Állj meg, és próbálj vadászni - mondta a Hang az utolsó pillanatban, és ő engedelmeskedett.
A hely, ahol megállította a csónakot, kicsit tágasabb volt, mint amelyeken az elmúlt napokban átverekedte magát. A mocsár terjengő büdös vize alatt itt friss vízfolyás húzódhatott, valószínűleg egy gyors-vizű patak folyt arra, amit a fodrozódó, élénk sodorvonal jelzett az undorítóan olajos, zöldes-fekete lé felszínén. Kikötötte a kenut, rögzítette a kötelet. Behúzódott a liánfüggöny mögé a sűrűbe, felajzotta az íjat. Tudta, hogy esetleg órákon keresztül kell majd lesben állnia. Indián volt, caboclo, aki waikáktól és piaroáktól tanulta gyerekkorában az erdőt járó vadász-ember mesterségét. Képes volt arra, hogy fél napon keresztül mozdulatlanul kushadjon egy szűk helyen, lövésre emelt fegyverrel. A csónak mellett a vízben hosszú, göcsörtös faág hánykolódott. Behúzta, letördelte az oldalágakat, majd, mintha csáklya lenne, belebökte a mocsár bugyogó vizébe. A faág jó-közepéig nedves lett. Másfél méter mély víz vette körül a leshelyet, s vélhetően az egész tisztást, ami egyet jelentett azzal, hogy rövid-lábú vadra, tapírra, disznóra, tarajos-sülre nem számíthat. Átfutott a fején, hogy az ám, de az őz, a szarvas, amelyik meg tudná lábalni a vizet, az sem jár erre, mert hisz nem talál magának elegendő táplálékot! Az elejthető nagyvad a vízi-világból szigetként kiemelkedő dombokra menekül az esős évszakban. De talán lőhet valami vízimadarat, kacsát, ludat.

Anélkül, hogy az íjat letette volna, a másik kezével maga mellé nyúlt a tök-edényért, megmerítette a fenékdeszka tetején lötyögő vízben, szájához emelte és nagy kortyokkal ivott. Egészen addig ivott, amíg görcsbe nem rándult a gyomra. Telt az idő. Semmi nem mozdult az igapo alsó szintjén. Ködszerű árny-pamacsok úsztak mindenfelé, melyek kísértet-alakok képét öltötték magukra. Becsukta a szemét, majd kinyitotta, pislogott. Kísértetek nincsenek. Vagy mégis? Az alakok eltűntek, vízpára volt csak ott, semmi más. Fent a lombok között láthatatlanul majmok rikácsoltak, akkora zsibvásárt csapva, hogyha véletlenül arra tévedt volna valami nyílvesszőre való vad, bízvást elriasztják. Egy-egy színes tollú arara papagáj repült át néha előtte egyik fától a másikig, ez volt minden érzékelhető mozgás. Kényelmesen elhelyezkedett, egyik térdét felhúzta, erre támasztotta rá a könyökét, hogy mozdulatlanul tarthassa az íjat. Fenekét egy idő után nyomni kezdte a trepni rácsa, rá se rántott. Mit számít a a fenékdeszka keménysége egy vérbeli indián harcosnak? Esett az eső, vagy csak a fák leveléről csöpögött a víz, nem lehetett tudni, mindenesetre a legyek és a szúnyogok nem jöttek. Várt, figyelte a salve minden moccanását, miközben gondolatai sebesen jártak, egyik a másik nyomában.