2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53200

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-11-27

Mennyország

Vannak az ember életében olyan pillanatok, amiket legszívesebben meg nem történté tenne. Amiket egyszerűen minden további szó vagy áldozat nélkül kitörölne az életéből. Ne is emlékezzen rá többé. Ne is kerüljön a szeme elé.
Az életünk tele van vétkek sorozatával. Bárhogy is igyekszünk, hibázni fogunk, ilyen a természetünk. Túl szép is lenne, ha tökéletesek lennénk, nem érintenének meg minket az igazi apró örömök, mint egy erdőben tett kirándulás, barangolás a csodaszép fák, tavak között, mint egy apró kis gyermek mosolya.
Sokszor ábrándozunk olyan dolgokról, amiket szeretnénk elérni az életünkben, de nem adattak meg nekünk. Valószínűleg akkor nem küzdünk eléggé, vagy nincs is igazán szükségünk rá az életben.
Nekem is volt egy álmom, amit már nagyon régen, még ifjúként elveszítettem. Volt egy fiú, a szomszédban lakott, szőke haja állandóan belelógott gyönyörű zöld szemeibe. És mindig csibész mosolyával fogadott engem.
Nagyon jóban voltunk, ő volt a legjobb barátom. De egy nap megváltozott valami közöttünk. Többé már nem csak egy barátot, a legjobb barátomat láttam benne. Beleszerettem, és ő is belém.
Annyira rémisztő volt számomra, hogy esetleg elveszíthetem, hogy azt tanácsoltam neki, inkább maradjunk barátok. Akkoriban nagy volt bennem a kalandvágy, valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy megpróbáljak többet adni és többet elfogadni, ha róla volt szó.
Nem mertem belevágni egy kapcsolatba vele. Mert féltem attól, hogy ha rosszul sül el, akkor örökre elveszíthetem őt. És éppen ezzel a tartózkodással tettem tönkre mindent.
Azt mondta, hogy ő kitart mellettem és megvárja, amíg készen nem állok majd, hogy belevágjunk. De nem bírta elviselni a mindennapos látványomat úgy, hogy tudta, nem érhet hozzám, nem csókolhat. Így hát egyre ritkábban találkoztunk. Egyre ritkábban beszéltünk egymással, főleg mély és valódi kérdésekről.
Egy idő után azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem beszélgetünk, nincs miről beszélnünk.
Vagyis lett volna miről, de azt a témát gondosan kerültem. Így hát megszakadt a barátságunk. Azt hittem, hogy ez mindkettőnknek jobb így, bár pont ezt akartam elkerülni azzal, hogy nem kezdtem el járni vele.
Azt hittem, így a jó, így kellett ennek történnie.
Egész életemben kínzott a tudat, hogy mi lett volna, ha belemegyek? Talán boldogan éltük volna le a hátralévő életünket együtt? Vagy csak pár boldog évünk lett volna?
Mindegy is volt, hogy mennyi ideig maradtunk volna együtt. Most már tudom, hogy bele kellett volna egyeznem, meg kellett volna próbálnom, mert még ha csak ideig-óráig is, de boldog lehettem volna, aztán szépen tovább léptünk volna mindketten.
De így egy egész életet éltem le boldogtalanul, utána vágyakozva.
Sokszor eltöprengtem rajta, hogy vajon neki hogy telt az élete? Talált magának egy újabb szerelmet? Összeházasodott? Talán még gyermekei is vannak?
Nehéz volt erre gondolni, de az én ostobaságomnak köszönhettem a kínt. Még mindig jobb volt ezt feltételezni, mint azt, hogy ő is ugyanúgy, mint én, utánam vágyakozott egész életében. Túl nagy kérés lett volna, nem érdemeltem volna meg.
Hisz én voltam az, aki gátat szabott a boldogságnak. Nem engedtem, hogy elérjen hozzám, mert féltem. Túl szép volt, hogy valóra váljon. És nem is vált, nekem köszönhetően.
Egy nap szomorú hírt hozott számomra az egyik középiskolás osztálytársam, az én drága szerelmem meghalt, beteg volt, az orvosok nem tudtak segíteni rajta.
Olyan kínt, mint akkor, életemben nem éltem még át. Soha, senkit nem szerettem annyira, mint őt. És nem is fogok, ezt tudtam jól.
Számtalan óra, nap, hét telt el a gyász fájdalmában tengődve, de egy fokkal sem akart alább hagyni. Nem volt már miért ezen a Földön maradnom. Jobb lett volna nekem, ha követem őt és végre vele lehetek.
Kiderült, hogy soha nem tudott továbblépni, mindig engem szeretett, mindig utánam vágyott.
Ez a tudat még inkább romba döntött engem lelkileg. Hogy lehettem ennyire ostoba? Mért nem fogadtam el a legjobb és legboldogabb dolgot, amit csak az élet kínált számomra?
Éjszakákon át forgolódtam, hánykolódtam ide-oda. Nem bírtam rendesen aludni. Túl nehéz volt számomra a gondolat, hogy a butaságommal nem csak a saját, de az ő életét is tönkre tettem.
Hónapok teltek már el a temetése óta, de én még mindig nem tudtam másra gondolni, mint rá.
Egyre rosszabb lett.
Mígnem egy nap végre minden gond nélkül azonnal elaludtam. Olyan békés volt, végre nem kellett semmi rosszra gondolnom, kiszállt belőlem minden negatív érzés. Éreztem, ahogy álmomban elmosolyodom, amikor megláttam egy nagy fehérséget, és benne egy közeledő alakot.
A sok fény miatt nem tudtam kivenni az alakját, de tudtam, hogy ő az. Megismertem a járását, a tartását, de leginkább felismertem az érzést, ami mindig a szívembe költözött, ha csak a közelemben volt, vagy rá gondoltam.
Lassan közeledett felém, megállt előttem, ajkán mosoly játszott. Egy cseppet sem öregedett a nap óta, mióta utoljára láttam. Még mindig ugyanaz a mosolygós, vidám egyéniség volt, pedig az élet megtörhette volna. Ugyanolyan fiatal alakjában láttam őt, mint mikor harminc évvel ezelőtt örökre elváltak útjaink.
Legalábbis akkor azt hittem, hogy örökre. Most már láttam, hogy ez nem így volt. Csak abban az életben nem találkozhattunk, nem lehettünk az egymáséi. De most itt voltunk, és csak ez számított.
Egy egész örökkévalóság állt előttünk...

2014. 10. 30.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-12-09 09:24:13

válasz Finta Kata (2014-12-06 22:30:10) üzenetére
Kedves Kata!
rlk neki, hogy tetszett a trtnetem. Ksznm, hogy olvastad!
Jolcsi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2014-12-06 22:30:10

Kedves Jolcsi!
rzelmesen, szpen rtad le egy szerelmi trtnet - rdekes vgkimenetelt. Ilyen az let, sosem tudjuk, mikor valamit elutastunk. n is gy gondolom, hogy ezt az rzelmet nem lett volna szabad eldobni magadbl, mert ilyenekbl lesznek a legszebb lmnyek. S ez - szerintem legalbb is - gy van mg akkor is, ha ksbb eltvozik az letbl az, akit tiszta szvbl szerettnk. S azt az igaz szeretetet sohasem lehet elfeledni.
S ahogyan lertad: megjelenik mg lmainkban is.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-11-30 10:24:08

válasz Bödön (2014-11-28 08:16:53) üzenetére
Kedves Bdn!
Ksznm a tancsot, elgondolkodom rajta, hogy esetleg majd a ksbbiekben rok egy regnyt ebben a tmban. Jelenleg nincs tl sok idm az rsra, de remlem, hogy ez a kzeljvben vltozni fog, s akkor lehet belevetem magamat ebbe a sztoriba.
Jolcsi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10642
Időpont: 2014-11-28 08:16:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez egy nagyszer tma, rdekes trtnet! Kr, hogy nem regny-terjedelemben rtad meg, melyben bvebben ki lehetett volna fejteni a trtnseket! Megrne egy mist: regnyt rni belle! dv: n

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 152. című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) A lajtorja 152. című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Mikulás, az eredeti címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Drum / Azért című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotás

sailor bejegyzést írt a(z) "Az igazat mondd..." című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel "Az igazat mondd..." címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022