HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51438

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: DélibábFeltöltés dátuma: 2015-02-04

Az élet halála III.

Évekkel ezelőtt, meg sem tudom számolni, hányszor álmodoztam arról, hogy meghalok. Nem sajnáltam volna senkit és semmit itt hagyni. Azt szerettem volna, hogy vesszek a semmibe, ne emlékezzenek rám és senkinek se hiányozzon egy rettenetes és szörnyű baklövés: én. Fel sem tudom fogni, hogy már csak pár perc és megszűnök létezni, de az is lehet, hogy ezek nem is percek, csak másodpercek, vagy azok töredékei. Én nem mehetek még el, szeretek élni! Mi lesz a családommal, Balázzsal és a munkámmal?! Ilyen nincs, hogy a rengeteg munka és energia, amit évek óta a mindennapjaimba fektettem, semmivé lesz, ilyen hamar. Hosszas csalódások után, végre megtaláltam a másik felem, a társam, a számomra igazi, nagybetűs férfit és ennyi? Komolyan ennyi? Egy év? Egyetlen röpke év? Mennyi minden várhatna még rám és egy sz.rházi, felelőtlen senki miatt -aki nem tudja megkülönböztetni a zöldet a pirostól- most mindent elveszítek. El sem tudtam búcsúzni tőlük, annyi mindent el akartam mondani még nekik, amire eddig nem volt idő... vagy csak én nem szakítottam rá... mekkora marha vagyok... de ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor jobban kimutattam volna az érzéseim, de tényleg. Ezek a gondolatok szántották a még működő elmémet, miközben visszavánszorogtam az ablakhoz. Nekinyomtam a homlokom az üvegnek és behunytam a szemem. Miért? Miért? Miért? Ökölbe szorított kézzel csaptam az üveglapra, ami a dühöngő indulat hatására kitört, én meg kizuhantam rajta, egyenesen bele a langyos vértócsába. Ott feküdtem a testem mellett, arcommal az aszfaltot simogatva.

- Búcsúzz el! Már nem sok időd van! -hangzott fentről.
- De miért pont magamtól? -kérdeztem vissza, de erre már nem jött válasz.

Tudtam, hogy senki nem lát, hisz egy ilyen esést, nem lehetett volna, nem észrevenni. Ha ezt látta volna egy filmes, tuti felkért volna kaszkadőrnek, valami jóféle akciófilmbe. Szóval, kezdett tudatosulni bennem, hogy jobb lesz, ha elfogadom, hogy ez a sorsom és belenyugszom abba, ami történni fog. Magam mellé térdeltem és fürkésztem az arcom, majd végig néztem a testemen. Rájöttem, hogy nem is vagyok kövér és csúnya sem, bár véres volt az arcom és a hajam is, de még sosem láttam magam ennyire szépnek, mint most. Közelebb hajoltam és észrevettem, hogy mosoly bujkál a vérfoltok mögött. Arckifejezésem nem tükrözött rémületet vagy félelmet, inkább nyugodt volt és békés. A testem már elfogadta a halál gondolatát, de a lelkem még hánykolódott az élet utolsó pár cseppjében. Meg akartam fogni a kezem, de ahogy nyúltam felé, megláttam a jegygyűrűt és hirtelen ledermedtem. Lepergett előttem az egy évünk minden másodperce, magamon éreztem Balázs minden ölelést, hallottam minden szerelmes szavát. Közben előkerült a hordágy és már tuszkolták is befelé a testem a mentőautóba. Csak térdeltem és néztem a mentősök után. Vártam, hogy felkiáltson az egyikük, hogy kutya baja és mindenki örömzáporban törjön ki, de ehelyett, csak a kocsi egyik szárnyának csapódását hallottam. Életem utolsó pillanataiban nem hagyhattam magam egyedül, beugrottam a fehér-piros dobozba és megfogtam végül azt a kezet. Ahogy a két kéz egymáson pihent, láttam, hogy a szürkülés már elérte a kézfejem is, és halad felfelé. A mentőautó hevesen szirénázott, hátha még idejében beér a kórházba. Úgy gubbasztottam a testem mellett, mintha valamelyik rokonomat kísérném. Elkezdett folyni a könnyem, nem bírtam tovább, sirattam magam...

