Már több, mint fél órája várakoztam, közben a könyvem sokadik oldalát koptattam, amikor megütötte a fülem egy nem túl kedves kijelentés.

-Azok a mocskos férfiak!- hangzott nyersen és erőteljesen.

Egy pillanatra kimeresztettem a szemem és felhúztam a szemöldököm, reméltem, hogy nem ül a közelben egyetlen férfi sem. Akár a süket is hallhatta volna, hogy ez az egyetlen mondat ordít a fájdalomtól és a csalódottságtól, de már jött is rá a válasz...

- Igazad van, az összes egy... inkább nem is folytatom. - válaszolta egy szerényebb női hang.

Itt már nem tehettem mást, feltűnés nélkül becsuktam a könyvem és mintha semmit sem hallottam volna felütöttem a fejem. Felkeltette az érdeklődésem ez a két mondat, szerettem volna tudni, hogy miről is van szó, bár sosem szoktam hallgatózni, de most nem volt más választásom, hajtott a kíváncsiság. Máris szemben találtam magam két, első látásra huszonéves lánnyal. Az egyik fekete hajú volt, a másik vörös. Utóbbiról azonnal leolvastam, hogy minden bizonnyal nem ő a sértett. Egyébként sem lehetett eltéveszteni, mert a fekete volt az, mint mondani szokták, villámot szórtak a szemei. Egyszerre ült ki az arcára a düh, a bánat, a gyűlölet és némi szeretet foszlány. Őszintén bevallom, sajnáltam, mégis túlzásnak éreztem a férfiakra aggatott jelzőjét. Sosem voltam nagyszájú, de ha kérdeztek, mindig elmondtam a véleményem, viszont távol állt tőlem, hogy csak úgy kéretlenül beleszóljak egy beszélgetésbe. Minden igyekezetem ellenére furdalt az a bizonyos... nem akartam kimaradni a társalgásból, úgyhogy gondoltam, ha ügyesen mozgatom a szálakat, bevesznek ők maguktól is a csevejbe. Elkezdtem őket bámulni, na nem úgy ám, mint egy borjú, csak majdnem. Annyira koncentráltam, hogy észrevegyenek, közben nem is hallottam pontosan miről is beszélgetnek a továbbiakban, de a fekete még mindig fel volt háborodva és mérges volt, a vörös meg - feltételeztem- jó barátnőhöz méltóan pátyolgatta az összetört szívet. Bejött a számításom... már loholt is felém a kérdés.

- Ugye, szerinted is mindegyik férfi egy aljas féreg? - mosolyra húzódott a mérges száj.
- Nem. - mondtam határozottan, közben megráztam kissé a fejem.

Kijelentésem után, képzeletben azonnal magamban éreztem a kést, amit legszívesebben belém döfött volna a lány. Láttam a szemeiben, hogy jelen pillanatban engem jobban utál, mint bármelyik férfit. Egy másodpercre meg is szállt a félelem és elgondolkodtam, hogyan fogok kimászni ebből a helyzetből, de mint említettem... ha kérdeznek, elmondom a véleményem.