Életkorom ,,jogán" is tagja vagyok az egyik nyugdíjas klubnak, Nemrégiben a januári összejövetelünkön köszöntöttük az új évet. Körülnéztem. A sok arcon tapasztaltam azt., hogy mindannyiunkra igaz a címben hivatkozott mondás. Az éves munkatervet beszéltük meg. Mindenki valósággal sziporkázott az ötleteivel, szinte ,,tündökölt". Sokan aktivizálják magukat a klubmunkában. Azt mondják sokan, főleg a kívülállók, hogy minek az ilyen sürgés-forgolódás, ezért nem jár fizetés!Az ilyen cselekedetet barátságokban, a közösséghez tartozásban ,,kamatozik" és ez is nagy valuta! Mint már néhány írásomban megírtam, a közömbösség ma is ,,divat". Szándékosan tettem macskakörmökbe a divat szót, mert ez nem jó. Az ilyen jól működő klubok, mint a mienk, sokat segítenek sok idős embernek magánya oldásában, mert az emberek az ilyen klubok által is lehetőséget kapnak a társ ra találásra. Nagyon sok barátság alakult ki akár a mi klubunkban is. Sok embernek viszont az ilyen klubtevékenység is feladatot, célt ad. Különösen azoknak, ahol már a gyerekek, (akik már jócskán felnőttek és szintén a nyugdíjas kor felé ,,haladnak") távol vannak, vagy éppenséggel, mert közöttünk olyanok is vannak, nem élnek, vagy a társa nem él. Ezeknek meg célt adnak a mindennapoknak. Mód van a foglalkozások során a legkülönfélébb témákban tapasztalatcserére, eszmecserékre, esetleg egymás segítésére is. Ráadásul a mi klubunkban műkedvelő művészeti kör, pontosabban énekkar is működik és nagy sikerrel szerepel sok kerületi és máshol lezajló eseményen. Tehát igenis jár fizetés, csakhogy ezt nem monetáris eszközökkel fizetik meg, hanem egy nagyon jó érzés, az együvé tartozás, a hasznos cselekvés örömének érzése a ,,munkabér" és végül ez is alátámasztja a címben leírt közmondást: öregember nem vén ember. Szerintem mindaddig, ameddig van az életének célja, van egy jó közösség, család és rokonság, barátság, amelyben neki is szerepe van, nagyon fontos szerepe!