Hol az a lány, aki eddig mindennel megküzdött? Aki, a lehetetlen helyzetekből is megtalálta a kiutat? Aki, nem a legszerencsésebb körülmények között született és nevelkedett, mégis harcolt, még ha kegyetlenül nehéz volt is. Hol van az ember, aki 22 év után változtatott az életén, akinek volt elég bátorsága új életet kezdeni. Aki, a legnagyobb csapás idején sem hagyta el magát. Hiába üvöltöttem zokogva kérdéseimet, csak feküdtem az ágyon mozdulatlanul, várva a halált. Szerettem volna megrángatni magam, hogy gyerünk, kelj fel és folytasd az utad! Menj, nevettess meg másokat, tegyél jót és alkoss! Hallod?! Állj már fel, rajta, mi lesz már?! De hiába erőszakoskodtam, semmi sem történt. Majd hirtelen újra az ablakon keresztül szemléltem a száguldó autót.

Mögém gyűltek a szürkés alakok, a Mindenható mellettem állt és megfogta a vállam. A sziréna kezdett halkulni, majd teljesen elhallgatott, már a kék-piros fények sem villogtak, nem volt miért sietni tovább. A tömeg felé fordultam és láttam, hogy mosolyognak rám. Molly felugrott a térdemre és 10 év után is kutyához méltó szeretettel üdvözölt, mint régen, amikor iskolából hazaérve beléptem a kapun. Kissé lehajoltam hozzá és megsimogattam a göndör-fürtös buksiját.

- De jó, hogy újra találkozunk drága kiskutyám! -néztem rá mosolyogva.

Vége.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-09-25
Összes értékelés:
146
Időpont: 2015-02-07 11:09:37

Kedves Zsarátnok!

Nagyon szépen köszönöm! Csodaszép napot kívánok!

Üdv: Délibáb
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
181
Időpont: 2015-02-06 16:37:12

Izgalmas, ahogy láttatod az elmúlást, és a vége igazán torokszorító. Gratulálok!

Üdv: Zsarátnok
Alkotó
Regisztrált:
2014-09-25
Összes értékelés:
146
Időpont: 2015-02-05 23:52:07

Kedves István!

Köszönöm a hozzászólást! Az én történetemben van helye.:) Úgy írtam meg, ahogy én gondoltam, nem úgy, ahogy állítólag van! További kellemes estét!

Üdv: Délibáb
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1658
Időpont: 2015-02-05 23:40:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én más befejezésre számítottam, de természetesen "mindenki másképp csinálja". Állítólag a kiskutyának nincs helye odafönt. Vagy mégiscsak lenne? István
Alkotó
Regisztrált:
2014-09-25
Összes értékelés:
146
Időpont: 2015-02-04 21:21:25

Szia Bödön!

Örülök, hogy végül "kerek lett"! Így nem csalódtam magamban.:) Köszi, hogy végig olvastad, mind a 3 részt! :)

Üdv: Délibáb
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9781
Időpont: 2015-02-04 17:41:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Délibáb! Így már kerek lett, egész. Azzal a részével nem vitatkoznék, hogy ilyen-e. tényleg ez történik-e? Egy jól író IRÓ, mindent el tud adni, el tud hitetni. Az írás erről szól. Nem a valóságról, hanem a "költői" valóságról. ("Nem a való, hát, hanem annak égi mása / lesz, mitől függ, az ének varázsa") A vége nagyon jó lett a kiskutyával. Feldobta! Üdv: én

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 69. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 69. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 68. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 66. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fordulat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Fordulat címmel

szhemi bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Támadás a kertből című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) craartáH! - Hála vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)