HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-12-29
A majom farka, a misszionárius feneke X/3.Koromsötét éjszaka borult Delohi lapos dombjára, masszív eső verte a misszióstelep apró házait és a sövénykerítésen túl elterülő trópusi dzsungel ősnövényzetét. A villámok fel-fellobbanó fénye lopakodó árnyalakot világított meg: Pablo settenkedett lefelé a part irányába, arra, ahol a csónakok pihentek fenn a magas-parton. Kövér cseppek kopogtak a kunyhók pálmatetején, az égbolt állandó morajlásába éles csattanások vegyültek. Hajnali négy óra volt. Senki és semmi nem mozdult, a fák lombjai nyögtek a szélben. Pablo, eltekintve egy-szál ágyékkötőjétől mezítelen volt. Minek egy indiánusnak ruha a trópusokon? Úgyis elázna. Vállán nagy, vízhatlan zsák lógott, a zsákban néhány szükséges holmi: spirituszfőző, lábas, tűzgyújtó-szerszám, szárított lasha, azaz manioka lepény, néhány húskonzerv, amit a konyháról csent el, kés, kisbalta, konzervnyitó, vízmerő-edény tökhéjból, zsinegek, halászháló, horgok, és egyebek. S volt még ott, a holmi tetejére begyömöszölve egy használt sátorponyva. Waika indiánok felesleges fényűzésnek tartották volna, de a waikák az őserdőben élnek, meztelenül járnak kelnek, nekik könnyű. Pablo azonban papok között nevelkedett, iskolázott, civilizált caboclo volt, sőt, génjeit tekintve, azt mondhatnók, csak fele részben volt caboclo, a másik felét tekintve "fehér" lett volna őkelme, ám, kalandvágyó természete arra hajtotta, hogy fúrton-furt az erdőt járja, mint bármelyik őslakos indián. Bár sokat tanult a waikáktól és a piaroráktól, akik belakták az egész környéket a Casiquiaretől keletre és nyugatra az Orinoco, a Rio Negro a Caroni és a Rio Branco folyók által határolt mintegy 200 ezer négyzetkilométernyi területen, sose tudott teljes mértékben elszakadni bizonyos civilizációs behatásoktól, konkrétan: nem szeretett például úgy aludni, hogy közben felülről az eső csapkodja a pőre bőrét. Gondolta: éjszakára majd magára teríti a sátorponyvát, s védve lesz alatta. Felvillanó fehér fény sisteregve vágja ketté a sötét égboltot, s mindjárt rá iszonyatos csattanás! A kikötő mellett álló mahagónifák egyikébe, talán a legnagyobbikba villám vág. Menydörgésszerű robajjal dől le az óriásfa, alig néhány méterre a csónakoktól, s már ég is zsíros, füstös, sistergő lánggal, a zakatoló eső sem tudja eloltani. Legalább lát Pablo. A fiúnak a szeme akár a hiúzé, éjszaka is kitűnően tud tájékozódni, azért persze az égő fa, mint fényforrás, most neki is jól jön. Olyan kegyetlen vaksötét, mint Amazónia dzsungeljeinek vaksötétje nemigen található még egy a Földön. Jobbra a stég körvonalai sejlenek fel, balra a csónakok, kenuk és pirogák nyújtóznak a parton. Odamegy az egyik kenuhoz, ez van a legközelebb a vízhez. Ledobja a válláról a zsákot, leteszi kezéből az íjat és a nyílköteget rejtő cubyját a földre, megragadja a csónak orrát, felemeli. Csúszik az átázott sáros talajon a lapos csónak-fenék. Csúszik Pablo meztelen talpa is. Elesik, teljes hosszában végigvágódik a sárban. Feláll, újra nekiveselkedik. Erőlködve emeli, s tolja lefelé a meredek partoldalon. Benn van végre az átkozott kenu a vízben. Egyik kezében a hosszú kikötőkötéllel felmászik a csomagért. Újra elesik, tiszta sár mindenütt, a feje búbjától a lába ujjáig. Lefele már a hátsófelén utazik, úgy biztosabb. Bezúdítja a zsákot az orrba, elhelyezi az íjat és a cubyját a fenékdeszkán, fél lábát berakja, s elrúgja magát. Feketén, mint az éjszaka veszik bele az indiánkenu a sötétbe, nyom nélkül tűnik el szellem-utasával. Villámok foszforeszkáló fényében kísértetiesen hajladozó fák adják a hátteret, dühöngő őrültként tombol a szél, özönvíz-szerű eső zúdul a sertaora. A kenu lassan elsodródik Delohi lapos dombja alól, körbeveszi a vad, titokzatos, járhatatlan dzsungel. Csobog a palánk mellett a hullám, taraja átvág a peremen. Az evezőcsapások egyre távolabbra hajtják a törékeny vízi-járművet. Május 24.-e van, hajnali 5 óra. Senki nem látta viszont Pablot a misszión többé, és a kenu is, ami nagy érték volt, az is örökre elveszett. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |