ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Sajnos azt a leveledet, amiben pízt kértél, még nem kaptuk meg.

Azért írom neked most ezt a levelet, hogy ha haza akarsz jönni, nehogy meglepőggyé. A házat eladtuk és messzibbre költöztünk, mert azt hallottuk, hogy jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni. Azt ne kérdezd, hogy hová mentünk, mert még mi magunk sem tuggyuk, ugyanis az eladó elvitte az utca és házszámot magával, mert azt mondta, hogy az szuvenír. Majd igyekszünk megtudakolni, hogy hol is vagyunk. Jelenleg annyit tudunk, hogy három oldalról valamiféle szomszédok laknak, egy oldalról pedig az út határol minket. Ha mégis erre jársz, annyit már most is tudok, hogy két hatalmas hársfa van a kapunk előtt.
Az előző tulaj rendes volt, itt hagyott nekünk egy fridzsidert. Ilyet még soha nem láttunk, de nagyon érdekes szerkezet, csak félek, hogy nagy lesz a villanyszámla. Ebben folyton ég a villany. Egy hónapja betettünk két doboz tojást és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy mozgolódás van a szekrényben. Írtó jó fejek voltak a kiscsirkék.
Azóta vettem a szomszédtól fijjas tojást, de azzal nem volt szerencsénk. Lehet, hogy türelmetlen voltam, mert találtam benne egy gombot és feljebb tekertem. Azóta megfagytak a tojások. A szomszéd ember azt mondta, hogy hibernátam őket?

Nagyon szép a környék, tiszta a levegő. Itt hetente egyszer esik az eső. Hétfőn hajnalban szokott esni és vasárnapra már el is áll. Apád a kert végében horgászik a rízsföld mellett.
Már fogott két csukát. Az egyiket eltettük neked, mert apádnak nagy. Úgy 42-es féle lehet.
A minap postára adtuk a kért csomagot. A nadrágszíjról levágtuk a csatot és a farmer zsebébe dugtuk, mert a postás Mari aszonta, hogy a csatt miatt sokat kell fizetni, mert nyomja a súlyt. Ételt nem tudtunk küldeni, mert nem akartuk, hogy véletlenül is összezsírozódjon a farmerod.

A nővérednek a minap fijja született, így János bátyád nagybácsi lett. Azt, hogy te mi lettél nem tudjuk, hiszen te vagy a fiatalabb.

Keresztapád a végét járja,szerencsétlen szívbeteg. Egyik nap szív, másik nagy meg nagyon beteg. Keresztanyád is könyörgött neki, hogy inkább füvezzen, de erre azt mondta, hogy ő nem marha és nekiállt lekaszálni.
Józsi, a nagybátyád, aki már 70 éves, nagyon örül, mert aszonta nekije az orvos, hogy AIDS-es vagy mi a fene. Ő ugye meg aztat hallotta, hogy ezzel a fene AIDS-el még húsz évet is el lehet élni. No, aszongya, hogy akkor ő biza túlél még bennünket is. Aztat kérdezte tőllünk, hogy mi a fene lesz vele, ha mi már nem leszünk.

Apád a minap vett egy kocsit. Már odáig jutott, hogy bele tud ülni. Belekapaszkodik a kormányba és veszettűl ordít. Ahogy megyek közelebb, hallom ám, hogy a nevemet kiáltja. Mit ad Isten, hátraparancsolt és aszonta, hogy tehénkedjek már neki a hátuljának oszt toljam erősen. Na, felgyűrtem a szoknyámat és nekiveselkedtem a hátuljának. Már kétszer végigtoltam a falun. Lógott a nyelvem és dühösen megkérdeztem tőle, hogy mi lesz már, mire aszonta, hogy kussoljak, ne pazaroljam az energiámat, mert még haza is kell érni. Kérdeztem tűlle, hogy miért nem fordíjja már el a sluccekulcsot, mire aztat kérdezte, hogy az meg mija fene. Hát elképzelheted millyen dühös lettem amikor kiderült, hogy el se hozta.Bétette a kredencbe, hogy el ne keveredjék.
Na, tolom hazafelé apádat, a nyelvem már erősen lógott kifelé a számbúl, amikor felnéztem. Hát mit ad Isten, körülöttem mindenhol embermagasságú kukorica volt. Megyek előre oszt akkor látom, hogy apád ráborult a kormányra és úgy horkolt, hogy alíg tudtam felébreszteni. A marhája így elfelejtett az utcánknál békanyarodni. Na, most aztán jól megjártuk, mert előlről tolhattam ezt a járgányt. Ennek az lett a következménye, hogy mivel apád rángatta erőssen a kormányt, sikerült a kukoricást megtizedelnünk. Amikor végre kikecmeregtünk a kukoricásból, nagy nehezen irányba állítottuk a járgányt és elindultunk hazafelé. Amikor végre a házunk elé értünk, meglepődtem, mert hírtelen eltűnt előlem az ótó. Apád elrántotta a kormányt és a járgány fejjel lefelé az árokba borult. Na, erre nagyon beijedt az öreg és rendesen összecsinálta magát. Nagy nehezen sikerült kihúznom az ótóból. Bévonszoltam a házba. Hát még a háta közepe is barna volt. Olyan büdös volt szegény, hogy ki kellett vonszoljam a ház sarkáig. Ott osztán béállítottam az esővizes hordóba.

Másnap osztán a kisbíró kidobolta, hogy valamiféle ufók jártak a kukoricásba és ott hagyták a nyomukat. Most az összes TV. kivonult és ott tekergetnek valamiféle háromlábú izéket. Aszongyák, hogy benne leszünk a TV-be. Azt nem tudom, hogy mijaz a TV., de jó nagy lehet.

No, lassan befejezem a levelemet, mert ki kell venni apádat a hordóból. Még képes lesz oszt kicsírázik nekem. Nem lenne jó, ha éppen most esne valami baja. Kevés a nyugdíja, oszt örültünk, mer már három cég is érdeklődött felőle. Egyik valami ELMŰ vagy mi a fene, a másik a VÍZMŰ. Nem tudom mi van errefelé, hogy itt minden MŰ. A harmadik a Temetkezési vállalat. Azok küldtek apádnak egy levelet, hogy valami haláli tartozása van. Nézzük tovább, hát akkor lássuk, hogy még dédapád temetésének a részletei nem jártak le. Aszonták, hogy ha nem rendezzük az összeget akkor biza dédapád fel fog támadni. Na az hiányozna nekem, meg egy púp a hátamra. Mi vagyok én? Egész nap tologathatnám őket a faluban.

Most télleg menek, mert apádnak hártyák nőttek a lábujjai közé és már erősen hápog is valamit.
Mivel mostanában errefelé nem történik semmi, így nincs is mit írjak. Ha lesz valami érdekes akkor újra írok. Addig vigyázz magadra édes fijjam és meg ne feledkezz rólunk.
Jaj, de feledékeny vagyok!. Akartam neked egy kis pénzet küldeni, de most látom, hogy már késő, mert lenyálaztam a kopertát. Na, nem baj, majd legközelebb.
Csókol anyád innen a messzi távolból.