül hagytam, mert nem akartam még elengedni Stephant.
Egykori önmagamat néztem a képen és az akkor a nyakamban függő medált. A medált, amit Stephan-tól kaptam annak idején egy ígérettel. Aznap nagyon borús gondolatok szállták meg Stephant.
- Kicsim, meg kell ígérned valamit nekem! - fordult felém fájdalmas arckifejezéssel. Nagyon megijesztett engem, soha azelőtt nem láttam őt még ennyire félni valamitől.
- Mi a baj? - nyúltam gyengéden az arca után, hogy megsimogathassam.
- Csak ígérj meg valamit. Hogy ha én már nem leszek, akkor új életet kezdesz! - nézett eltökélten a szemembe, s egyidejűleg átnyújtotta nekem a medált. - Ez a medál legyen az ígéreted arra, hogy nem hagyod végképp összetörni magadat, ha én már nem leszek.
- De hát, Steph, nem értelek. Mért ne lennél mindig velem? - kezdtem kétségbe esni.
- Csak vedd el! És ígérd meg! - nyújtotta határozottan felém a tárgyat.
- Rendben, megígérem - vettem el tőle. - De nem értem... - ráztam meg a fejemet.
- Hah - sóhajtott egy nagyot, miközben kezei végigszántották a haját. - Ethan, tudod, a középsulis legjobb barátom... Tegnap meghalt. Elisabethet, a menyasszonyát ez annyira kikészítette, hogy véletlenül túl sok altatót szedett be és... - nem volt ereje tovább folytatni, csak megrázta a fejét. - Csak tudnom, kell, hogy ha velem is történne valami, akkor te biztonságban lennél...
Biztonság.
Nem nevezném épp annak.
De rájöttem, hogy az a bizonyos erő, ami nem hagyta, hogy véget vessek ennek az egész őrületnek, pont a Steph-nek adott ígéretem volt.
Tudat alatt is be akartam tartani a neki adott szavamat.
Mély levegőt vettem és elhatároztam, hogy elkezdem betartani azt, amit kért tőlem. Hogy nem engedem, hogy végképp összetörjön a távozása.
Újra kell kezdenem, újra élnem, szeretnem, szenvednem kell...
Mert erről szól az élet. És azért, mert minden egyes újabb nap, amikor felkelek, élek, csinálom a napi rutint, ott lesz velem Steph is, mert neki köszönhettem, hogy még nem adtam fel teljesen.
Oh, édes, drága Steph-em, mennyire hiányzol nekem!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-11-05 20:44:38

válasz sankaszka (2014-11-03 15:33:14) üzenetére
Kedves Sankaszka!
Nagyon szpen ksznm, hogy olvastad a mvemet. rlk, hogy tetszett.
Jolcsi
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
454
Időpont: 2014-11-03 15:33:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
WOW.Szvbl gratullok,tetszett az alkotsod.Kvnok;J letert&vgtelen szeretetet,igaz trsakat,hogy meg sok ilyen&kellemes lleksimogat alkotsod szlethessen,a kzeljvben is.Tisztelettel&szeretettel;SANKASZKA/ALEJANDRO/P.REG.WRITER/USA.CALIFORNIA/MASAJISTAS CERTIFICATED/SUNLOVERDJ/CALYPSO DJ CERTIFICATED/BP.HU.EU/REG.ALKOTOMUVESZ...IN GOD WE TRUST/USA/Isten&Szeretet vjon mindannyiunkat...

Legutóbb történt

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022